Vat (kolostortemplom)

A vat vagy wat (thai: วัด wat, lao: ວັດ, vad, khmer: វត្ត, wōat) kolostor templomok elnevezése Thaiföldön, Kambodzsában és Laoszban.


Kambodzsai templomok: Vat Ko (balra) és Vat Peapat

Szigorú értelemben a vat egy buddhista szent terület, amelyben van egy vihára (a szerzetesek részére), egy templom, egy lakóépület és oktatási épület. Fontos követelmény továbbá, hogy legalább három állandó szerzetes lakója (bhikkhu) legyen. Hétköznapi értelemben azonban szabadabban használják a kifejezést, olykor még ősi templomok romjaira is. Tranzitív illetve intranzitív igei alakja azt jelenti, hogy megmérni, lemérni, összehasonlítani.

A thai emberek mindenféle vallási építményre használják a vat kifejezést, kivéve a mecsetekre (thai: สุเหร่า - szurao, มัสยิด - maszdzsid, vagy โบสถ์ของอิสลาม - bot khong itsalam, szó szerint "iszlám templom"). Így a vat csin kínai templomot (buddhista vagy taoista), a vat khaek hindu templomot és a vat khrit vagy vat farang keresztény templomot jelent.

Kambodzsában a vat mindenféle vallási épületre vonatkozhat. Angkorvat (អង្គរវត្ត) jelentése "templomok városa".

A thai törvények szerint kétféle buddhista templom létezik:

vat (วัด) - állami támogatású (ilyenkor határkövet kapnak jelképesen (วิสุงคามสีมา - Bai sema), vagy területét a király adományozta. Ezek lehetnek:^[1]
- királyi templomok (พระอารามหลวง; phra aram luang)
- magán templomok (วัดราษฎร์; wat rat)
szamnak szong (สำนักสงฆ์) - állami támogatás határkő nélküli templomok.

Egy tipikus buddhista vat a következő épületekből áll:

csajtei vagy csedi (khmer: ចេតិយ), (thai: เจดีย์) (a szanszkrit csaitja, templom szóból) - általában kúpos vagy harang alakú épület, amelyben olykor Buddha-ereklyét őriznek
vihear (khmer: វិហារ),vihan (thai: วิหาร) a szanszkrit vihára szóból - gyülekező és imaterem
mondop (thai: มณฑป) (a szanszkrit mandapa) - általában nyitott, négyzetalapú épület négy ívvel és piramis alakú tetővel, ahol vallási szövegeket és tárgyakat üdvözítenek
szala (khmer: សាលា), (thai: ศาลา) (a szanszkrit sala - iskola szóból) - fedett kültéri pavilon különféle tevékenységekhez
bot (thai: โบสถ์) vagy uboszoth (thai: อุโบสถ์, a páli upószatha kifejezésből) - a legszentebb imaterem, vagy "beavatási terem", ugyanis az újoncok itt teszik le szerzetesi esküjüket. Építészetileg hasonlít a vihárára, csak az előbbi sokkal díszesebb.
könyvtár (thai: หอไตร) - Tripitaka könyvtár, ahol a buddhista szövegeket tartják.
dobtorony (thai: หอกลอง)
harangtorony (thai: หอระฆัง)
többfunkciós terem (thai: ศาลาการเปรียญ)

A szerzetesek élettere elkülönül a szent épületektől. A thai templomok tetejét gyakran díszítik ún. csofákkal.

Példák ismertebb vatokra:

Kambodzsa

Angkorvat, Sziemreap
Vat Preah Keo, Phnompen
Vat Botum Vathey, Phnompen
Vat Moha kolostor, Phnompen
Vat Ounalaom, Phnompen
Vat Phnom, Phnompen
Vat Bakan, Purszat

Laosz

Pha That Luang, Vientián, Laosz
Vat Hszieng Thong, Luangprabang

Thaiföld

Bangkok
- Vat Szuthat, Bangkok, Thailand
- Vat Bencsamabophit (a márvány templom)
- Vat Ratcsanadda
- Vat Phra Kaev
- Vat Arun
- Vat Bovonnivet
- Vat Pho
- Vat Szaket
Lanna (Észak-Thaiföld)
- Vat Phrathat Doi Suthep, Csiangmaj
- Vat Csiang Man, Csiangmaj
- Vat Csedi Luang, Csiangmaj
- Vat Phra Szingh, Csiangmaj
- Vat Phra Maha Csinadhatucsao Doi Tung (Wat Phrathat Doi Tung), Csiangraj
- Vat Phra That Lampang Luang, Lampang
- Vat Phumin, Nan
Egyéb területek
- Vat Rong Kun
- Vat Phra Pathom Csedi, Nakhon Pathom

Malajzia

Vat Phothivihan

Angkorvat, Sziemreap, Kambodzsa
Vat Peapat, Battambang, Kambodzsa
Vat Phnom, Pnompenh, Kambodzsa
Két viharn és egy csedi a Phrathat Csangkam templomban, Nan, Thaiföld
Csedi és viharn a Szuantan templomban, Nan, Thaiföld
Vat Phra Kaev, Bangkok, Thaiföld
Vat Phrathat Doi Szuthep, Csiangmaj, Thaiföld
Vat hsziengthong, Luangprabang, Laosz

[1]
ราชกิจจานุเบกษา, Oktatási Minisztérium osztálya Archiválva 2011. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Vol., 2458. október 3., 284. old. (thai nyelven)

Pura, balinéz templomok
Csandi, Indonézia ősi templomai, főleg Jáva
Kjaung, burmai kolostor

[จัดระเบียบ-1] [1]
ราชกิจจานุเบกษา, Oktatási Minisztérium osztálya Archiválva 2011. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, Vol., 2458. október 3., 284. old. (thai nyelven)

[1]