(1712–1769) református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, író From Wikipedia, the free encyclopedia
Bod Péter (Felsőcsernáton, 1712. február 22. – Magyarigen, 1769. március 2.[* 1]) református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, történész, író; „a késő-barokk évtizedek legnagyobb magyar tudósa.”[1]
| Bod Péter | |
 | |
| Született | 1712. február 22. Felsőcsernáton |
| Elhunyt | 1769. március 2. Magyarigen |
| Állampolgársága | Habsburg Birodalom |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Enyedi Mária (1748–1750) Bányai Zsuzsanna (1751–) |
| Gyermekei | Kata (1750), Zsigmond (1751), Mária (1753), Pál (1755), Zsuzsanna (1757), N.n. (1760), Péter (1761), Júlia (1763), Elek (1767) |
| Szülei | Bod Márton és Sólyom Eufrozina |
| Foglalkozása | református lelkész, irodalomtörténész, egyháztörténész, író |
| Iskolái | nagyenyedi református kollégium, leideni akadémia |
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Írói pályafutása | |
| Irodalmi irányzat | barokk |
| Első műve | Szent irás' értelmére vezérlő magyar leksikon |
| Fontosabb művei | Magyar Athenas |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bod Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Széles körű gyűjtőmunkával és levelezéssel, magyar és külföldi történetírók munkájának tanulmányozásával arra törekedett, hogy egyházának és szűkebb hazájának kulturális hagyatékát összegyűjtse. Sokoldalú tudományos munkássága kiterjedt a teológiára, egyházjogra, egyháztörténetre, történelemre, nyelvtudományra és irodalomtörténetre; Orbán Balázs „Erdély nagyérdemű Kazinczyjának” nevezte.[2] Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyháztörténet (Az Isten vitézkedő anyaszentegyházának históriája) és az ünnepek eredetéről, megtartásának módjáról szóló első magyar nyelvű munka (Szent Heortokrátes). Az irodalomtörténet szempontjából legfontosabb műve a Magyar Athenas című, 1766-ban megjelent lexikon, amely több mint ötszáz magyar írót mutat be.
Köznemesi, szegénysorsú székely családból származott; dédapjának, Bod Pálnak I. Rákóczi György adományozott nemességet 1640-ben. Apja, Bod Márton részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, és a szatmári béke megkötése után házasodott össze Sólyom Eufrozinával, feltorjai Sólyom István lányával. Házasságuk első éveiben nem rendelkeztek saját házzal, ezért egy rokon özvegyasszonynál laktak. Az elsőszülött Pétert 1718-ban beíratták a helyi református iskolába Szatmári Gábor rektor keze alá, de tanulását hamar meg kellett szakítania az abban az évben bekövetkezett ínség miatt. A következő évben apja és négy testvére közül kettő elhalálozott a vidéket pusztító pestisjárványban. 1721-ben anyja újból férjhez ment, és ettől az évtől kezdve Péter ismét járhatott az iskolába, azonban nehezen haladt a tanulásban, mert nevelőapja – aki inkább gazdának nevelte volna, mint tanult embernek – tavasszal és nyáron a gazdaságban dolgoztatta.[3]
1724-től a nagyenyedi kollégiumban tanult; az oktatásért és a szállásért nem kellett fizetnie a főiskolának, az ennivalóért szolgaként dolgozott egy gazdag diák mellett. 1726-ban megbetegedett, ekkor egy helybéli özvegyasszony, Horváth Istvánné Bán Sára vette pártfogásába, és az ő segítségével fejezte be alsó osztályos tanulmányait 1728-ban. Támogatójának halála miatt állás után kellett néznie; így került 1729-ben Felsőbányára[* 2] tanítónak, ahol áprilistól három évet töltött el. A tanítás mellett maga is tanult: megismerkedett a héber nyelvvel és a teológiával, bővítette latin és görög ismereteit.[4]
