utasítás

Hungarian

Etymology

utasít +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈutɒʃiːtaːʃ]
• Hyphenation: uta‧sí‧tás

Noun

utasítás (plural utasítások)

1. command, directive, instruction, order

   Synonym: rendelkezés

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	utasítás	utasítások
accusative	utasítást	utasításokat
dative	utasításnak	utasításoknak
instrumental	utasítással	utasításokkal
causal-final	utasításért	utasításokért
translative	utasítássá	utasításokká
terminative	utasításig	utasításokig
essive-formal	utasításként	utasításokként
essive-modal	—	—
inessive	utasításban	utasításokban
superessive	utasításon	utasításokon
adessive	utasításnál	utasításoknál
illative	utasításba	utasításokba
sublative	utasításra	utasításokra
allative	utasításhoz	utasításokhoz
elative	utasításból	utasításokból
delative	utasításról	utasításokról
ablative	utasítástól	utasításoktól
non-attributive possessive - singular	utasításé	utasításoké
non-attributive possessive - plural	utasításéi	utasításokéi

Possessive forms of utasítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	utasításom	utasításaim
2nd person sing.	utasításod	utasításaid
3rd person sing.	utasítása	utasításai
1st person plural	utasításunk	utasításaink
2nd person plural	utasításotok	utasításaitok
3rd person plural	utasításuk	utasításaik

Further reading

• utasítás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN