I. Ferenc József magyar király
osztrák császár, magyar és cseh király (1830–1916) / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Ferenc József[1] (németül: Franz Joseph I.; Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója (1867–1916). Apja Ferenc Károly főherceg, anyja Wittelsbach Zsófia Friderika főhercegnő volt.
„Ferenc József” lehetséges további jelentéseiről lásd: Ferenc József (egyértelműsítő lap). |
68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg monarchia leghosszabb ideig regnáló uralkodója, egyben Európa negyedik leghosszabb ideig uralkodó monarchája (XIV. Lajos francia király, II. Erzsébet brit királynő, illetve II. János liechtensteini herceg után).
Az osztrák hadsereg az ő uralkodása kezdetén, I. Miklós orosz cár hadainak segítségével verte le a magyarok 1848–1849-es szabadságharcát, Julius Haynau táborszernaggyal, a "Bresciai hiénával" kivégeztette a teljes magyar haderő vezérkarát. Irányítása alatt az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, a szárd háború és a porosz–osztrák háború nyomán elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.
Hosszú uralkodását és családi tragédiáit jól jellemzi a halála előtt 2 évvel, Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása kapcsán mondott meghatározása: „Az élet semmitől sem kímélt meg.”[2]