Miután pénzt és ruhát szerzett, hogy tanulását folytathassa, 1732. május 8-án ismét beiratkozott a nagyenyedi tanulók közé. Bölcseleti tanulmányaiban Vásárhelyi Tőke István, a teológia terén Szigeti Gyula István volt vezetője, a nyelvtanulást pedig önerőből folytatta. 1733-ban Tűri Mihálynak, a kollégium gazdatisztjének fiát tanította étkezés ellenében, Bethlen Kata grófnőtől pedig évi harminc forint támogatást kapott. 1736-ban könyvtáros, majd 1737-ben a héber nyelv segédtanára lett. A könyvtári tevékenység „sok vesződséget” okozott VI. Károly császár havasalföldi hadjárata idején, amikor a könyveket biztonságba kellett helyeznie. Nagyenyedi tanársága idején fordította le – Szigeti püspök és öt református főúr 1738-ban történt letartóztatásának hatására – Kocsi Csergő Bálint latinul írt emlékiratát a gályarabságot szenvedett protestáns papok meghurcoltatásáról.[5]
.jpg)
1739-ben a szászvárosi egyházközség meghívta iskolaigazgatónak és a szék jegyzőjének; ezt nem fogadta el, mert lelkésznek készült, és külföldi tanulmányokat is akart végezni, annak ellenére, hogy a külföldről visszajött protestáns papokra a hatóságok bizalmatlansággal tekintettek. Tanárai, Ajtai Mihály és Borosnyai Nagy Zsigmond tanácsára megpályázta a leideni akadémia két ösztöndíjának egyikét. A Szigeti Gyula István püspök, az iskola professzorai és gondnokai által írt ajánlólevéllel – mely szerint Bod Péter „méltónak ítéltetett, hogy szép tudományára, s kiváltképpen ritka szelíd, alázatos, kegyes és feddhetetlen erkölcsére nézve a külső országokon lévő academiákra tudományának öregbítése végett kiküldetnék és ottlévő nevezetes alumniával is felsegíttetnék” – adományokat gyűjtött, és 1739. április 23-án Bereczki József nevű diáktársával útnak indult. Több mint száz napig tartó utazásuk, melynek során a protestáns egyház támogatta őket, augusztus 6-án ért véget. Augusztus 23-án sikeresen felvételizett a Statencollege teológiai kollégiumba, 26-án beiratkozott az egyetemre, és három évig keleti nyelveket, ókori zsidó és görög történelmet, a héber biblia, a Septuaginta és Homérosz értelmezését, hittant és a heidelbergi káté magyarázatát, teológiát, rendszeres teológiát, egyháztörténetet, vallástanítás módszertanát, egyházi szónoklattant, bölcseletet tanult. Ezeken kívül látogatta a jogi, természettudományi, anatómiai, kémiai és csillagászati előadásokat is. Tanulmányai befejezésekor az akadémia tanárai dicséretekkel teli bizonyítványokkal látták el. 1743. július 29-én indult haza; 7 mázsányi könyvesládát már korábban előreküldött.[6]
1743. november 29-én érkezett vissza Nagyenyedre, ahol üzenet várta, hogy gróf Teleki Józsefné gróf Bethlen Kata udvari papjának hívta meg. Nemsokára pártfogójához ment Hévízre, és 1743. december 29-én elkezdte szolgálatát. Udvari lelkészként hétköznapokon reggel és este könyörgéses istentiszteletet tartott, vasárnapokon délelőtt és délután egyházi beszédet mondott, szükség esetén temetett is. 1744. június 15-én a nagybaconi köz-zsinaton papi vizsgát tett, és 17-én fölszentelték. 