magyarországi város Pest vármegyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Biatorbágy (németül: Wiehall-Kleinturwall) város Pest vármegyében, a Budakeszi járásban, a budapesti agglomerációban. 1966-ban Bia (németül: Wiehall) és Torbágy (németül: Kleinturwall) egyesítésével jött létre.
| Biatorbágy | |||
 | |||
| A biatorbágyi vasúti viadukt 2007-ben | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Vármegye | Pest | ||
| Járás | Budakeszi | ||
| Jogállás | város | ||
| Polgármester | Kocsis József (Biatorbágyért)[1] | ||
| Irányítószám | 2051 | ||
| Körzethívószám | 23 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 15 338 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 310 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 280–300 m | ||
| Terület | 44,12 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 28′ 27″, k. h. 18° 49′ 25″ | |||
 Biatorbágy
Pozíció Pest vármegye térképén
| |||
| Biatorbágy weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Biatorbágy témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
.jpg)
.jpg)
_2.jpg)
Biatorbágy Pest vármegye nyugati, dunántúli részén fekszik. A Zsámbéki-medence legnépesebb települése. Északnyugati irányban a Budai-hegység, délkeletről a Tétényi-fennsíkhoz kapcsolódó Érd-Sóskúti-fennsík övezi, délnyugat felől pedig az Etyeki-dombság határolja. A város keleti ipari negyede a Budaörsi-medencébe nyúlik át. Legmagasabb pontja a 334 méter magas Iharos-hegy.[3] Két fő településrésze, Bia és Torbágy korábban önálló települések voltak; mára ugyan már nagyrészt összenőttek, de a két egykori településközpont jelenleg is jól elkülöníthető.
Északnyugatról Herceghalom határolja, amely 1984-ig hozzá tartozott; további szomszédai északról Páty, északkeletről Budakeszi, keletről Budaörs, délkeletről Törökbálint és Érd, délről Sóskút, nyugatról pedig a Fejér vármegyei Etyek.
A Sóskúti út mellett található az Országház kőfejtő, amelyből a parlament építőanyagát bányászták. Megközelíthető az Akácos utca végétől. A közelben található a Nyakas-kő is, amely kedvelt turisztikai célpont.
Központján a 8101-es út halad végig, amelyből Sóskút–Érd felé a 8104-es út ágazik ki; Etyekkel és Alcsútdobozzal a 8106-os út, Páttyal a 81 106-os út kapcsolja össze.
A hazai vasútvonalak közül Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal halad át a településen. Az 1884. július 15-én átadott Újszőny-Kelenföld vasútvonal még Bia és Torbágy között haladt el, völgyhíddal keresztezve a Füzes-patakot. 1975-1977 között a korábban kanyargós, szinte minden falun átvezető vasút nyomvonala korrigálták. Ahol a terepviszonyok engedték a kanyargós részek átvágásával, nagyobb ívsugarú ívekkel és minél több egyenes szakasz beépítésével gyorsították. Biatorbágy vasútállomás 1977 óta a település északi szélén helyezkedik el. A két viadukton 1979-ben szűnt meg a forgalom.
Autóbusszal megközelíthető a 760-as, 762-es, 763-as, 767-es, 778-as, 782-es és 1253-as járatokkal.[4]
Biatorbágy belterületén a biai és torbágyi városközpont között, a felhagyott régi vasúti nyomvonal mentén épült ki a város új központja az önkormányzat épületével, a régi állomás épületében berendezett faluházzal és könyvtárral, a művelődési központtal, a piaccal és a szakorvosi rendelővel (egészségház). A település keleti részéin található belterületi településrészek: Füzes, Iharos és Szarvasugrás. A település nyugati szélén (a Kinizsi, Hársfa és Kamilla utcáktól nyugatra) jelenleg intenzíven beépülő, fejlesztés alatti terület található (nyugati lakóterület). A település legkeletibb részén, az M1-es és M0-s autópályák által közrezárt területen található a Tópark nevű ingatlanfejlesztés, mely részben lakó, részben irodai funkciókat lát el. A település népszerű külterületi üdülőövezetei az M1-es autópályától északra található Katalinhegy és a településtől délre, a Benta-patak völgyében található Pecató. A települést keletről határoló erdős, dombos külterületi részeken található Szarvashegy, a Kutyahegy, az Öreghegy és Ürgehegy. További, mezőgazdasági jellegű külterületi településrészek Alsómajor, Biatorbágyitanyák, Erdészlak, Halászházak, Kálváriadűlő és Kőbánya.[5] A vasútvonal és az M1-es autópálya közötti területen (Rozália park), valamint a Budaörs felé eső külterületi részeken (Vendel park) az 1-es főút mindkét oldalán jelentős szolgáltatóipari, kereskedelmi és logisztikai központok, valamint Budaörs határában a 2004-ben megnyitott Premier Outlet bevásárlóközpont kapott helyet.[6]
Mindkét anyatelepülés, Bia és Torbágy központja is utcás jellegű, csupán legrégebbi részeik halmazosak (Torbágy: csillag utca). Az újabban kiépült lakóparkok kertvárosi jellegzetességeket is mutatnak.
Biatorbágy az őskor óta lakott terület. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglalás kori településmaradványokra is bukkantak.
Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti Biuai szerepel egy birtokösszeírásban.
A török hódoltság idején Bia és Torbágy fokozatosan elnéptelenedett. A török kiűzése után Biára többségében magyar családok települtek vissza, de nem az eredeti faluba (református temető környéke), hanem mellette építették újjá a falut. (A mai Nagy utca, Rákóczi utca, Tópart utca és környéke.) A magyarokon kívül más nemzetiségűek a környékbeli falvakból költöztek ide. Míg Bia magyar faluként élt tovább, Torbágyot német nemzetiségűekkel telepítették be.
1712-től Bia a Farkas és Hochenberg család tulajdona volt fele-fele arányban. 1739-ben a nagy pestisjárványban a falu lakóinak fele meghalt. Bia földbirtokosai a helyükre német családokat telepítettek be. Közben 1768-ban tulajdonosváltás történt. Az új tulajdonos, báró Sándor Antal ellen fellázadtak a jobbágyok. Bia egy másik része a 18–19. században a Szily család tulajdona volt.
Az 1780-as években több malmot telepítettek a biai Szelíd-tó mellé, és ezekben az években történt a patakok szabályozása is. 1811-ben gróf Sándor Vince és Szily József lecsapoltatta a Szelíd-tavat. Ugyanezen év szeptember 16-án az osztrák dragonyosok felgyújtották a falut, aminek következtében leégett a református paplak (az egyházközség anyakönyvei is elpusztultak), valamint 32 ház is porig égett.
Az 1856-os összeíráskor Bián 1600 magyar lakost írtak össze, 1870-ben pedig 1039 katolikus, 930 református és 36 izraelita lakost tartottak számon.
1870-ben megépült az új biai református templom. Ebben az időszakban élte virágkorát a gróf Sándor Móric tulajdonában lévő földbirtok. Az emeletes kastélyban működött az uradalmi igazgatóság. Az uradalom a környék legkorszerűbb birtokai közé tartozott. A gróf Sándor család birtoka ezután leányági öröklés útján a herceg Metternich családhoz került. A Szily birtok ugyanakkor a Fáy család tulajdona lett, akik igen szép uradalmat hoztak létre több gazdasági épülettel.
1884-ben megépítették az első vasúti vágányt és az első torbágyi viaduktot. 1898-ban megépült a második pálya és a következő viadukt. A vasút megépítésével a két település folyamatosan terjeszkedett a vasútvonal felé. Bia 1886-tól a Pilisi alsó járás székhelye volt, amit 1898-tól Biai járásra neveztek át. Olyan települések is ide tartoztak, mint Budafok és Budatétény. A Biai járást végül 1934-ben szüntették meg.
1924. június 13-án Magyarország eddig ismert legnagyobb tornádója (néhány más környékbeli település mellett) Bián és Torbágyon végzett hatalmas pusztítást, majd egy másik katasztrófa, a torbágyi merénylet Torbágyot tette országos hírűvé. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a viadukton a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt, amely kisiklott, majd a gőzmozdony és első kocsijai a mélybe zuhantak. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt. A merénylet ürügyén kezdődött meg az 1930-as évek politikai leszámolása az illegális kommunistákkal.
A két községet először 1950-ben egyesítették. Az 1956-os forradalomból a biatorbágyiak is kivették részüket. Több száz oldalnyi irat, számos érdekes dokumentum került elő 2006 szeptemberében a Pest Megyei Levéltárból, melyek újabb adalékokkal szolgálnak a forradalom itteni eseményeivel kapcsolatban. 1958-ban Bia és Torbágy különváltak, 1966-ban azonban ismét egyesültek.
A település és Érd közötti hegytetőn 1978-ban légvédelmi rakétabázis épült (MN5818 hivójel: Holdfény), mely Budapest védőgyűrűjének része volt; fegyverzetként a bázisra Sy-125 Nyeva típusú légvédelmi rakétarendszert telepítettek. 1996-ban a fegyverzetet leszerelték, majd kiürítették a bázist. Sajnálatos módon a területen szinte azonnal megjelentek a fémgyűjtők, akik néhány hét alatt elhordtak minden hasznosíthatót; jelenleg már csak a beton fedezékek állnak az egykori bázis helyén.
1985-ben a település északnyugati területei (Herceghalom, Kozárom, Móriczmajor, Simontanya) Herceghalom néven különváltak Biatorbágytól.[5]
Biatorbágy 2007. július 1-jével kapott városi rangot.
A településen 2003. december 28-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak,[11] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[16] A választáson az előző polgármester is elindult, és megerősítette pozícióját.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 7176 | 9523 | 12 310 | 12 723 | 12 767 | 13 132 | 13 528 | 14 749 | 15 002 | 15 338 |
| 1990 | 2005 | 2011 | 2014 | 2015 | 2017 | 2018 | 2021 | 2022 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 5,1% németnek, 0,6% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,7%, református 15,7%, evangélikus 1,1%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 18,5% (27,9% nem nyilatkozott).[17]
2022-ben a lakosság 86,5%-a vallotta magát magyarnak, 3,5% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek, görögnek, szlováknak, ukránnak és horvátnak, 5,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,8% volt római katolikus, 11,4% református, 1,4% evangélikus, 1% görög katolikus, 0,2% ortodox, 0,1% izraelita, 2% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 16% felekezeten kívüli (40,3% nem válaszolt).[18]
A település leghíresebb építménye a ma már használaton kívüli kettős vasúti völgyhíd, mely két különálló, egyvágányú hídszerkezetből áll. Érdekessége a merényleten kívül, hogy ma már nincs Magyarországon másik völgyhíd kétvágányú vonalon.[19] (Bicske és Szár állomások között volt még egy kisebb (vágányonként 2×40 méteres), hasonló völgyhíd a Váli-víz felett Óbarok és Újbarok határában, de azt az 1930-as évek elején: a Kandó-féle villamosítás előtti nyomvonal-korrekciókor elbontották.[20])
Herbrechtingen, Németország (1989)
Gyergyóremete, Románia (2001)
Kiti, Ciprusi Köztársaság (2004)
Alistál, Szlovákia (2012)
Nagydobrony, Ukrajna (2013)Biatorbágyon született:
Biatorbágy lakói:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
