Városkörnyék

A városkörnyékek községeket összefogó közigazgatási egységek voltak a tanácsrendszer időszakának második felében 1971 és 1990 között Magyarországon.

A városkörnyéki közigazgatás bevezetésére szovjet minta alapján került sor, közvetlen előzménye egyes községi tanácsoknak városi irányítás alá helyezése volt 1969-től. Erre azt követően került sor, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésével párhuzamosan a tanácsi igazgatás területén is reformkísérletek indultak. (Ennek volt része a nagyközségi tanácsi forma létrehozása is, szintén 1969-ben.) A kísérletek tapasztalataira is támaszkodott az 1971-ben elfogadott úgynevezett harmadik tanácstörvény, mely kissé módosult tartalommal és új elnevezéssel, városkörnyékként iktatta törvénybe az új megoldást.

A városkörnyék 1983-ig tulajdonképpen járás helyett városhoz beosztott községeket jelentett. A járástól az különböztette meg, hogy itt a városi tanács végrehajtó bizottságának titkárát és szakigazgatási szerveit illették meg azok a hatáskörök, melyeket a járások területén a járási hivatal és annak elnöke gyakorolt.

1984 elején a járások megszűntek, és az eredeti politikai szándék szerint valamennyi községi és nagyközségi tanács közvetlenül a megyei tanácsok alárendeltségébe került. Gyakorlatilag azonban ennek azonnali végrehajtása lehetetlen volt – többek között a helyi tanácsok nagy száma miatt is –, ezért néhány éves átmeneti időszakban a helyi tanácsok megyei irányítása a városok (illetve városhiányos térségekben városi jogú nagyközségek) közreműködésével valósult meg. Ennek érdekében minden község valamely város (vagy városi jogú nagyközség) környékéhez lett beosztva.

A megyék nagy részében 1989-re megvalósult valamennyi helyi tanács közvetlen megyei irányítása, de négy megyében még 1990-ben is fennállt a városi közreműködés, így az átmeneti időszak lezárulta lényegében egybeesett a tanácsrendszer 1990 őszi megszűnésével. A városkörnyékek emellett a tanácsrendszer megszűnéséig megmaradtak közigazgatási egységként, ugyanis számos nem tanácsi szerv illetékességi területét ezek figyelembevételével határozták meg.

A harmadik tanácstörvény hatályba lépése (1971) előtt községi tanácsok városi irányítás alá helyezésére 1969-ben Hatvan és Kapuvár, majd 1970-ben Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Kiskunfélegyháza és Veszprém esetében került sor.

Kapuvár várossá nyilvánításával egyidejűleg a megszűnt Kapuvári járás négy községét a városi tanács alá rendelték, a többit a szomszédos Csornai és Soproni járások között osztották fel. Hatvan már korábban is város volt, egyébként itt is a megszűnő Hatvani járás három községét rendelték a városhoz, a többit a Gyöngyösi járáshoz csatolták. Kiskunfélegyháza esetében is ugyanez volt a helyzet: a megszűnő Kiskunfélegyházi járás nagy részét a Kecskeméti és a Kiskunhalasi járáshoz csatolták, a városhoz közeli négy községet sorolták a városkörnyékhez. Hajdúböszörmény és Hajdúszoboszló viszont korábban nem volt járási székhely, hanem a Debreceni járás egy-egy hozzájuk közel fekvő községét rendelték alá nekik.

Veszprém esete az előbbiektől eltérő volt: a város megye- és járásszékhely volt, és az is maradt a járások 1983 végi megszűnéséig. Itt a döntően ipari jellegű nagyközség, Balatonfűzfő tanácsát rendelték a városé alá, ahol a város és a község között intenzív gazdasági és munkaerővonzási kapcsolat volt.

1983 elején Magyarországon 96 város volt, ezek közül 61 városhoz kapcsolódott városkörnyék. A korábban létrejött Hajdúböszörményi városkörnyék 1978 végén megszűnt, mivel egyetlen községét, Hajdúvidet Hajdúböszörmény városhoz csatolták.

A kezdeti időszakban jellemzően egy-egy megszűnő járás székhelye lett városkörnyékközpont. Néhány év után azonban járásszékhely városokhoz is hozzákapcsolták a közvetlen környezetükben lévő községi tanácsokat, így 1983 végén a városkörnyékközpont városok közül 38 egyben járási székhely is volt.