1746-tól fogva a hévízi egyházközségben is ő végezte a lelkészi szolgálatot. Hivatali teendői mellett szabad idejét az írásnak szentelte; ebben nagy segítségére volt a grófnő könyvtára. A grófnő buzdítására írta meg első nagyobb művét, a Szentírás értelmére vezérlő magyar leksikon-t. Ugyanebben az időszakban születtek A szent bibliának historiája és Szent Júdás Lebbeus apostol levelének tanításokban foglalt magyarázatja című művei is. A grófnő házában ismerkedett meg Cserei Mihállyal, akit Históriájának megírására buzdított. Számos főúri ismerősre is szert tett a Bethlen, Teleki, Bánffy, Gyulay, Kendeffy, Barcsay, Kemény családok tagjai közül, akik utóbb, Bethlen Kata halála után támogatták műveinek kiadását. 1748. február 29-én pártfogója javaslatára eljegyezte Enyedi Máriát, Enyedi Sámuelnek, III. Konstantin havasalföldi fejedelem erdélyi jószágigazgatójának a lányát, és március 19-én összeházasodtak.[7]
.JPG)
1749. szeptember 9-én[* 3] báró Inczédi József ítélőmester útján a magyarigeni egyházközség meghívta papjának annak ellenére, hogy ez nem nyerte el Borosnyai Lukács János püspök és a református konzisztórium tetszését. Bethlen Kata elengedte udvari lelkészét, aki először habozott, mert nem akart hálátlan lenni, de végül a grófnő, Teleki László és Váradi Horváth András rábeszélésére elfogadta az állásajánlatot. December 5-én[* 4] foglalta el új állomáshelyét, ahol haláláig megmaradt. 1750. február 3-án született Kata nevű lánya; a szülésben legyengült anya ugyanabban az évben június 9-én tüdőbajban elhunyt, és a kislányt gróf Bethlen Kata fogadta magához.[8]
Egy évi özvegység után 1751. február 9-én eljegyezte (Söveges) Bányai István református lelkész Zsuzsanna nevű lányát, és március 9-én összeházasodtak. Nyolc gyermekük született, akik közül csak hárman, Péter, Juliánna és Elek érték meg a felnőttkort. Magyarigeni papságának kezdetén közelebbi kapcsolatba került gróf Teleki Lászlóval, aki egyik fiát, Józsefet három évre (1753—1755) hozzá küldte Magyarigenbe bölcseletet, teológiát és történelmet tanulni. 1755-ben a marosvásárhelyi református kollégium teológiai tanszékére hívták az elhunyt Técsi Sámuel helyére, de nem akart tanári pályára lépni. Magyarigeni papsága első tíz évében új munkája nem jelent meg; ebben az időszakban anyagot gyűjtött későbbi műveihez a gyulafehérvári káptalanban, és kiterjedt levelezést folytatott magyarországi tudósokkal (például Bányai István, Helmeczi István, Weszprémi István, Ráday Gedeon). Ráday Gedeonnak 1756. szeptember 20-án írt levelében fogalmazta meg a magyar tudós társaság megalakításának eszméjét. Ugyanakkor kapcsolatot tartott volt professzoraival és svájci teológiai tanárokkal is.[9]
1755-től kezdve, amikor részt vett és prédikált a dévai országos zsinaton, rendszeresen szerepelt az egyházi közéletben. 1758. január 11-én a gyulafehérvári egyházkerület rendes jegyzőjévé választották. Ebben a tisztségében fegyelmi és házassági ügyekben kellett bíróként vagy előadóként közreműködnie; a munkájához szükséges egyházjogi kézikönyveket ő maga írta meg. 1760-ban az erdélyi református egyházkerület főjegyzőjének jelölték, de a szavazáson alulmaradt Zágoni Aranka György széki esperessel szemben. Hivatali teendői és gyakori betegeskedése ellenére nem hagyott fel a tudományos munkával: ebben az időszakban jelent meg a Szent Hilárius, valamint két egyháztörténeti jellegű munkája, Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza … historiája és a Szent Heortokrátes. Műveinek kiadását javarészt saját maga finanszírozta lelkészi fizetéséből, kisebb részben főúri támogatók segítették.[* 5][10]
