elfoglalt

Hungarian

Etymology

elfoglal (“to occupy”) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlfoɡlɒlt]
• Hyphenation: el‧fog‧lalt
• Rhymes: -ɒlt

Verb

elfoglalt

1. third-person singular indicative past indefinite of elfoglal

Participle

elfoglalt

1. past participle of elfoglal

Adjective

elfoglalt (comparative elfoglaltabb, superlative legelfoglaltabb)

1. occupied, busy

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	elfoglalt	elfoglaltak
accusative	elfoglaltat	elfoglaltakat
dative	elfoglaltnak	elfoglaltaknak
instrumental	elfoglalttal	elfoglaltakkal
causal-final	elfoglaltért	elfoglaltakért
translative	elfoglalttá	elfoglaltakká
terminative	elfoglaltig	elfoglaltakig
essive-formal	elfoglaltként	elfoglaltakként
essive-modal	—	—
inessive	elfoglaltban	elfoglaltakban
superessive	elfoglalton	elfoglaltakon
adessive	elfoglaltnál	elfoglaltaknál
illative	elfoglaltba	elfoglaltakba
sublative	elfoglaltra	elfoglaltakra
allative	elfoglalthoz	elfoglaltakhoz
elative	elfoglaltból	elfoglaltakból
delative	elfoglaltról	elfoglaltakról
ablative	elfoglalttól	elfoglaltaktól
non-attributive possessive - singular	elfoglalté	elfoglaltaké
non-attributive possessive - plural	elfoglaltéi	elfoglaltakéi

Derived terms

• elfoglaltan
• elfoglaltság

 

Further reading

• elfoglalt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elfoglalt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).