(1877–1947) magyar építész From Wikipedia, the free encyclopedia
Vágó József, született Weinberger József[3] (Nagyvárad, 1877. december 23. – Salies-de-Béarn, 1947. június 7.) magyar építész, a magyarországi szecessziós építészet kiemelkedő alakja, testvérével, Lászlóval számos jelentős épület tervezője. Testvérei Vágó Béla színész, rendező és Vágó Géza színész, színműíró. Fia Pierre Vago építész.
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
| Vágó József | |
 | |
| Született | Weinberger József 1877. december 23.[1] Nagyvárad |
| Elhunyt | 1947. június 7. (69 évesen)[1] Salies-de-Béarn |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Lénárt Gitta (1909. május 5. – 1935)[2] |
| Gyermekei | Pierre Vago |
| Foglalkozása | építész |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1900) |
| Építészi pályafutása | |
| Jelentős épületei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vágó József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kilencgyermekes család utolsó előtti fiaként látta meg a napvilágot, Nagyváradon. Szülei asszimilálódott zsidó polgárok voltak. Édesapjának, Mihálynak, aki eredeti Weinberger családnevét Vágóra magyarosította, építési vállalkozása nem volt sikeres, így a család később Budapestre költözött. József csak azután követte őket, hogy 15 évesen szülővárosában befejezte az alsó középiskolát. Már fiatalon elhatározta, hogy építész lesz, két évvel idősebb bátyja, László nyomdokaiba lépve.
A Budapesti József Műegyetem építészkarának hallgatójaként az egyetem által elvárt historizáló stílusban tervezett, gyakorlatot azonban a szecesszió hazai mestere, Lechner Ödön irodájában szerzett. Hosszabb időt töltött Olaszországban, majd még diplomamunkájának leadása előtt, 1900 elején Párizsban dolgozott három hónapot a világkiállítás magyar pavilonjának építésvezetőjeként (a tervezés Bálint Zoltán és Jámbor Lajos munkája volt). Valószínűleg ekkor ismerkedhetett meg a kortárs francia építészettel. A diplomázás után testvérért követve Alpár Ignác, „Lechner legnagyobb riválisa”[5] irodájában helyezkedett el, és két évig ott dolgozott. Részt vett az iroda több historizáló nagy műve, így a Szabadság téri Tőzsdepalota vagy az Osztrák-Magyar Bank (ma Magyar Nemzeti Bank) székházának, valamint a Vajdahunyad vára állandó formára történő átépítésének tervezésében. Eközben önállóan is sikereket ért el: 1901-ben Gerey Ernővel közös munkája, egy színház terve ezüstérmet kapott a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet évi nagypályázatán, a következő évben pedig aranyérmet nyert el önálló munkájával, egy (francia hatást mutató) pályaudvar tervével.
1902-ben, miután főnöke heves szakmai vitába keveredett a Vágó által különösen tisztelt Lechner Ödönnel, otthagyta Alpárt, és közös irodát nyitott testvérével, Lászlóval. Ez 1911-ig állt fenn, és mivel minden ekkor született tervet közösen írtak alá, nem tudni pontosan, melyikőjük milyen szerepet töltött be.
Legtöbb közös munkájuk budapesti bérház, ilyen a legelső is, az erzsébetvárosi Síp utca 16. szám alatti, 1902-ből. Míg nagy pályázati terveik (például: az Aradi Vértanúk Emlékmúzeuma, 1901–1902; a szabadkai városháza, 1905; a budapesti Rudas és Sáros fürdő, 1905) kifejezetten Lechner hatását mutatják, addig megépült házaikon egyre inkább eltávolodnak a magyaros szecessziótól, az Otto Wagner által képviselt geometrizáló irányba. Ezt mutatják a Visegrádi utcai (1903), valamint az 1905–1906-ban felépült Mester utcai, Boráros téri házak, és a szintén ekkor elkészült Gutenberg-otthon. A két építész hatását egyébként ők maguk is elismerték és számon tartották.[6]
Ez a két Vágó első, nagy visszhangot keltett közös műve, amelyen a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete által kiírt pályázat első díját elnyerve kezdtek dolgozni, 1905-ben. Az 1907-re elkészült, impozáns, tágas és visszafogottan díszített épületben 38 bérlakást helyeztek el, valamint az építtető egylet helyiségeit, egy kávézót és egy színháztermet. Ideköltözött maga Vágó is, feleségével, Lénárt Gitta énekesnővel, akivel 1909. május 5-én Budapesten, a Józsefvárosban házasodtak össze.[7] Egészen 1919-es emigrációjukig laktak a házban, itt született fiuk, Péter is. Az ötödik emeleti lakásból csigalépcső vezetett fel a legfelső szintre, a Vágó-építésziroda műtermébe. A Vágó fivérek közül még hárman választották lakóhelyéül a házat, köztük László.