1765-ben másodszor is főjegyzővé jelölték, de a szavazatok többségét Dézsi Lázár György kapta. 1766. januárban azt a feladatot kapta, hogy írja össze a református sérelmeket, amelyeket a római katolikus egyházat pártoló Habsburg-uralom okozott.[* 6] A tapasztaltak hatása Smirnai Szent Polikárpus című művében jelentkezett, amelyben a „reformáta igaz vallást” vette védelmébe a katolicizmussal szemben, és az ebben az évben elkészült, a következő évben megjelent Magyar Athenas-ban is visszaköszönt ez a szemlélet. 1767-ben a kézdivásárhelyi zsinaton – amikor a konzisztórium erőteljesen kiállt mellette, fontosabbnak tartván a jelölt felkészültségét és alkalmasságát, mint a hagyományosan figyelembe vett esperesi tisztséget és életkort – mindössze három ellenszavazattal főjegyzővé választották, a püspökség utódlási jogával. Ebben a minőségében részt vett az egyház javára tett alapítványok ügyeinek intézésében, és ismét megbízták a református sérelmek jegyzékbe szedésével. Miután a jelentést a nagyszebeni főegyháztanács szeptemberben megtárgyalta, és a főkormányszék elé terjesztette, a felekezet helyzete némileg javult. A köztisztségből adódó teendői mellett ebben az évben adta ki az Erdélyi Féniks-et, amelyben Misztótfalusi Kis Miklósnak állított emléket, illetve az iskolai használatra szánt Dictionarium latino-hungaricum-ot.[11]
1768-ban egyre többet betegeskedett; a hivatali utazások és a megfeszített tudományos munka ugyanis legyengítették, ráadásul egy baleset során, amelyet április 9-én a szőlőmunkálatok során szenvedett el, rengeteg vért vesztett. Ősztől ágyban fekvő beteg lett, a mellhártyagyulladás tünetei mutatkoztak rajta. 1768. november 24-én egy királyi leirat elrendelte a Smyrnai Szent Polikárpus és a Magyar Athenas lefoglalását és használatuk megtiltását, mivel azok a római katolikus egyházat támadták; talán az ebből származó rosszkedve is hozzájárult egészségének hanyatlásához. Az ügyről a gubernium a főegyháztanácstól kért jelentést, amely 1769. január 29-i ülésén „Istenben boldogult”-ként említette Bod Pétert, feltehetőleg azért, hogy ne tegyék ki meghurcoltatásnak. Március 2-án hunyt el, 57 éves korában; egyes adatok szerint agyvérzést kapott, amikor a királyi leiratot felolvasták neki. Temetését március 12-én tartották, ahol Dézsi Lázár György püspök mondott beszédet. 1899-ben a sírhelyét ismeretlennek tartották, azonban 1912-ben a még életben levő leszármazottak segítségével sikerült megállapítani a helyet. Születésének 200. évében, 1912. szeptember 27-én Bod Péter és négy elhunyt gyermekének holttestét exhumálták, és a református templom mellett ünnepélyes körülmények között újra eltemették, és a sírt emlékoszloppal jelölték.[12]
Irodalomtörténeti munkásságának első megnyilvánulása Bethlen Kata könyvtárának jegyzékbe foglalása (1747, illetve 1752); ebből az anyagból utóbb egyes részleteket szó szerint átvett a Magyar Athenas-ba. Az egyik jegyzékből 185 szerző 340 műve, a másikból 154 szerző 242 műve került be a lexikonba. A szent bibliának históriája című művének utolsó fejezete a magyar Biblia-fordítás és Biblia-kiadások története. A két füzetben megjelent Hungarus tymbaules-ben régi magyar sírfeliratokat közölt az elhunyt pár soros életrajzával kiegészítve. Elkészítette Balsaráti Vitus János, Geleji Katona István, Pápai Páriz Ferenc és Szenczi Molnár Albert életrajzát; egy kéziratos művében az erdélyi történetírókat mutatta be.[13]
