A valódi lepkék (Glossata) az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályába tartozó lepkék (Lepidoptera) rendjének egyik alrendje, öt alrendággal és több ezer fajjal.
Gyors adatok Rendszertani besorolás, Alrendágak ...
Bezárás
1. Genetikai alapú
A korszerű rendszertanok az alrendet alrendágakra osztják:
- Dacnonypha alrendág
- Eriocranioidea öregcsalád (rágójuk már nem működőképes; hernyóik aknáznak)
- Acanthopteroctetidae család (D. R. Davis, 1978) – 2 nemmel
- Félszipókás pillefélék vagy ősmolyok családja (Eriocraniidae – Tutt, 1899) – 10 nemmel
- Gyökérrágó lepkék alrendága (Exoporia)
- Hepialoidea öregcsalád
- Anomosetidae család – 1 nem (Anomoses)
- Gyökérrágó lepkefélék családja (Hepialidae – Stephens, 1829) – mintegy 70 nemmel
- Neotheoridae család – 1 nem (Neotheora)
- Palaeosetidae család – 4 nemmel
- Prototheoridae család – 2 nemmel
- Mnesarchaeidae öregcsalád
- Mnesarchaeidae család – 1 nem (Mnesarchaea)
- Lophocoronina alrendág
- Lophocoronoidea öregcsalád
- Lophocoronidae család – 1 nem (Lophocorona)
- Neopseustina alrendág
- Neopseustoidea öregcsalád
- Neopseustidae család – 6 nemmel
- Heteroneura alrendág
Ez az alrendág annyira fajgazdag, hogy a kellő tagolás érdekében az alrendág és a család között öt rendszertani szintet különítenek el (tagozat, osztag, alosztag, öregcsalád, sorozat).
A Heteroneura alrendág rendszertani felosztása
- Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia) tagozat (ide tartozik a lepkefajok többsége)
- Cossina osztag
- Cossina alosztag
- Castnioidea öregcsalád
- Cossoidea öregcsalád
- Cossiformes sorozat
- Limacodiformes sorozat
- Cyclotornidae család
- Epipyropidae család
- Dalceridae család
- Csigalepkefélék családja (Limacodidae)
- Tortricoidea öregcsalád
- Bombycina alosztag
- Selyemlepkeszerűek öregcsaládja (Bombycoidea)
- Bombyciformes sorozat
- Szövőlepkefélék vagy pohókfélék családja (Lasiocampidae)
- Anthelidae család
- Selyemlepkefélék családja (Bombycidae)
- Carthaeidae család
- Eupterotidae család
- Mimallonidae család
- Saturniiformes sorozat
- Pávaszemek vagy pápaszemes szövőfélék családja (Saturniidae vagy Attaciidae) (pl. a közismert kis pávaszem (Eudia pavonia) faj)
- Brahmaeidae család
- Tarka szövőlepkefélék családja (Endromidae)
- Őszi szövőlepkefélék vagy sárgaszövőfélék családja (Lemoniidae)
- Mirinidae család
- Oxytenidae család
- Calliduloidea öregcsalád
- Sarlósszárnyúszerűek öregcsaládja (Drepanoidea)
- Cimeliidae család (régebben: Axiidae)
- Sarlósszövők családja (Drepanidae)
- Geometroidea öregcsalád
- Bagolylepkeszerűek öregcsaládja (Noctuoidea)
- Bagolylepkefélék családja (Noctuidae)
- Gyapjaslepkefélék családja (Lymantriidae)
- Púposszövőfélék családja (Notodontidae)
- Medvelepkefélék családja (Arctiidae)
- Doidae család
- Nolidae család
- Oenosandridae család
- Pantheidae család
- Pillangószerűek öregcsaládja (Papilionoidea)
- Busalepke-alakúak sorozata (Hesperiiformes)
- Pillangóalakúak sorozata (Papilioniformes)
- Szenderszerűek öregcsaládja (Sphingoidea)
- Szivárványlepkeszerűek öregcsaládja (Uranioidea)
- Epicopeiidae család
- Sematuridae család
- Szivárványlepkefélék családja (Uraniidae)
- Tineina osztag
- Sesiina alosztag
- Szitkárszerűek öregcsaládja (Sesioidea)
- Csüngőlepkeszerűek öregcsaládja (Zygaenoidea)
- Csüngőlepkefélék családja (Zygaenidae)
- Aididae család
- Anomoeotidae család