A Gutenberg-otthon tervezése közben József egy másik nagyléptékű munkán is dolgozott. 1904-ben ugyanis, testvérével közös cégét megtartva, belépett Quittner Zsigmond irodájába. Bár a terveket minden alkalommal az irodatulajdonos szignálta, a művészettörténet cáfolhatatlannak tartja, hogy Vágó vezető szerepet vállalt az 1907-re felépült budapesti Gresham-palota tervezésében – annál is inkább, mivel annak számos részletformája megjelenik Vágó saját munkáin is.
A Vágó-testvérpárnak 1906-ban készül el első középületük, az Erzsébet téri Nemzeti Szalon. Ez nagy sajtóvisszhangot kavar, ugyanis Hauszmann Alajos historizáló kioszkját építik át a legmodernebb formákkal kiállítóhellyé, a bécsi Sezession méltó budapesti párjává. A belsőben a kor fontos művészei: Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár és Róth Miksa kapnak szerepet, akik az építészek visszatérő alkotótársaivá válnak. 1908-ra készül el egy újabb középület, a formajegyeiben a Nemzeti Szalonhoz hasonló Városligeti Színkör. Mivel itt befektetett pénzüket Vágóék öt év alatt sem kapják vissza, 1913-ban saját működtetésbe veszik a színházat.
Utolsó jelentős közös munkájuk a Dohány utcában elkészült Árkád Bazár, azaz Késmárky és Illés Játékáruháza és bérháza. A sarokház nyilvánvalóan a bécsi szecessziós építészet legfrissebb eredményeinek ismeretében készült, és mint ilyen, a korszak legfontosabb hazai alkotásai közé tartozik. Jellegzetes, a pécsi Zsolnay porcelángyárban készült homlokzati díszítése részben a mai napig megmaradt.
József és László 1911-től önállóan dolgoztak tovább, de a jó személyes (és olykor szakmai) kapcsolat megmaradt közöttük. Utolsó nagy közös sikerük az 1911-es római nemzetközi építészeti kiállításon közösen elnyert aranyérem.
Az 1910-es évek első felében Vágó hajdani mestere, Lechner Ödön munkatársaként dolgozott egészen annak 1914-es haláláig. Vélhetően szerepet vállalt Lechner pozsonyi munkáinak tervezésében, az Irányi utcai Vermes-ház, valamint a Vajda Péter utcai iskola terveinek elkészítésében, és egészen biztosan közösen dolgoztak a kőbányai Szent László Gimnázium tervein.[8] Vágó nem csupán munkatársként segítette az idős, erre az időszakra a nagy megbízásokból méltatlanul kizárt mestert: lakást szerzett neki a Gutenberg-otthonban, 1911-ben találkozót szervezett Lechner és Otto Wagner között, mestere halála után pedig annak kávéházi adósságait is kifizette.
Az ebben az időszakban készült, de nem Lechnerrel közös munkái a kortárs bécsi építészet hatását tükrözik. Legfontosabb, máig álló házai közül kiemelkedik a Schiffer Miksa építési vállalkozó számára tervezett budapesti villa, amelyet Vágó a kor haladó képzőművészeivel együttműködve, afféle „Gesamtkunstwerk” módjára valósított meg 1910-12 között. Hasonló jelentőségű, egyben a hazai villaépítészetben is kiemelkedő jelentőségű mű volt a Schiffer partnere, Grünwald Mór számára tervezett budai villa, amely a második világháborúban megsemmisült. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű munkája a Lipótvárosi Kaszinó nyári helyisége, amelynek Vágó által tervezett enteriőrjei nemcsak a hazai, de a nemzetközi sajtóban is igen pozitív visszhangot kaptak.
1918-ban az őszirózsás forradalmat követően Vágót a Nemzeti Lakáshivatal vezetőjének nevezték meg, majd az 1919-es Tanácsköztársaság létrejöttét követően az Építészeti Direktórium vezetője lesz. E minőségében a lakáshiány megoldását tekinti legfontosabb feladatának, és a rendelkezésre álló rövid idő alatt nagyszabású építkezéseket készít elő. Hivataláról még a kommün bukása előtt lemondott;[9] szerepvállalása azonban Vágó számára ezt követően ellehetetlenítette a magyarországi munkavégzést: soha többet nem vették fel a magyar kamarába. 1919-ben családjával együtt Olaszországba emigrál.
Rómában telepednek le, ahol az építész Giuseppe Vago néven próbál új életet kezdeni. Eleinte más irodáknak dolgozik névtelen asszisztensként; a családot felesége énekesnői bevételei tartják el. Emellett Vágó önszorgalomból készít nagyléptékű terveket (például kertvárost Rómába), és több nemzetközi pályázaton is indul – többnyire sikertelenül. A római évekből egyetlen megvalósult munkája az Hôtel de la ville szálloda, amely egy régi palota átépítésével és bővítésével keletkezett.
1926-ban a szinte teljesen elszegényedett Vágó visszaköltözik Budapestre, hogy testvére irodájának segítségével indulni tudjon a Népszövetség székházára kiírt pályázaton. Ez a család szétszakadásához vezet: felesége Rómában marad, fia pedig Párizsban tanul tovább. (A házaspár később elválik, Vágó Magyarországon újranősül.)[10] Vágó négy hónapot tölt a tervek elkészítésével, de munkája végre eredményes lesz: nyolc másik építésszel együtt tervét első díjjal ismerik el. A pályázati sikert azonban nem követi valódi eredmény: a következő években Vágó idejének és energiájának jelentős részét a Budapest–Párizs–Genf közötti ingázás, a szintén első díjas Le Corbusier által indított, a rágalmakat sem nélkülöző médiahadjárat, valami a többi tervezőtárssal való hadakozás emészti fel. A megvalósult épületen a nagyterem, valamint a könyvtár kialakítása köthető hozzá, a végleges, neoklasszicista homlokzat azonban teljesen az ízlése ellen való: ő a modern hangvételt pártolta volna.
Visszaköltözését követően a kamara többszöri kérése és a nemzetközi siker ellenére sem veszi vissza soraiba, így csak elvétve tervezhet. A telefonkönyvben úgy szerepel: „Vágó József magánzó, a Népszövetség genfi palotájának tervezője”.[11] Ekkoriban épült házai közül a legfontosabb az 1934-ben modern stílusban épített Városmajor utcai lakóház dr. Basch Lóránt számára. Emellett könyveket ír: 1930-ban jelenik meg Városokon keresztül című munkája. 1934-től foglalkoztatja Budapest városrendezése, eleinte a Tabánra szorítkozva, majd a város teljes területére; e munkáját Budapest művészi újjáépítése című könyvében összegzi. Bár a rendkívül alapos és átgondolt terveket 1936-ban a Nemzeti Szalonban és az 1937-es párizsi világkiállításon is bemutatja, itthon mégsem kap megbízást. Végső elkeseredésében újra az emigráció mellett dönt. Utolsó éveit súlyos betegségtől gyötörve a franciaországi Salies-de-Béarn kisvárosában tölti, ahol a Jövő városa című, átfogó építészeti-urbanisztikai koncepción dolgozik.
_3.jpg)
.jpg)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