Legfontosabb műve magyar nyelvű írói lexikona, a Magyar Athenas, amely 1766-ban jelent meg, de már 1753-ban Halmágyi Istvánhoz írt leveléhez említette. Ebben 528 író és tudós életét és munkásságát mutatja be, valamint 62 névtelenül megjelent művet; adatai általában pontosak. A szépirodalmat és a tudományos műveket nem választotta el; az egyedüli kritérium az írásbeliség volt. A műbe nem kizárólag magyar szerzők kerültek be, az előszó szerint: „Vagynak ezen Magyar Tudósok seregekben némellyek Erdélyi Szász és Magyar országi Tót nemzetből valók is: De azok mind ollyanok, a' kiktöl nem lehet sajnállani a' Magyar nevezetet. Ugyan-is azok magok-is Magyaroknak valloták az idegen országokban magokat; írásaik által-is nagy ékességére voltanak a' Magyar Nemzetnek idegen országbéliektöl-is Magyaroknak tartatnak.”[14] A lexikon megírásához elsősorban elsődleges forrásokat használt, kisebb mértékben támaszkodott Czvittinger Dávid adataira is (leginkább a Dunántúl írói és a Felvidék íróinak esetében), illetve Rotarides Mihály irodalomtörténetére. Számos, a lexikonban szereplő szerző Bod Péter kortársa volt, akiket személyesen ismert vagy levelezett velük. Sok azóta elveszett könyvről csak Bod Péter művéből tudunk, amely így az irodalom és művelődéstörténet fontos forrása. A nagyközönségnek szánt mű számos anekdotikus illetve polemikus részt tartalmaz.[15]
Olthévízen írt, A szentírás értelmére vezérlő magyar leksikon című műve (1746) hét évvel Kőrösi Mihály hasonló jellegű munkája, Az uj testamentomra mutató tábla után jelent meg. Míg azonban Kőrösi könyve inkább csak a bibliai helyek könnyű kikeresését segíti elő, Bod Péter a szólásformák, képek, példabeszédek és ábrázolások szimbolikus értelmét magyarázta; a 657 betűrendbe állított bibliai kifejezés között számos mitológiai alakot is felsorolt (például Astarót, Baál, Dágon). A könyv jól kielégítette a korszak közönségének igényeit; a megjelenése utáni évben ismét kinyomtatták, és tíz év múlva újból megjelent, de még 1847-es kiadása is ismert.[16]
A szent bibliának históriája (1748) című művében a bibliai iratok történetét dolgozta fel kialakulásuktól kezdve egészen saját koráig. Az első két könyv az Ószövetség illetve az Újszövetség könyveinek szerzőiről, a kánon kialakulásáról szól, a harmadik és a negyedik rész a Biblia-fordításokról. A magyar irodalomtörténet szempontjából a negyedik rész értékes, ahol a magyar fordításokat részletezi időrendi sorrendben, ezen kívül a fordító más munkáival és életrajzával is foglalkozik.[17]
Latin nyelvű egyházjogi művei, amelyet egyházi tisztségviselésének időszakában írt, jól használható kézikönyvek, amelyeket a gyakorlat igénye szült. A minden részletre kiterjedő Synopsis iuris connubialis (A házassági jog rövid foglalata, 1763), amely a református házassági jogot írta le, módosításokkal egészen a 19. század végéig, a kötelező polgári házasságra vonatkozó 1894. évi XXXI. törvénycikk hatályba lépéséig maradt érvényben. A Judiciaria fori ecclesiastici praxis (Gyakorlati egyházi perrendtartás, 1767) az erdélyi egyházi bíróságok perrendtartása. Ilyen jellegű munka a református egyház történetében korábban nem létezett; megírásakor Bod Péter a nyomtatott elméleti források mellett a zsinati jegyzőkönyvekre támaszkodott.[18]
