Viðey

Viðey (ejtsd kb. Videj) Izland partmenti szigete a főváros, Reykjavík közelében. A Kollafjörður öböl legnagyobb szigete. Közigazgatásilag a főváros része, de nem tartozik a tíz kerület egyikéhez sem, hanem az azt körülvevő „zöld gyűrű” (Græni Trefillinn) egyik eleme.

Ebben a cikkben szerepelnek izlandi nevek. Ezek első tagja a személynév, a második pedig apai név, és nem családnév. Az izlandi nyelvben hivatalos megszólításként a személynév használatos. Ábécérendbe is eszerint rendezik azokat.

Viðey
Viðey szigete Reykjavík felől, háttérben az Esja hegye
Közigazgatás
Ország	Izland
Népesség
Teljes népesség	0 fő
Népsűrűség	0 fő/km²
Földrajzi adatok
Fekvése	Atlanti-óceán
Terület	1,59 km²
Hosszúság	2,9 km
Szélesség	0,72 km
Tengerszint feletti magasság	32 m
Időzóna	UTC±00:00
Elhelyezkedése
Viðey Pozíció Izland térképén
é. sz. 64° 09′ 58″, ny. h. 21° 51′ 14″64.1660877806, -21.8537849246
Viðey weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Viðey témájú médiaállományokat.

A Margitszigethez mérhető nagyságú szigetet már az izlandi honfoglalás idején, a 9. század végén használatba vették a betelepülők, és juhokat tenyésztettek rajta. A hely azzal az előnnyel is járt, hogy a tél közeledtével könnyű volt összeterelni az állatokat a vízzel körülvett területről. A 10. századra állandó település is létrejött ott.^[1]

A kereszténység felvétele, 1000 után a hely vallási jelentőséget kapott, gazdasági szerepe visszaszorult. 1226-ban Ágoston-rendi kolostort alapítottak itt, amelynek falai között Snorri Sturluson is megfordult. 1536-ban, a reformáció idején a dán király birtokába került a sziget. 1550-ben Jón Arason katolikus püspök még visszafoglalta, de az ő kivégzése után a szerzetesrendet végleg feloszlatták.

1751-ben a sziget Skúli Magnússon birtoka lett. Skúli az izlandi főváros felépítésében is nagy szerepet játszott, e szigeten emelte az ország első jelentős kőépületét. 1774-ben templomot is építettek a szigeten.

A 20. század első felében még egy mintegy 100 fős halászközösség lakott a szigeten. 1986-ban az addigra elnéptelenedett terület a főváros tulajdonába került és fokozatosan népszerű kirándulóhellyé vált, amit komppal lehet megközelíteni.^[2]

Jegyzetek

1. S. László Katalin 204. oldal
2. S. László Katalin 204. oldal

Források

• ↑ S. László Katalin: Katalin, S. László. Izland. Tóni Túra (1996). ISBN 963 502 621 8