Az Északnyugat-pakisztáni háború 2004 márciusában tört ki, mely a Pakisztáni Hadsereg és iszlamista harcosok, a tálibok és külföldi szélsőségesek között dúl.[15][16][17] A feszültség 2004-ben kezdett növekedni, amikor a Pakisztáni Hadsereg keresni kezdte az al-Káida szervezet tagjait Pakisztán hegyei között Vazirisztán területén (FATA). A helyi családtagok fegyveres ellenállást szerveztek.

Gyors adatok
Északnyugat-pakisztáni háború
A NWFP és a FATA térképe.
A NWFP és a FATA térképe.
Dátum2004. március 16. – jelenleg
HelyszínPakisztán
Eredményjelenleg is tartó háború
Harcoló felek
Pakisztán,
Amerikai Egyesült Államok
Tehrik-e-Talibán Pakisztán,
Tehreek-e-Nafaz-e-Shariat-e-Mohammadi, Al-Káida,
Üzbegisztáni Iszlám Mozgalom (2007-ig)
Parancsnokok
Asif Ali Zardari,
Generális Ashfaq Kayani,
Lt Gen Masood Aslam,
Maj Gen Javed Iqbal,
Maj Gen Tariq Khan,
Maj Gen Nasser Janjua
Előző parancsnok
Gen Pervez Musharraf,
Lt Gen Safdar Hussain,
Maj Gen Alam Khattak,
Maj Gen Ahmad S Pasha
Baitullah Mehsud ,
Hafiz Gul Bahadur,
Faqir Mohammed,
Maulana Fazlullah ,
Mangal Bagh
Menekült
Oszáma bin Láden ,
Ayman al Zawahiri ,
Mullah Mohammed Omar,
Jalaluddin Haqqani,
Tohir Yo‘ldosh
Haderők
80 000 fős Pakisztáni csapatok,[1]
~80 000 Határterületi Testület
~ 20 000 tálib (Hakimullah Mehsud),[2]
4,500 TNSM fegyveres,
~ 7,000 fegyveres,
~ 500 al-Káida fegyveres[3]
Veszteségek
1 370 katona és rendőr halott (hivatalos adat)[4]

Egyéb becslések:
1834 katona és rendőr halott
221 családtag halott,[5]
2259 katona sebesült meg
810 rendőr ill. katona tűnt el vagy esett fogságba[6]
USA 40 katona[7]
12,487+ harcos halt meg[8][9][10]
(809 külföldi katona[11])
3.44 millió civilt kiköltöztettek,[12] 7,071 civil áldozata van a konfliktusnak[13]
25 külföldit meggyilkkoltak
(11 francia, 9 amerikai, 4 kínai, 1 cseh, 1 dán, 1 török és 1 Vietnam)[14]
A Wikimédia Commons tartalmaz Északnyugat-pakisztáni háború témájú médiaállományokat.
Bezárás

Amerikai csapatok a "háború a terror ellen" címszavak alatt vonultak Pakisztánba. Kapcsolatot hoztak az afganisztáni háború és a tálibok afganisztáni felkelései között.[18][19]

A 2006. szeptemberi fegyverszünet után a konfliktus kiújult 2007-ben. Az egyik helyi törzsnek egy része üzbég harcosokat űzött el és pakisztáni védelmi erőket támadott 2007 júliusában.

Mióta a konfliktus elkezdődött kétszer annyi pakisztáni katona esett el, mint amennyi amerikai katona Afganisztánban. Mindamellett a Pakisztáni Hadsereg által megölt katonák száma elérte a 4500-at.

Konfliktus háttere

2002 júliusában pakisztáni csapatok léptek a Tirah-völgybe, 1947 óta – mikor is a Pakisztán független állammá vált – először. A csapatok egészen Észak-Vazirisztán Shawal-völgyéig nyomultak tovább, később Dél-Vazirisztánba is bevonultak. Hosszú tárgyalások után megállapodás született a különböző törzsekkel, amelyek vonakodva, de beleegyeztek a katonai jelenlétbe. Ez elvileg biztos fejlődést és munkát garantált a területnek.

2003 decemberében Pervez Musarraf ellen kettős orvgyilkosságot kíséreltek meg, miután Vazirisztánban nyomon követték. A kormány válaszképpen fokozta katonai nyomását a területen, bár a hadsereg fenntartása költséges, és a konfliktus sok halálos áldozattal 2004-ben és a 2005-ös év elején, amikor a kormány taktikát váltott a tárgyalások helyett.[20]

2004 márciusában heves harcok dúltak Dél-Vazirisztán Wana városa mellett. A pakisztáni csapatok beásták magukat, megerősítve néhány települést. Körülbelül 400 harcossal álltak szemben. Spekulációk szerint Oszáma bin Láden helyettesét, Ayman al-Zawahirit elfogta a Pakisztáni Hadsereg.

2004 áprilisában a pakisztáni kormány aláírta a három békemegállapodás egyikét Dél-Vazirisztánban. A békemegállapodást a tálibok parancsnoka, Nek Muhammad Wazir is aláírta, mely azonnal felborult, mikor 2004 júniusában amerikai katonák egy AGM–114 Hellfire-rel megölték Nek Muhammadot. A második békemegállapodás 2005 februárjában született meg Nek utódjával, Baitullah Mehsuddal, amely nyugalmat hozott Dél-Vazirisztánra. Akárhogyan is, ezek a fegyverszünetek lényeges eredményt nem hoztak, a vérontás nem csökkent. A két utolsó próbálkozás egy öngyilkos merénylettel 2007 augusztusában bukott el.

2005. május 4-én a pakisztáni kommandó elfogta Abu Faraj al-Libbit, rajtaütve Mardan városán. A férfi az al-Káida egyik magasabb rangú harcosa, egyes híresztelések szerint a harmadik embere volt, Oszáma bin Láden és Ayman al-Zawahiri után. Al-Libbit Khalid Shaikh Mohammeddel pótolták 2003. márciusi letartóztatása után, akit kapcsolatba hoztak a 2001. szeptember 11-ei terrortámadással.

2008-tól napjainkig

2008. február 7-én a harcosok egyik vezetője Baitullah Mehsud békemegállapodást kötött az erőszak felfüggesztése végett.[21]

További információk

Jegyzetek

Wikiwand in your browser!

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.

Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.