Bod Péter érdeme az első magyar nyelvű egyháztörténet (Az Isten vitézkedő anyaszentegyházának históriája, 1760) megírása. Az első kötetben a kereszténység történetének bevezetéseképpen Izraelnek a Krisztus előtti történetét mutatja be, kitérve a környező birodalmakra is. A második kötet a keresztény egyházak történetét tartalmazza a kezdetektől az író saját koráig, beleértve a magyarok kereszténnyé válást valamint a reformáció magyarországi terjedését is.[19] Szintén úttörő jellegű a Szent Heortokrátes című munkája (1757), amely az egyházi ünnepek történetét, megtartásának módját és a hozzájuk kapcsolódó magyar népszokásokat írja le.[20] Az 1756-ban már elkészült, de csak a 19. század végén megjelent Historia Hungarorum ecclesiastica, a magyarországi és erdélyi protestáns egyházak története, annak ellenére figyelemre méltó munka, hogy az újabb kutatások fényében egyes adatai hibásnak bizonyultak.[21] Az erdélyi református püspökökről szóló Smirnai Szent Polikárpus című könyvének érdeme, hogy eredeti okmányokat közöl az 1849-ben elpusztított nagyenyedi püspöki levéltárból, így sok esetben egyedüli forrása az adatoknak; ugyanakkor szerkezete aránytalan, tartalma helyenként vázlatos.[22] Az erdélyi unitárius egyház történetét leíró Historia unitariorum in Transsylvania (1776) című munkája a témában elsőként jelent meg, megelőzve az unitárius írókat.[* 7][23] Hivatásából adódóan Bod Péter történelmi munkáiban nem volt semleges, hanem egyháza és hitvallása védőjeként tűnt fel egy olyan korszakban, amelyben az államhatalom igyekezett a protestantizmust háttérbe szorítani.[24]
Tervezte, hogy megírja Erdély földrajzi, történeti, politikai, egyház- és iskolaügyi leírását; ennek egyes részei kéziratban maradtak, és a nagyszabású mű soha nem készült el. Az erdélyi románok történetéről szóló kéziratainak (Az Erdélyi Oláhok Uniáltatásokról való rövid História, illetve Brevis Valachorum Transylvaniam incolentium historia) fő témája egyháztörténeti vonatkozású, de foglalkozik bennük a románok eredetével – a rómainak rabszolgáinak állítván őket – és szokásaival is.[25] A székelyekkel foglalkozó Siculia Hunno-Dacica című, szintén kéziratban maradt munkája kitér a székely rovásírásra is, amellyel már nagyenyedi diák korában megismerkedett.[* 8][26]
Nem számítva Bethlen Kata irodalmi szempontból jelentéktelen verses életrajzát, egyetlen szépirodalmi jellegű műve az 1760-ban megjelent Szent Hilarius. Alcíme szerint „szívet vidámító, elmét élesítő, kegyességre serkentő, rövid kérdésekbe és feleletekbe foglalt dolgok”-at tartalmaz; többek között szó van benne Istenről, vallásról, világról, férfiakról és nőkről, bűnről, időről, gazdagságról, tudományról, betegségekről, orvosokról. Szemben a kortárs Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritus című anekdotagyűjteményével, nem eredeti mű, csak magyarítás; fő forrása Johannes Heidfeld Sphinx theologico-philosophica című találós mesekönyve (1600) volt, illetve kisebb mértékben magyar történeti forrásokra és szájhagyományra is támaszkodott. A 13 részből álló, kérdés-felelet formában megfogalmazott történetekben vallásos moralizálás keveredik a derűvel. A feleletekben szereplő latin versidézeteket néha versben fordította le. A könyv népszerűségére jellemző, hogy egyes részei találós kérdésként a néphagyományban is továbbterjedtek.[27]
