Friedrich Schiller ódája, Beethoven IX. szimfóniájában szerepel From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Örömóda (vagy Óda az Örömhöz, németül Ode „An die Freude”) Friedrich Schiller német költő 1785-ben írott ódája; elsősorban Ludwig van Beethoven 9. szimfóniájának negyedik (záró) tételéből ismert, négy szólistával, kórussal és zenekarral. Zenekari változatát gyakran „Örömóda”-ként emlegetik.
| Örömóda | |
| Műfaj | komolyzenei dal |
| Dallam | Ludwig van Beethoven |
| Szöveg | Friedrich Schiller |
| Hangfaj | dúr |
| A kotta hangneme | D dúr |
| Előadásmód | Allegro assai |
Az Örömódát az Európa Tanács tette meg Európa himnuszává 1972-ben, Herbert von Karajan hivatalos zenekari átiratában. Később Beethoven megzenésítését választotta az Európai Unió himnuszául, szöveg nélkül, az EU-ban használt számos különböző nyelv miatt. Ezért ez inkább Beethoven témája (vagy dallama), mint Schiller verse, bár egyúttal az emberek testvériségének a szövegben szereplő eszményét is magába foglalja. Ez az eszmény jóval általánosabb érvénnyel szólal meg Beethoven feldolgozásában („Testvér lészen minden ember”), ami Schiller második változatában szerepel (az első változatban: „A koldusok testvérei lesznek a hercegeknek”).
Úgy tartják, Schiller himnuszát eredetileg a szabadsághoz („Freiheit”) írta, de a cenzúra miatt kénytelen volt ezt „álcázni”, és ezért cserélte a Freiheit előfordulásait Freudére. Leonard Bernstein a berlini fal leomlásakor a Freiheit szó használatával adta elő a művet.
Beethoven életében fiatal korától kezdve nagy szerepet játszottak a magyarok. Beethoven magyarországi útjaival a nemzetközi és hazai viszonylatban is sokat foglalkoztak a kutatók.[1] A kutatások jelenlegi állása szerint három út bizonyítható hiteles dokumentumokkal:[2] 1796. |november 23-án tartotta első magyarországi hangversényét, 1800. május 7-én koncertet adott, valamint 1807. szeptember 13-án a C-dúr mise ősbemutatója Beethoven vezényletével. Major Ervin kutatásai szerint Beethoven kilenc magyarországi muzsikussal állt kapcsolatban, ezek: Kleinheinz Ferenc, Fusz János, Klein Henrik, Gróf Amadé Tádé, Kirchlehner Ferenc, Heinisch József, Eberl karmester, Ferka Ferenc, Bihari János. Beethoven természetesen más utakon is hozzájuthatott a magyar zenéhez; a bécsi zeneműpiacon 1784 óta rendszeresen jelentek meg magyar zeneművek, és az ő művei más csatornákon is elkerülhettek Magyarországra.
Beethoven kétféleképpen élt a magyar tematikával műveiben: egyszerű dallam-átvételként, valamint egyes dallamfordulatok, ritmus-alakzatok vagy hangulat-típusok átvétele, ill. ezek nyomán komponált önálló témák útján.[3] A XIX. sz. egyik legjelentősebb szakmai kiadója, az Allgemeine Musikalische Zeitung (Általános Zenei Újság) adta ki az 1816. március 13-i számában Lipcsében Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő ének című művét, melyet magyar népdal alapján írt Kisfaludy.[2] Beethoven Örömódája és Kisfaludy Magyar szüretelő éneke dallamvezetésének hasonlósága vitathatatlan.[4] Az óda két egységből áll. Az első sor második fokra, illetve a második sor első fokra történő lezárása jellegzetessége a magyar népdaloknak. A második egység pedig egyszerűen a magyar pásztorok által megőrzött virtuóz duda improvizáció (apraja) feldolgozott változata.
| Németül | Angolul |
|---|---|
Freude, schöner Götterfunken, |
Joy, beautiful spark of the gods, |
A műnek többféle magyar szövege is van. A „Gyúlj ki, égi szikra lángja…” kezdetűt Rónay György, a „Lángolj fel a lelkünkben…” kezdetűt Jankovich Ferenc fordította, illetve Mezei Balázs Mámordal címen is lefordította. A fordítók szerzői jogai miatt egyik szöveg sem közölhető.[5][6][7]
Kotta:
Kottaszöveg:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
