(1901–1992) katonatiszt From Wikipedia, the free encyclopedia
Zsigmondy László (eredetileg: Zsivánovits László), (Mohol, 1901. február 4. – Aachen, 1992. február 3.) hivatásos katonatiszt, m. kir. vezérkari ezredes. A Magyar 2. hadsereghez tartozó 10. könnyű hadosztály vezérkari főnöke, majd 1943-ban az I/a hadműveleti osztály irányítója.
Zsigmondy László | |
Született | 1901. február 4. Mohol |
Meghalt | 1992. február 3. (90 évesen) Aachen |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szolgálati ideje | 1924.08.20-1945. április 10 |
Rendfokozata | vezérkari ezredes |
Egysége | 2. magyar hadsereg IV. hadtest 10. könnyű hadosztály, 1943.03-tól 2. magyar hadsereg 1.a. (hadműveleti osztály) |
Csatái | Második világháború |
Kitüntetései | [[Magyar érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon kardokkal]] Erdélyi Emlékérem |
Civilben | biztosítási fordító |
Édesapja Zsivánovits Pál, a Magyar Államvasutak alkalmazottja a moholi vasútállomás állomásfőnöke, édesanyja Bálint Teréz, akit 5 éves korában elvesztett.
Iskoláját szülőfalujában, Moholon végezte, ezt követően 1912-től a marosvásárhelyi császári és királyi katonai alreáliskolában tanult. 1916-ban felvételt nyert a kismartoni a katonai főreáliskolába. Az I. világháború végén kialakuló zavaros iskolai időben először Nagykanizsára helyezték, végül Budapesten érettségizett. Beszélt németül és franciául, de jól megértette magát angolul és oroszul is. 1920-1924 között a Ludovika Akadémia hallgatója volt. Eskütétel után hadnaggyá avatták és 1929-ig Győrben, a 4. honvéd gyalogezredben teljesített szolgálatot. 1926-ban kinevezték főhadnagynak. 1929-1932 között ismét a tanulást választotta és a Hadiakadémia hallgatója volt, ezt követően vezérkari próbaszolgálatra osztották be. 1933-1934 között századosként állomáshelye Miskolc, majd Budapest, feladatköre: kiképzési előadó. 1935-ben véglegesítették a Honvéd vezérkar rendes állományába.
1944. január l-től vezérkari ezredesként szolgál. 1945. április 10-én szovjet hadifogságba került, ahonnan 1948-ban szabadul. Visszatérése után 9 hónapos igazolási eljárást követően a Honvédelmi Minisztérium hadtápfőnökségén kiképzőtiszt lett. Személyét folyamatos politikai támadás érte, melynek következtében 1950. május 11-én letartóztatták. 1950. augusztus 14-15-én a köznyelvben "Rajk-Pálffy-Szőnyi" vagy "Rajk-Sólyom-Kádár" nevezett persorozatban 15 év kényszermunkára ítélték. A váci börtönben raboskodott. Ismert rabtársai: Nagy Pál Jenő, Aczél György, Beck János, Steinhercz Simon, Marczali László, Balassa Gyula, Vértes László, Pogány Lajos, Fiala Ferenc. 1954. október 26-án elrendelték az ehhez a körhöz tartozó perek felülvizsgálatát, ennek következtében 1955. május 7-én szabadult.
1956. novemberében elhagyta az országot és Rouenben próbált letelepedni. 1957-ben Aachenben biztosítási fordítóként, majd ügyintézőként dolgozott. 1966-tól nyugdíjas.
1981-ben kiadta A magyar 2. hadsereg mint a nemzetszocialista Német Birodalom segélyhada című kiadványát, mely 1989-ben jelent meg pontosítva, szűkítve Magyarországon. Könyvének kiadása után több magyar visszaemlékezővel (pl. Lajtos Árpáddal) vitába keveredett, ugyanis az addig (1981-ig) kiadott leírásokat történelemhamisításnak minősítette. Kétségtelen tény, hogy tartózkodási helye következtében nem fért hozzá a hazai dokumentumokhoz, de az ezek ismeretében összeállított leírásokban, memoárokban szándékos csúsztatásokat, félremagyarázásokat vélt felfedezni.
Zsigmondy László hagyatékát örököse, dr. Vashegyi Endre a Fejér Megyei Levéltárban helyezte el.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.