menő

See also: Appendix:Variations of "meno"

Hungarian

Etymology

From megy (“to go”) +‎ -ő (present-participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛnøː]
• Hyphenation: me‧nő
• Rhymes: -nøː

Participle

menő

1. present participle of megy

Derived terms

• menőfélben

 

Expressions

• késhegyre menő

 

Adjective

menő (comparative menőbb, superlative legmenőbb)

1. (slang) cool (in fashion, considered popular)

   Synonym: vagány

Declension

Inflection of menő
	singular	plural
nominative	menő	menők menőek
accusative	menőt	menőket menőeket
dative	menőnek	menőknek menőeknek
instrumental	menővel	menőkkel menőekkel
causal-final	menőért	menőkért menőekért
translative	menővé	menőkké menőekké
terminative	menőig	menőkig menőekig
essive-formal	menőként	menőkként menőekként
essive-modal	—	—
inessive	menőben	menőkben menőekben
superessive	menőn	menőkön menőeken
adessive	menőnél	menőknél menőeknél
illative	menőbe	menőkbe menőekbe
sublative	menőre	menőkre menőekre
allative	menőhöz	menőkhöz menőekhez
elative	menőből	menőkből menőekből
delative	menőről	menőkről menőekről
ablative	menőtől	menőktől menőektől
non-attributive possessive - singular	menőé	menőké menőeké
non-attributive possessive - plural	menőéi	menőkéi menőekéi

Further reading

• menő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN