magyar ügyvéd és hírlapíró From Wikipedia, the free encyclopedia
Vas Gereben (született Radákovits József, Fürged, 1823. április 7. – Bécs, 1868. január 26.) magyar ügyvéd és hírlapíró, a szabadságharc utáni években Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők egyike. Írói álneve: Harapófogó Dániel.
| Vas Gereben | |
 | |
| Született | Radankovics (Radákovits) József Fürged |
| Elhunyt | 1868. január 26. (44 évesen)[1][2] Bécs[2] |
| Álneve | Harapófogó Dániel |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Vas Gereben témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vas Gereben témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Eredeti neve Radankovics (Radákovits) József.[3] Apja Radankovics Mihály, aki herceg Batthyány Fülöp enyingi uradalmában előbb huszár (zsinóros dolmányt viselő lovas küldönc), majd ispán (uradalmi munkafelügyelő) volt. Anyja Fitos Júlia. Iskoláit az 1. humanista osztályig, 1832 és 1837 között Veszprémben, a piarista gimnáziumban végezte,[4] majd onnan az utolsó gimnáziumi osztályra Pécsre ment a ciszterciek gimnáziumába,[5] hogy anyja kívánságára pap legyen; de erre nem került a sor, mert „dévaj társaságba keveredvén”, 1840. február 26-án kizárták. Apja ekkor a gazdasági pályára adta, és gyakornokoskodott is pár évig; de mivel tiszttartóját (uradalmi regionális vezető) versben és prózában csúfolta, 1842. április 1-jén meg kellett válnia az uradalmi szolgálattól, sőt apját is nyugdíjazták, akinek nagy kárt is okozott költekezéseivel.
Jogásznak akart menni Győrbe, de arra az évre már elkésett. Ekkor Pápára ment, ahol írnokoskodott és csekély díjért zsidó fiúkat tanított; bejárt a főiskolára is mint benevolus auditor. Egy évi nyomorgás után, megismerkedve egy Radákovits Bódog nevű gazdasági gyakornokkal, annak a bizonyítványait megszerezve, beiratkozott Győrben jogásznak, és 1842/1843–1843/1844. tanévekben el is végezte a jogot.[6] Részt vett az ifjúság társadalmi szereplésében.
Golub Vilmos barátjával önképző társaságot alapított és Két garasos Tár című lapot adott ki, amely csípős tréfáiért nagy ismertségre tett szert. Erős élceiért és tréfáiért itt kapta a Vas Gereben nevet, melyet aztán kizárólagosan használt.
Dr. Kovács Pál buzdítása különösen nagy befolyással volt későbbi írói pályájára; feltűnést keltett az Életképekben Darázsfészek című humorisztikus vázlata (1844) és a Honderűben megjelent ünnepély leírása; egyszerre olvasott, népszerű író lett.
Jogi tanulmányai végeztével hazautazott Egerszegre, ahol apja időközben kasznári állást kapott. Ezután joggyakornok lett Esterházy herceg főügyészénél, Sopronban. 1846-ban jurátus volt Pesten. Már ekkor a pesti lapokba is írt, és elment Pozsonyba, az országgyűlésre. Az év végén Vahot Imre meghívta a Pesti Divatlaphoz; e lapba és az Életképekbe novellákat és szatirikus karcolatokat írt, a Jelenkorba újdonságokat; népies lírája s eredeti ötletei népszerűvé tették; de kissé el is kapatták.
1847-ben ügyvédi vizsgát tett, oklevelében Radákovits névvel szerepel.[3] Ez év végén Győrbe ment, és ott folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1848-ban a Népbarát c. népies lap szerkesztésével bízta meg a kormány. (Vasnak a kormány sokszor titkos politikai megbízatásokat is adott.) Még abban az évben megnősült, miután Győr legszebbnek mondott lányát hódította meg. Nemsokára megszületett első gyermekük is.
Világos után a Dunántúlon bujdosott tíz hónapig, majd jelentkezett Pesten, feladta magát. Később kiszabadult ugyan, de az ügyvédi pályától eltiltották. Ekkor választotta végleges életpályául az irodalmat. Sok szatirikus jellemrajzot, népies életképet, anekdotát írt az akkori lapokba, folyóiratokba és évkönyvekbe. Jókai után a legnépszerűbb elbeszélők közé tartozott.
Hogy zilált anyagi helyzetén javítson, 1854-ban egy népies folyóiratot indított Falusi Esték címmel, ez azonban a 6. füzettel megszűnt. Általában korrajzaival ért el legtöbb kiadást. Számos képes naptárt is szerkesztett. E műveiből szép jövedelme volt, mindazonáltal folytonos anyagi zavarokkal küzdött. Az 1860-as években népszerűsége hanyatlott. A régi siker emlékével 1861-ben még egyszer megindította a Népbarát című folyóiratot, mely 1867-ig tengődött.
Több bécsi lapnak is levelezője volt. Egy-két szerencsétlen vállalkozása és életviszonyainak kuszáltsága tönkretette jó hírét. Rendezetlen életet élt, néha hetekig vándorolt plébániáról plébániára az ország valamely zugában. Sokszor belevetette magát a munkába, hogy családját anyagilag támogassa; munkái krónikaszerűségének és szaggatottságának ez áll a hátterében.
1868 elején Bécsbe utazott, hogy a delegációk tárgyalásairól tudósításokat küldjön a pesti lapoknak. Ott egy gyógyszertárba betérve, hogy szokása szerint pezsgőport igyon, hirtelen összerogyott, és meghalt. A bécsi Concordia írói egyesület, amelynek tagja volt, temettette el a währingi temetőben, Bécs mellett. 1885. január 25-én lánya a Kerepesi temetőben helyeztette örök nyugalomra.
Szerkesztette a Nép Barátja című hetilapot – szerkesztőtárs Arany János; A Falu Könyvét 1851, Vas Gereben Nagy Naptára 1854-re; Vas Gereben Kis Képes Naptára 1854–56. évekre; Falusi Esték, 1853–54; Tárcza Naptár 1856-ra; a Peleskei Nótárius című mulattató hetilap, 1858; Két garasos Újság (mint a Peleskei Nótárius folytatása, 1858), Képes Újság 1859–1861; a Népbarát című politikai és szépirodalmi hetilap 1861–1867; a Vén harangozó Naptára 1865–1866.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