Munkásságában jelentős szerepet játszott a földrajzi, különösen a történeti földrajzi érdeklődés. A több művében feltűnő földrajzi leírásokat egészítik ki az Isten vitézkedő anyaszentegyháza… című művéhez készített térképei, amelyek az első magyar nyelvű kontinenstérképek. Ezek megrajzolásánál Georg Matthäus Seutter Atlas Novus-ából indult ki. A kezdetleges rajzok elmaradnak a kor térképeinek színvonalától; érdeme ugyanakkor a magyar nyelvű földrajzi nevek használata. A Historia Hungarorum ecclesiatica kéziratában szintén található egy (nyomtatásban meg nem jelent) térkép, amely a honfoglaló törzsek útvonalát rajzolta meg.[28]
A művek felsorolásában az első kiadások címe és megjelenési adatai szerepelnek; a külön nem hivatkozott tételek esetében a Nyerges Judit által összeállított bibliográfia alapján.[29]
A lista külön nem hivatkozott tételei Szinnyei József és Jancsó Elemér listáinak összevetéséből, illetve Gyenis Vilmos adataiból származnak, figyelembe véve a nyomtatásban megjelent művek listáját is.[31]
Legfőbb jellemzői a szerénység és kötelességtudat voltak, és a hála azok iránt, akik pályáján segítették. Életében a központi helyet a munka és a család foglalta el; munkájában és magánéletében egyaránt pontos, lelkiismeretes és rendszerető volt. A papi fizetéséből igyekezett úgy gazdálkodni, hogy jusson a gyermekei taníttatására; ugyanakkor sokat költött könyveinek kiadására, tudományos levelezésre, könyvvásárlásra,[* 9] és támogatta az arra érdemes fiatalok tanulását, többek között Benkő Józsefet is segítette. Az akadályok nem szegték kedvét; az írást akkor is folytatta, amikor nem látszott a kiadás lehetősége. Gondolkodásmódját nagy mértékben meghatározta hite és egyháza iránti hűsége.[34]
1912-ben, születésének 200. évfordulóján az újratemetési ünnepség alkalmával dr. Bagarus András alapítványt tett, azzal a feltétellel, hogy addig kamatoztassék, amíg abból ezer kilogrammos harangot lehet vásárolni, amelyet Bod Péterről nevezzenek el; ez a terv azonban nem vált valóra.[35]
Nevét viseli a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár,[36] a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészettudományi karának könyvtára,[37] a kézdivásárhelyi tanítóképző,[38] illetve a marosvásárhelyi Diakóniai és Tanulmányi Központ.[39] Szintén róla nevezték el a gyulafehérvári Bod Péter Alapítványt, amely a délerdélyi szórványtelepülések magyarsága önazonosságtudatának megőrzését, műemlékeinek megvédését, egyházainak és iskoláinak fenntartását tűzte ki céljául,[40] valamint a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesületet.
Az Ugrin Gáborné, Majoros Márta által alapított Bod Péter Társaság 1993 óta rendezi meg a Bod Péter (utóbb: Majoros Márta) Országos Könyvtárhasználati Versenyt,[41] ami a társaság 2016-os megszűnéséig évente zajlott.[42]
Magyarigenben 1969-ben, halálának 200. évfordulóján a református parókián emlékkiállítás nyílt a tiszteletére; [43] 1974-ben a sír elé a Haszmann Pál vezette csernátoni fafaragó iskola kopjafát állított,[44] 2012-ben pedig, születésének 300. évfordulóján a templom kertjében szobrot állítottak neki.[45] Kézdivásárhelyen felállított szobrát Vetró András készítette 1996-ban.[46] Csernátonban két szobra is áll: Gergely István alkotását 1973-ban állították fel az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum kertjében, Bocskai Vince műve pedig 2001 óta a felsőcsernátoni református templom bejáratánál áll.[47]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
.svg){kind=small}
