VII. Ince pápa

VII. Ince (Sulmona, 1336 – Róma, 1406. november 6.) uralkodói néven lépett fel a katolikus egyház Rómában székelő trónjára a történelem 204. pápája. A nagy nyugati egyházszakadás harmadik római egyházfője volt, akinek pontifikátusa legalább annyira gyenge lábakon állt, mint az ellene Avignonban fellépő XIII. Benedeké. Ince hatalmának bázisát a francia hegemóniával szembenálló keresztény államok adták, és rájuk támaszkodva tudta megerősíteni hivatalát. Rövid uralkodása során a kettészakadt egyház újraegyesítése mindig napirenden volt, de a skizma felszámolása már nem csak a két szembenálló pápa ügye volt. Ince és Benedek kapcsolatát nagyban befolyásolták a mögöttük álló hatalmak politikai érdekei. Éppen ezért Ince Nápoly hatására elhalasztotta a békítő zsinat összehívását.

VII. Ince pápa
a katolikus egyház vezetője
Eredeti neve	Cosimo Gentile de'Migliorati
Született	1336 Sulmona
Megválasztása	1404. október 17.
Beiktatása	1404. november 11.
Pontifikátusának vége	1406. november 6.
Elhunyt	1406. november 6. (70 évesen) Róma
Ellenpápa	XIII. Benedek
Előző pápa Következő pápa IX. Bonifác XII. Gergely
A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Ince pápa témájú médiaállományokat.

Élete és pályája a trón előtt

1336 körül született az Abruzzo tartományban fekvő Sulmona városában Cosimo Gentile de’Migliorati néven. A vidéki kisváros egyik szerény hajléka adott otthont gyermekéveinek, azonban már igen fiatalon elhatározta, hogy egyházi pályára lép. Ebben szülei is támogatták, hiszen a szegényebb sorból akkoriban ez jelentette a legbiztosabb felemelkedést. Cosimo ígéretes tehetségnek tűnt, így hamarosan átvállalták neveltetését. Először Perugiában, majd Padovában tanult, és később, már tanárai támogatásával került Bolognába, a híres jogi karra. Polgári- és kánonjogot is tanult, méghozzá a kor legjelesebb jogi doktorától, Lignanótól. Tanulmányainak befejeztével visszatért Perugiába és Padovába tanítani. A katedráról korábbi tanítómestere, Lignano hívta el, aki akkoriban a kettészakadó pápai kúriába indult, hogy VI. Orbán pápa hivatalnoki rendszerében állást kapjon. Lignano ajánlására Orbán a legnagyobb tisztelettel fogadta Cosimót, aki hamar a pápa szívébe lopta magát. Röviddel Rómába érkezése után Orbán Angliába küldte tíz évre, hogy ő felügyelje a pápai jövedelmek beszedését. A hosszú távollét megtanította Cosimót a tárgyalásra, és közelebb vitte őt a politikához. III. Eduárd udvarában gyakori vendég volt, és John Wycliffe-t is ismerte. A távolság miatt csak később értesült az egyházszakadásról, és VII. Kelemen megválasztásáról, ugyanúgy mint Orbán bíborosainak 1385-ös összeesküvéséről. A pápa ekkor a második garnitúra bíborosi kollégiumot bocsátotta el, és az újabb kinevezésekhez tapasztalt bíborosokra volt szüksége. Ekkor hívatta vissza Rómába Cosimót is, akit 1386-ban bolognai püspökké nevezett ki, majd 1387. december 5-én Ravenna érsekének szentelte fel, amelyet egészen 1400. szeptember 15-éig megtartott. Orbán halála után a pápai trónra lépő IX. Bonifác 1389-ben a római Santa Croce in Gerusalemme-templom bíborosává nevezte ki, majd 1390-ben Lombardiába és Toszkánába küldte különböző diplomáciai megbízatásokkal. 1404. október 1-jén meghalt Bonifác, és újra pápaválasztásra gyűlt össze az itáliai bíborosi kar. Az egyházszakadás azonban egyre nagyobb terhet rótt annak külső megítélése szempontjából az egyházra, és a pápai kincstárra is, így a választásra összegyűlt kardinálisok meghívták XIII. Benedek követeit is. Mielőtt a konklávé szabályai szerint a bíborosok bezárkóztak volna a Vatikánba, megkérdezték a követeket, hogy Benedek vajon hajlandó lenne-e lemondani trónjáról, ha utána az összeülő bíborosok egységesen választanának pápát. Azonban az avignoni pápa legátusai kifejtették, hogy Benedek sosem fog lemondani trónjáról, hiszen azt törvényes körülmények között szerezte meg. Így a római bíborosok bezárkóztak a konklávéra, és a választás előtt megegyeztek abban, hogy a skizma felszámolása érdekében hajlandóak lesznek lemondani a pápai trónról. Ezek után a nyolctagú testület egyöntetűen a tapasztalt és tudása miatt is tisztelt Cosmio bíborost választotta meg egyházfőnek 1404. október 17-én, aki felvette a VII. Ince nevet.

