Remove ads
német zeneszerző, karmester From Wikipedia, the free encyclopedia
Werner Richard Heymann, (Königsberg, 1896. február 14. – München, 1961. május 30.) német-zsidó zeneszerző, fimzeneszerző. Németországban és Hollywoodban tevékenykedett.
Werner R. Heymann | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Werner Richard Heymann |
Született | 1896. február 14.[1][2][3][4][5] Königsberg[6] |
Elhunyt | 1961. május 30. (65 évesen)[1][2][3][4][5] München[7] |
Sírhely | müncheni Waldfriedhof |
Pályafutás | |
Hangszer | hegedű |
Tevékenység |
|
Werner R. Heymann weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Werner R. Heymann témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Egy kukoricakereskedő négy fia közül a legfiatalabb volt. Werner Heymann fiatalon meghalt bátyja expresszionista verseket írt a Der Sturm folyóiratba. Werner csodagyerek volt, háromévesen kezdett zongorázni, ötévesen hegedűlni, és nyolcévesen saját szerzeményenyeket írt. Tizenkétévesen a Filharmónia tagja lett, és tizenhatéves korában mutatta be első zenekari művét.
Ő írta a zenét Ernst Toller „Transformation” című színművéhez.
Bár az első világháborúban a porosz hadseregben szolgált, ám később bekapcsolódott a Berlin radikális politikájába. Pacifista lett.
Amikor Max Reinhardt megnyitotta a „Sound and Smoke" című szatirikus kabarét, Friedrich Hollaender mellett a másik zongorista lett. Később Erich Pommer filmproducer bemutatta őt az UFA stúdiónak, ahol több tucat zenét írt némafilekhez, köztük F. W. Murnau Faustjához ()1926 és Fritz Lang Spies-éhez (1928).
Amikor megszületett a hangosfilm, népszerű musicalekhez írt dalai slágerekké váltak. Amikor a nemzetiszocialisták 1933-ban átvették a hatalmat, más művészekkel együtt elhagyta Németországot. A szintén emigráns német rendező, Ernst Lubitsch rávette, hogy öt amerikai vígjáték munkáira. Heymann az 1940-es évek elején négyszer volt Oscar-díjra jelölve.
A második világháború után visszatért Németországba, ahol 1952-ben írta a zenét A kék angyal (Marlene Dietrich, Emil Jannings − 1930) című klasszikus film színpadi változatához. Akkorikiban tagja volt a 10. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének.
Az élete utolsó éveiben magókazettára rögzített visszaemlékezéseit 2001-ben kiadták Németországban.
Egyszer így foglalta össze gondolatait: „Szeretem a feleségemet, a gyermekemet, a világot, eszem, iszom, dohányzom, vezetek. Szeretem a szabadságot, utálom a diktatúrát, az istentelenséget, a kottaírást és a kavicsokat a cipőmben.”
Egy dokumentumfilm is szól pályafutásáról: „So Wie Ein Wunder”, amelyben lánya, Elisabeth Trautwein szerepel; rendező: Helma Sanders-Brahms. 2012-ben mutatta be a német televízió.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.