A bálvány
Robert Merle regénye / From Wikipedia, the free encyclopedia
A bálvány (L’idole) Robert Merle Goncourt-díjas francia író 1987-ben írt romantikus regénye. Cselekményes, könnyed, pajzán történet; Vittoria Accoramboni (1557–1585) és Paolo Giordano Orsini herceg (1541–1585) szerelmét és rövid boldogságát meséli el.
A bálvány | |
Szerző | Robert Merle |
Eredeti cím | L’idole |
Ország | ![]() |
Nyelv | francia |
Műfaj | regény |
Kiadás | |
Kiadó | Librairie Plon, Párizs |
Kiadás dátuma | 1987 |
Magyar kiadás dátuma | 2003, 2006 |
Fordító | Kamocsay Ildikó |
Oldalak száma | 560 |
ISBN | 963-07-7442-9 9789630783514 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vittoria Accoramboni – majd első házassága után signora Vittoria Peretti – élettörténete már korábban is feltűnik John Webster: A fehér démon (1612) című drámájában és Stendhal: Itáliai krónikák (1837) kötetének egyik rövid elbeszélésében. Azzal gyanúsítják, hogy mindkét férjét megölte, és sugallják: „testében az Ördög lakott”! Alakja megjelenik még a Goethe utáni német romantika egyik kevésbé ismert írója, Ludwig Tieck[1] történelmi regényében is (1840), aki az előző szerzőkkel teljes ellentétben a szépség, a költészet és életerő ideáljaként, a romantikus szabadságeszmény diadalaként mutatja be Vittoria életét, aki fölébe emelkedett kora hatalmi harcainak és erkölcsi korlátainak.
Merle szerint Webster és Stendhal „mélységesen igazságtalanul bánnak” a legendás szépasszonnyal; „nyilvánosan bemocskolták a nevét”,[2] felültek a puritán, nőgyűlölő mendemondáknak, miközben a tények arról tanúskodnak, hogy Vittoria áldozat volt. 1957-ben egy méltányos hangvételű, kizárólag a történelmi eseményeket bemutató elbeszélést írt az asszonyról. Későbbi kutatásai során újabb életrajzi részletekre bukkant, ezért eldobta korábbi írását és belefogott a Bálvány megírásába: „Vittoria kedves volt, intelligens, művelt és nagylelkű. Persze nem ezek az erényei emelték bálvánnyá, hanem az az eltúlzott hódolat, amellyel a férfiuralmú társadalmak adóznak a női szépségnek. S ez a határtalan hódolat veszélyes … egy vaskos és fantáziadús regényt kell írnom, újabb és más nézőpontból ábrázolt szereplőkkel, gazdag emberi hátteret kell teremtenem, s olyan elbeszélésmódot találnom, amely érzékelhetővé teszi azt a rendkívül bonyolult helyzetet, amelyben Vittoria vergődött.”[3]
Merle szándékának megfelelően A bálványban a központi cselekménnyel egyenrangú (sőt néhol fontosabb) szerepet kap a reneszánsz kori Itália zűrzavaros, cselszövésekkel terhes társadalmának bemutatása. A 16. század Európáját jellemző szokások és ellentmondásos normák fontosságát hangsúlyozandó az író különös nézőpontból tárja elénk az eseményeket: „egyes szám első személyben adja elő mondanivalóját, miközben az elbeszélő személye folyamatosan változik. Húsz ember szemén keresztül látjuk lezajlani Vittoria és Paolo tragikus szerelmének történetét, amely az 1570-es évek derekán kezdődik.”[4]
A Bálványban Merle mesélőkedve a „Francia históriák” regénysorozat hangulatát és korát idézi. Az írásmód maga a kaland; a jelentéktelennek tűnő részletek abszurd módon bonyolítják az eseményeket egészen addig, míg a szomorú sorsú hősnőt eltiporja a „főhős” – maga a történelem.