Pontifikátus háború és béke között

Ince nem számíthatott baráti fogadtatásra, hiszen a Rómában újra fellángoló ghibellin és a guelf csatározások nyomán a franciapártiak kerültek túlsúlyba, így amikor a pápaválasztás eredménye kitudódott, Róma fellázadt Ince ellen. A rövid felkelés a szomszédos Nápoly trónjáért harcoló László számára éppen kapóra jött, hogy segítségével megnyerje a római egyházfőt. László serege pár nap alatt az örök városba ért, és letörte a lázadást. Ince így elfoglalhatta trónját november 11-én, közel egy hónappal választása után. Lászlónak azonban nem volt teljesen önzetlen a segítsége, és Ince hatalmának támogatásáért cserébe az Anjou trónkövetelő a pápa támogatását kérte a nápolyi trón megszerzéséhez. Akkoriban II. Anjou Lajos ült a déli királyság trónján, akit az avignoni XIII. Benedek koronázott meg. Éppen ezért László arra kérte Incét, hogy ne tartsa meg választása előtt tett ígéretét, miszerint a konklávé tagjai mindent megtesznek majd az egyházszakadás felszámolásáért. László ugyanis a békével elveszíthette minden szövetségesét a nápolyi trón megszerzéséhez. A források szerint egyébként maga Ince sem törte magát a szakadás felszámolásáért, hiszen akkor le kellett volna mondani a pápai trónról és az Egyházi Állam feletti uralomról. Pedig a megegyezést egyre több uralkodó is sürgette. VI. Károly, francia király és Rupert német király is követeket küldött a szembenálló egyházfőkhöz, hogy rávegyék őket a szakadást felszámoló egyetemes zsinat összehívására. De mindez eredménytelen maradt.

Ince megválasztása után csak rövid ideig állt helyre a rend, ami nagyban betudható a pápa egy végzetes döntésének is. A korabeli pápák között a nepotizmusnak szinte már hagyománya volt, ezért senkit nem lepett meg, hogy Ince saját unokaöccsét, Ludovico Miglioratit bíborosi rangra emelte. A korábban a milánói udvarban szolgált Ludovico magas méltósága a lehető legrosszabb fényt vetette Ince pontifikátusára. A heves és kifejezetten igazságtalan hírben álló bíboros később igazolta is a kúria félelmeit. 1405 augusztusában a pápai udvarba érkezett néhány Ince-ellenes római nemes, hogy tárgyaljanak az egyházfővel a város irányításáról és a békéről. Az audiencia végeztével Migliorati bíboros úgy döntött, hogy megtámadja a hangos kompániát. A nemesek hazafelé tartottak, amikor csapata rájuk támadt, és sokakat saját házukban, családjuk szeme láttára gyilkoltak le, sőt később a Santo Spirito-ispotályba szállítottakat is kidobatta az ablakon. Az éjszakai rajtaütés során tizenegy nemessel végeztetett Ludovico. Másnapra egész Róma fellázadt. Incének egész pápai udvarával menekülnie kellett, és a hirtelen felbolydult tömeg a pápa kíséretéből harminc embert megölt. A Viterbóba menekülő udvar ismét László segítségére volt utalva, aki nem is tétovázott újra fegyvert fogni Ince hatalmáért. Hamarosan ismét visszatért a béke Róma ősi falai közé, és miután László elismerte a pápa világi uralmát, Ince visszatérhetett az örök városba. De a nápolyi trónért folyamatosan küzdő László többet akart: meg akarta szerezni a Róma és a pápai államok feletti hatalmat. Éppen ezért fegyveres csoportokat küldött a városba, és bujtogatta a nemeseket Ince uralma ellen. A felkelés azonban nem hozta meg László sikerét, ugyanis az Angyalvárban őrködő katonák leverték az általa fűtött lázadást. Ráadásul a trónkövetelő nápolyi is visszavonta csapatait, amikor Ince egyházi átokkal sújtotta őt.

László kísérlete után Ince úgy döntött, hogy megkísérli a kettészakadt nyugati egyház egybeolvasztását, de már a helyszín megválasztásánál megakadt a folyamat. Ince kijelentette, hogy nem fog Avignonba menni, Róma pedig nem biztonságos. Erre Benedek megvádolta Incét, hogy folyton gátat emel a megegyezés útjába. Ebben egyébként a krónikák feljegyzései alapján volt is némi igazság. Végül a vita 1406. november 6-án végleg abbamaradt Ince váratlan halálával, ami mögött sokan gyilkosságot sejtettek.

Művei

• Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Jegyzetek

Előző pápa: IX. Bonifác

Római pápa 1404 – 1406

Következő pápa: XII. Gergely

• Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap