From Wikipedia, the free encyclopedia
Ludwig van Beethoven op. 73., No. 5., Esz-dúr zongoraversenye az angolszász világban a Császár koncert (The Emperor Concerto) melléknevet viseli.
| No.5. zongoraverseny | |
| versenymű | |
 | |
| Beethoven-Blasius Höfel (1792–1863) festménye Louis René Letronne után (1790–1842) | |
| Zeneszerző | Ludwig van Beethoven |
| Opusszám | op. 73. |
| Keletkezés | 1809-1811 |
| Ajánlás | Rudolf Főherceg |
| Ősbemutató | 1811. november 28. Lipcse, Gewandhaus, szólista: Friedrich Schneider |
| Megjelenés | 1811 |
| Hangnem | Esz-Dúr |
| Hangszerelés | zongora, fuvola, 2 oboa, 2 fagott, 2 klarinét, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, vonósok |
| Időtartam | kb. 40 perc |
| Tételek | 1. tétel – Allegro
2. tétel – Adagio un poco mosso 3. tétel – Rondo-Allegro |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 5. zongoraverseny témájú médiaállományokat. | |
Beethoven Császár koncert melléknéven ismert, op. 73. Esz-dúr zongoraversenyét 1809 és 1811 közötti években Bécsben írta. A művet barátjának, tanítványának és patrónusának Habsburg–Lotaringiai Rudolf olmützi hercegérseknek ajánlotta. A zongoraverseny bemutatója 1811. november 28.-án a lipcsei Gewandhausban volt, Friedrich Schneider zongoraszólójával. Bécsben, 1812-ben egy másik Beethoven tanítvány, Carl Czerny mutatta be a művet. A koncert mellékneve (Császár koncert) nem Beethoventől, hanem a mű angol kiadójától Johann Baptist Cramertől származik.[1]
A mű hangszerelése értelmében zongora, 2 fuvola, 2 oboa, 2 fagott, 2 klarinét, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, vonósok alkotják az előadói kört.
A mű 3 tételes.
A mű nemcsak hangnemét és katonás jellegét figyelembe véve közeli rokona az Eroica szimfóniának, hanem méreteiben, különösen első tételének monumentális arányaiban. Az első tétel indulószerű témája, forradalmi hevülete is rokon a 3. szimfóniával.
A legelső ütemekben meglepi a hallgatót a szerző: szokatlan, hogy a mű szóló kadenciával kezdődik, mivel a kadenciát általában, mintegy a mű összefoglalását a darab végére szokták elhelyezni a szerzők.
I.tétel?*
A második tétel korálszerű, áhítatos éneke először a vonósokon hangzik fel, melyet időnként megerősítenek a fuvolák, klarinétok és a fagott. A szóló hangszer belépése fantáziaszerű, a koráldallamot csak a tétel közepén egyszer szólaltatja meg. A tétel végén ismét a zongora önfeledt rögtönzése hallható pianissimóban, egy hármashangzatból töredezetten próbálgatja a záró rondó témáját, amelynek az következménye, hogy a harmadik tétel szervesen kapcsolódik a lassú tételhez. II.tétel?*
A záró tételből diadalmas jókedv, kirobbanó temperamentum árad mindvégig. A befejezés előtt egy újabb Beethoven ötlet: sejtelmes üstdob-ritmus dobbanások felett vesz búcsút a zongora, majd viharzóan gyors unisono-skálamenetekkel cseng ki a szóló hangszer.[2]
III.tétel?*
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
