Szenderfélék

A szenderfélék (Sphingidae) a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sphingoidea öregcsaládjának családja. Mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoport. A magyar „szender” nevet a nyelvújítás elemeként alkotta meg Frivaldszky Imre; a családot mások „zúgólepkéknek” nevezték. A „szender” szó egyszerre utalhat arra, hogy a legtöbb fajuk akkor kezd repülni, amikor a természet elcsöndesedik, elszenderedik – de arra is, hogy fajaik többsége nappal szendereg.^[1]

Szenderfélék
Nálunk is gyakori faj a halálfejes lepke (Acherontia atropos)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea) Rend: Lepkék (Lepidoptera) Alrend: Valódi lepkék (Glossata) Alrendág: Heteroneura Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia) Tagozat: Cossina Altagozat: Bombycina Öregcsalád: Szenderszerűek (Sphingoidea) Család: Sphingidae Latreille, 1802
Alcsaládok
Macroglossinae Smerinthinae Sphinginae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szenderfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szenderfélék témájú kategóriát.

Kacsafarkú szender
(Macroglossum stellatarum)

Megjelenésük, felépítésük

Megjelenésük hasonlít a bagolypillékhez. A nyúlánk testű, karcsú, erőteljes lepkéket sűrű sötétszürke szőrzet borítja. Az első szárnyaik keskenyek és hosszabbak, mint a hátsók. A mellékszemek^[3] hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.

A hengerded, tizenhat lábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek.

A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnően nagy fajaik is akadnak, például a brazíliai Cocytius antaeus.^[4]

Életmódjuk

Nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély „szenderben” (szenderegve)^[5][6] pihennek és az esti szürkülettel élednek fel, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Repülésük gyors, sajátos, surrogó hangot hallatnak közben. Hosszú pödörnyelvüket kinyújtva táplálkoznak néhány pillanatig lebegve egy-egy virág előtt.

A lepkék (Lepidoptera) között szokatlan módon bábozódni többnyire a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen a bábozódnak a föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban – ilyenek például az amerikai Madoryx nem fajai.

Jól ismert módon a talajba ássa magát például a fagyalszender (Sphinx ligustri).^[7] Sok virágot a szenderek poroznak be.

Kiváló röpképességük miatt több fajuk nagy területen terjedt el, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy lehet honos Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában vagy Európában.

Rendszertani felosztásuk

A családot három alcsaládra osztjuk, azokat pedig nemzetségekre bontjuk tovább. Az Európában képviselt taxonokat^[8] kivastagítottuk:

1. Macroglossinae alcsalád 3 nemzetséggel és néhány, nemzetségbe nem sorolt nemmel:

• Dilophonotini nemzetség egy európai nem (Hemaris) három fajával;
• Macroglossini nemzetség 10 európai nemmel;
• Philampelini nemzetség;
• nemzetségbe nem sorolt nemek:
  • Altijuba
  • Cephonodes

2. Smerinthinae alcsalád 4 nemzetséggel:

• Ambulycini nemzetség;
• Smerinthini nemzetség öt európai nemmel;
• Sphingulini nemzetség egy európai nem egy fajával (Dolbina elegans);
• Oplerclanis nemzetség.

3. Sphinginae alcsalád 2 nemzetséggel és egy nemzetségbe nem sorolt nemmel (Protoparce):

• Acherontiini nemzetség két európai nemmel (Acherontia, Agrius);
• Sphingini nemzetség egy európai nem (Sphinx) három fajával.

Fontosabb fajaik

A szenderek legtöbb faja Amerikában él. Magyarországon is előforduló fajok:

• Dongószender (Hemaris fuciformis),
• Esti pávaszem (esti pávaszemes szender, Smerinthus ocellatus^[9]),
• Fagyalszender (Sphinx ligustri),^[10]
• Fenyőszender (Sphinx pinastri),
• Folyófűszender (Agrius convolvuli),^[11]
• Halálfejes lepke (Acherontia atropos),
• Hársfaszender (Mimas tiliae),
• Kacsafarkú szender (Macroglossa stellatarum),
• Kutyatejszender (Hyles euphorbiae),^[12]
• Nyárfaszender (Laothoe populi),
• Oleanderszender (Daphnis nerii),
• Piros szender (Deilephila porcellus ),
• Pöszörszender (Macroglossa stellatarum),
• Sávos szender (Hyles livornica),
• Szőlőszender (Deilephila elpenor),
• Tölgyfaszender (Marumba quercus) stb.