![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4c/Candide1759.jpg/640px-Candide1759.jpg&w=640&q=50)
Candide
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Candide vagy Candide vagy az optimizmus Voltaire szatirikus regénye, mely először 1759-ben jelent meg. A mű egyszerre kalandregény és filozófiai gúnyirat is. Hősének nyaktörő viszontagságai csak ürügyül szolgálnak a szerző számára ahhoz, hogy nevetségessé tegye az úgynevezett leibnizi optimizmust, vagyis a „minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon” problémátlanul derűs szemléletét, valamint görbe tükörben mutatja be korának visszásságait.
Candide (Candide avagy az optimizmus) | |
![]() | |
Az 1759-es párizsi kiadás címlapja | |
Szerző | Voltaire |
Eredeti cím | Candide, ou l'Optimisme |
Ország | ![]() |
Nyelv | francia |
Téma | kaland |
Műfaj | szatíra, pikareszk regény, fejlődésregény, tézisregény |
Kiadás | |
Kiadás dátuma | 1759 |
Magyar kiadó | Franklin Társulat, Európa Könyvkiadó |
Magyar kiadás dátuma | 1907[1] |
Fordító | Gyergyai Albert |
Illusztrátor | Jean-Michel Moreau |
Média típusa | könyv |
Oldalak száma | 230 (1978) |
ISBN | ISBN 9630712601 (1978) |
Külső hivatkozások | |
A könyv a MEK-ben | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Candide témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A történet elején Candide, egy német ifjú még zavartalan életet él, és buzgón vallja mentora, a Pangloss mester által belésulykolt leibnizi optimizmust. Ám a körülmények egy pillanat alatt megváltoznak, és Candide viszontagságos utazásai közben lassan és fájdalmasan végül kiábrándul mestere tanításaiból. A regény végén Voltaire a hősein keresztül nem utasítja el végleg az optimizmust, de a leibnizi „e világ a legjobb minden elképzelhető világ közt” helyét a „műveljük meg kertjeinket” szemlélet veszi át a szereplők életfilozófiájában. Az így kialakult eszmény egyfajta elfordulást jelent a világ dolgaitól, a terméketlen bölcselkedéstől; passzivitást sugall, beletörődést abba, hogy a világon és az emberiség helyzetén nem lehet segíteni.[2] A munkát veszi mindennél előbbre, mert az egyszerre űzi el az unalmat, a nyomort és a bűnözést.
A regény stílusát gúnyos hangvétel jellemzi, valamint a kiszámíthatatlan pergő cselekmény, amely sokszor fantasztikus elemeket tartalmaz. A mesés kalandokban és a szerelmi szálban is megjelenik a paródia, amely a gyakori irodalmi közhelyek halmozásával nevettet. Mindezek ellenére a regény valós történelmi eseményeken alapul, cselekményére nagy hatással volt a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés is.[3] Mint filozófus, Voltaire is foglalkozik az úgynevezett „rossz” problémájával, habár a kemény érvelések helyett a humor eszközével közelíti meg a témát. Voltaire gúnyos hangvétele a vallással, a teológusokkal, a kormányokkal, a hadseregekkel és a filozófusokkal szemben mind allegória, valójában Leibniz optimizmusa elé állít görbe tükröt.[4]
Megjelenését követően a Candide nagy sikert aratott, de hatalmas botrányt is kavart. Közvetlenül titkos közzététele után széles körben betiltották. A művet istenkáromlással vádolták, valamint kifogásolták a benne felsejlő rendszerellenességet is. Azonban ez nem gátolta meg a mű további sikereit, a Candide éleslátó ábrázolásmódja, valamint társadalomkritikája a későbbiekben sok írót inspirált. Napjainkban Voltaire legkiválóbb műveként, valamint a nyugati kultúrában a legismertebb francia irodalmi alkotásaként tartják számon.[5]