Vérplazma

A vérplazma a vér szalmasárga/halványsárga színű folyadék-összetevője, amely szuszpenzióban tartja a vérben található vérsejteket. A teljes vérmennyiség mintegy 55%-át teszi ki. Az extracelluláris folyadékok (az összes sejten kívüli testfolyadék) intravaszkuláris részét képezi. Fő alkotóeleme a víz (93 térfogatszázalék), emellett oldott állapotú fehérjéket, glükózt, véralvadási faktorokat, ásványi ionokat, hormonokat és szén-dioxidot tartalmaz (a vérplazma a kiválasztott termékek szállításának fő közvetítő közege). A vérplazma emellett a szervezet fehérjetartalékaként is szolgál. Fontos szerepet játszik az érrendszeri ozmózisban, ami egyensúlyban tartja az elektrolitokat; védi a szervezetet a fertőzésektől és más vérrel kapcsolatos betegségektől.^[1]

Friss fagyasztott plazma (FFP) csomag.

A vérplazmát centrifuga segítségével készítik elő: egy kémcsőbe véralvadásgátlót tartalmazó friss vért töltenek, majd addig centrifugálják, amíg a vérsejtek össze nem gyűlnek a kémcső alján. A vérplazmát ezután leöntik vagy leszívják.^[2] A vérplazma sűrűsége körülbelül 1025 kg/m³, vagy 1,025 kg/l.^[3]

A vérszérum fibrinogének és véralvadási faktorok nélküli vérplazma (pl.: a teljes vér mínusz a vérsejtek és az alvadási faktorok).^[2] A plazmaferézis^[4] egy olyan orvosi eljárás, amely magában foglalja a vérplazma kivonását, feldolgozását és reintegrációját.

Alvadásgátolt vér centrifugálás után. A vörösvérsejtek alul, a plazma felül helyezkedik el. A kettő között vékony rétegben a fehérvérsejtek találhatók (buffy coat). A vér összetevői a vérplazma az alvadásgátolt vér felülúszója és a vérszérum az alvadt vér felülúszója

Összetétele

Ion	Normál koncentráció tartomány
Nátrium	135-145 mmol/l
Kálium	3,7-5,1 mmol/l
Klorid	95-105 mmol/l
Kalcium	2,1-3,7 mmol/l

További összetevők

Referenciatartományok vérvizsgálathoz, tömeg szerint rendezve.

Referenciatartományok vérvizsgálathoz, molaritás szerint rendezve.

Plazmavándorlás

Ha változás áll be a Starling-erőkben,^[5] akkor az extravaszkuláris folyadék által a kapilláris falán keresztül növekedhet a vérplazma mennyisége; illetve ugyanilyen módon csökkenhet is. Például amikor keringési sokk következik be, és a vérnyomás leesik, a Starling-erők folyadékot vezetnek a sejtközötti térbe (interstitiumba).

Ha valaki hosszabb ideig egy helyben áll, a transzkapilláris hidrosztatikus nyomás megnövekszik. Ennek eredményeképpen a vérplazma körülbelül 12 térfogatszázaléka érpályán kívüli (extravaszkuláris) térbe kerül át. Ez megemeli a hematokrit szintjét, a vérszérum összfehérjeszintjét, növeli a vér viszkozitását, valamint az véralvadási faktorok megnövekedett koncentrációja következtében ortostatikus hiperalvadékonyságot (orthostatic hypercoagulability) okoz.^[6]

Vérplazmaadás

Vérátömlesztés.

A vérplazmát vérátömlesztéskor használják, jellemzően friss, fagyasztott plazma vagy PF24^[7] formájában. Teljes véradáskor vagy tisztított-sűrített vörösvérsejt készítmény (PRBC) transzfúziókor a legkívánatosabb a 0-s vércsoport. „Univerzális donornak” tartják, mert sem A, sem B antigént nem tartalmaz, és biztonsággal adható a legtöbb személynek. A teljes vér, vagy PRBC adományok számára az AB-s vércsoportú személy az „univerzális fogadó”. A vérplazmaadás esetén ez azonban fordított. A véradó központok időnként csak AB vércsoportú személyektől vesznek plazmát (aferézis^[8]), mert ez a plazma nem tartalmazza azokat az antitesteket, amelyek reakcióba léphetnek a fogadó antigénjeivel. Mint ilyen, az AB vércsoportot „univerzális plazmadonornak” tartják. A nők fehérvérsejtszáma magasabb lehet, ami transzfúzióhoz köthető akut tüdőkárosodáshoz (TRALI)^[9] vezethet, ezért különleges programok léteznek, amelyek csak AB-s férfi plazmadonorokat fogadnak.^[10] Ugyanakkor egyes tanulmányok nem mutatnak ki magasabb TRALI kockázatot, a terhes nőknél tapasztalt magasabb fehérvérsejtszám ellenére sem.^[11]

A plazmaferézis során levett vérplazma mennyisége nemtől és testsúlykilogrammtól függően akár 0,8-1 liter is lehet.

Biztonság és ellenszolgáltatás

Ellentétben a teljes véradással a vérplazmaadás sokkal gyakrabban megtehető (egyes jogrendszerekben hetente 2-szer, ellenben a teljes véradással, amit 8 hetente lehet), mert a donációs folyamat során a vérsejtek visszatérnek a testbe, és a legtöbb vérplazma természetes módon újratermelődik a szervezetben 48 órán belül. A véradással ellentétben a plazmadonorok gyakran pénzt is kapnak ellentérítésként a fáradozásért és ráfordított időért. A Hemofíliások Baráti Körének elnöke szerint, naponta 5 plazmaadóra van szükség egy vérzékeny beteg gyógyszeradagjához.^[12]

A professzionális központok steril és biztonságos gyakorlatot alkalmaznak. Feldolgozzák, és - mint magas minőségű ellenőrzött gyógyászati termék - eladják a vérplazmát; magas áron (kb. 300 dollár/hét/donor). A donoroknak adott ellenszolgáltatást nem a várt haszon alapján határozzák meg, hanem aszerint, hogy éppen mennyi donorra van szükség.

Kapcsolódó szócikkek

• Vér
• Véradás
• Véralvadás