- Füstösszárnyú molyfélék családja (Heterogynidae)
- Himantopteridae család
- Lacturidae család
- Megalopygidae család
- Somabrachyidae család
- Tineina alosztag
- Copromorphoidea öregcsalád
- Galacticoidea öregcsalád
- Sarlós ajkú molyszerűek öregcsaládja (Gelechioidea) mintegy két tucatnyi család
- Immoidea öregcsalád
- Tollasmolyszerűek öregcsaládja (Pterophoroidea)
- Tollasmolyfélék családja (Pterophoridae)
- Tineodidae család (egyes rendszertanok szerint)
- Pyraloidea öregcsalád
- Simaethistoidea öregcsalád
- Ruhamolyszerűek öregcsaládja (Tineoidea)
- Tineiformes sorozat
- Gracillariiformes sorozat
- Whalleyanoidea öregcsalád
- Yponomeutoidea öregcsalád
- Egy ivarnyílásúak (Monotrysia) tagozat (ebben a tagozatban csak osztag és öregcsalád szinteket különítettek el a család előtt)
- Incurvariina osztag
- Incurvarioidea öregcsalád
- Nepticulina osztag
- Nepticuloidea öregcsalád
- Tischerioidea öregcsalád
- Palaephatoidea öregcsalád
2. Hagyományos
A hagyományos rendszertanok külső megjelenésük alapján többnyire két nagy csoportra, a nagylepkékre (Macrolepidoptera) és a molylepkékre (Microlepidoptera) osztották őket, és a nagylepkék között életmódjuk alapján az éjszakai lepkéket (Heterocera) és a nappali lepkéket (Diurna) különböztették meg.[1] Ezt a felosztást gyakorlati okokból (a lepkészek előszeretettel egyikük vagy másikuk vizsgálatára specializálódnak) mindmáig sokan alkalmazzák — tudván tudva, hogy a csoportok parafiletikusak.[2]
Megtalálhatók minden szárazföldön az Egyenlítőtől a sarkvidékekig. Legnagyobb forma- és fajgazdagságukat a trópusokon érték el.
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
A nagy területen elterjedt fajok egy évben repülő nemzedékeinek száma az éghajlattól függ: trópusi és meleg mérsékelt éghajlaton több, a sarkokhoz közeledve fokozatosan egyre kevesebb. A mérsékelt égövben (és onnan a sarkvidékhez közeledve) a táplálékhiányos téli időszakot a legtöbbjük nyugalmi állapotban, anyagcseréjét minimálisra csökkentve vészeli át, fejlődésénekk fajonként változó állapotában.
Más fajok báb állapotban telelnek, mint például:
Hernyó állapotban telel át például:
Pete állapotban telel át például:
Az úgynevezett vándorlepkék télen nem vonulnak nyugalomba, hanem melegebb éghajlatra vándorolnak. Ilyen például az atalantalepke (Vanessa atalanta) és a bogáncslepke (Vanessa cardui).
A legtöbb faj bábja erre a célra kibocsátott fonállal rögzíti magát valamilyen felülethez. Egyes fajok bábjai hasoldalukkal tapadnak ehhez a felülethez úgy, hogy a fejük fölfelé áll. Ilyenek például:
Más fajok bábjai testük hátsó végét rögzítik úgy, hogy a fejük szabadon lecsüng. Ilyen, úgynevezett zuhanóbábja van például:
Amint ebből az összesítésből is kiviláglik, sok hernyó valamiféle szövedékben bábozódik (egyesek magányosan, más fajok hernyói kisebb-nagyobb csoportokban). Ez a szövedék különösen a selyemlepkeszerűek (Bombycoidea) öregcsalád fajaira jellemző. A névadó faj, tehát a selyemlepke (Bombyx mori) hernyójának szövedékéből készül a hernyóselyem.
A szenderszerűek (Sphingoidea) öregcsaládjában sok faj hernyója bábozódás előtt a talajba ássa magát.[3]
A bábból kikelő lepke szárnya eleinte petyhüdten csüng. Az erekbe áramló vérnyirok (hemolimfa) azonban hamarosan kifeszíti, és ezután a lepke elrepülhet.
Erich Lange, 1985: Metamorfózisok az állatvilágban. Gondolat Zsebkönyvek, 1988, Budapest. ISBN 963 282 061 4, ISSN 0133-0489
