IV. Károly magyar király
(1887–1922) osztrák császár, magyar király / From Wikipedia, the free encyclopedia
IV. (Boldog) Károly (teljes nevén: Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich; Persenbeug, Ausztria, 1887. augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1.) osztrák főherceg, a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója, 1916 és 1918 között I. Károly néven az Osztrák Császárság[3] utolsó császára és IV. Károly néven Magyarország utolsó királya, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodója. Emellett az utolsó cseh és az utolsó Habsburg-Lotaringiai-házból származó horvát király is egyben. Kétévi uralkodása után Ausztriát és Magyarországot köztársasággá kiáltották ki. Nem mondott le, de az új államformát elfogadta, mely az eckartsaui nyilatkozatban olvasható. 1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni a trónra, sikertelenül.
Ez a szócikk a magyar királyról szól. Hasonló címmel lásd még: IV. Károly (egyértelműsítő lap). |
Ottó Ferenc főherceg és Mária Jozefina szász királyi hercegnő fia, Ferenc József császár örökösévé vált, miután nagybátyját, Ferenc Ferdinánd osztrák főherceget meggyilkolták 1914-ben, Szarajevóban. 1911-ben feleségül vette Zita bourbon-parmai hercegnőt. Személyét tisztelik a római katolikus egyházban, miután II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatta.
Károly 1916. novemberében lépett trónra, Ferenc József halála után. Titkos kísérleteket tett, hogy tárgyaljon az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúból való kilépéséről, de sajnos nem járt sikerrel. Károly azon törekvései ellenére, hogy szövetségi unióvá alakítsa a birodalmat, a monarchia bomlani kezdett: kikiáltották Csehszlovákiát és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot, Magyarország pedig 1918. október végén megszakította a monarchikus kapcsolatokat Ausztriával. Az 1918. november 11-i fegyverszünetet követően, Károly lemondott az állami ügyekben való részvételről, ugyanakkor a trónon maradt. Másnap kikiáltották a Német-ausztriai Köztársaságot, és 1919 áprilisában az osztrák parlament hivatalosan is trónfosztotta, majd Svájcba száműzte.
Károly élete hátralévő éveit a monarchia helyreállításával töltötte. Két kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére 1921-ben; mindkettő kudarcot vallott Horthy Miklós régens támogatásának hiánya miatt. Károlyt másodszor is száműzték, immár a portugáliai Madeira-szigetére, ahol nem sokkal később lebetegedett, 1922-ben pedig légzési elégtelenség okával hunyt el.