Remove ads
tünetegyüttes From Wikipedia, the free encyclopedia
Az utazási betegség, orvosi nevén kinetózis egy tünetegyüttes, amit többnyire a látási ingerek és az egyensúlyérzékelés közötti ellentétek okoznak. A helytől függően a neve lehet tengeribetegség, vagy légi betegség is (de autóban való utazáskor is jelentkezhet). Előidézhető számtalan más módon, például vidámparkban a hullámvasúton, vagy űrhajóskiképzés során a centrifugában való tartózkodással.[1]
Utazási betegség | |
OMIM | 158280 |
DiseasesDB | 11908 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Utazási betegség témájú médiaállományokat. |
Jellemző tünetei: fáradtságérzés, kábultság, tompaság, szédülés, rossz közérzet, hányás.[2] Ha a tüneteket kiváltó mozgás nem szűnik meg, az alany öklendezik. A betegség, vagy rossz (esetleg túl sok) étel/ital által kiváltott hányással ellentétben az utazási betegség során ez nem hoz megkönnyebbülést, és a szédülés sem enyhül.[1]
Meg kell jegyezni, hogy valójában nem betegségről van szó, tehát klasszikus értelemben a páciens nem gyógyítható. A tüneteket és az előfordulást azonban lehet csökkenteni.
Nagyjából minden harmadik embernél ez a probléma már enyhe mozgás esetén is jelentkezhet (ilyen lehet például a csendesen hullámzó tengeren, álló hajón való tartózkodás), de keményebb körülmények között három emberből kettő érintett[1][3][4] (a tünetek állatok esetén is jelentkezhetnek, de azt külön nem tárgyaljuk). Egyensúlyszervvel nem rendelkező élőlények, vagy azok, akiknél az súlyos zavart szenved, immunisak az utazási betegséggel szemben.[5]
Hajón a zárt kabinban való tartózkodás, különösen, ha a horizont nem látható, elősegíti a tünetek jelentkezését. A hajó hirtelen billegése, gyors irányváltoztatása (függőleges vagy vízszintes irányban) szintén kiprovokálja a tüneteket.[1] Hasonlóképpen egy szerpentinen gyorsan mozgó autóban hamarabb jelentkeznek a tünetek, mint egy ugyanazon az úton, de lassabban haladó járműben. Gyorsítja a tünetek jelentkezését, ha az utas nem a látóhatárt nézi, hanem lefelé néz, például egy térképet vagy egy könyvet olvas, vagy számítógépezik.[6]
A legelterjedtebb hipotézis szerint a jelenség az agynak az idegmérgekkel (neurotoxinok) szembeni védekezésének téves működéséről van szó.[5]
Az emberi agy agytörzsi hányásközpontjában található area postrema a felelős a hányás megindításáért, ha a szervezet mérgezésének gyanúja merül fel, vagy ha a látás és az egyensúlyérzékelés ellentétbe kerülnek egymással. Mozgás érzékelése esetén, ha azt a látás nem erősíti meg (például egy hajó kabinjában, ha a látóhatár érzékelésére nincs mód), a belsőfül azt jelzi az agy számára, hogy mozgást észlel, a szem viszont arról tudósít, hogy a környezethez képest az alany nem mozog. Az ellentmondást az agytörzs úgy oldja fel, hogy hallucinációról van szó (amit rendszerint mérgezés okoz), és hányásra ad utasítást, hogy a méreganyagot a szervezetből eltávolítsa.
Ezekben az esetekben a vesztibuláris rendszer érzékeli a test mozgását, de azt a látás csak kis mértékben vagy egyáltalán nem erősíti meg.
Elsősorban akkor áll elő, ha az alany olvas, térképet néz, a laptopját használja, tehát nem az autón kifelé, hanem lefelé néz. A szemek ilyenkor az autó mozdulatlan belsejét érzékelik, az egyensúlyszerv azonban az autó mozgását jelzi az agy számára (például a kanyarokban, vagy akár egy-egy bukkanón való áthaladáskor). A tünetek enyhíthetők vagy teljesen megszüntethetők, ha az alany időről időre kinéz az autóból.
Alapvetően ugyanaz a kiváltó oka, mint az autóban való utazásnál, de gyakorisága nagyobb lehet annál. Az idő nagy részében az utas ritkán látja a horizontot, szemével nem érzékeli a repülőgép mozgását, a környezetében lévő tárgyak nyugalomban vannak, azonban a fülben lévő egyensúlyszerv és az izmok változó feszessége arról tudósítja az agyat, hogy a test mozgásban van. A látás és az egyensúlyérzékelés közti különbség a kisebb széllökések, függőleges „huppanók” esetén fokozódhat. Valamelyest javíthat a helyzeten az ablakon való kinézés és a mozgás megfigyelése a felhőkhöz viszonyítva, vagy ha alacsonyabb magasságon a földfelszín látható.
A tengeribetegség az utazási betegség egyik formája, ami a tengereken való utazáskor nyilvánul meg. Ez a legrégebbi kifejezés erre a tünetegyüttesre, mivel első ízben a tengeren hajózva figyelték meg a tengerészeken. Megjegyzendő, hogy a tengeribetegséghez természeténél fogva nem lehet „hozzászokni”, tehát tapasztalt tengerjárókon is jelentkezhet. A hajó előre-hátra bólintó, jobbra-balra billegő mozgása, illetve a nagyobb hullámokon való le- és felsiklás a tünetek elsődleges kiváltó oka, de hozzájárul a látóhatár látványának elvesztése is (például a tengeren nem ritka ködös, párás időben). A kisebb hajók állandó, nem szűnő, kissé rendszertelen mozgása a tünetegyüttest az utazás során hosszabb ideig fenntarthatja.[7][8]
Katonai vadászrepülők és űrhajósok kiképzése során alkalmazzák a centrifugában való tartózkodást a későbbi repülés során létrejövő gyorsuláshoz való hozzászoktatás céljából. A túl erős negatív reakciók (például ájulás) akár kizárást is jelenthetnek a kiképzés szempontjából. Több tengely mentén forgó eszközök egyes vidámparkokban is kipróbálhatók. Ezekben nem a gyorsulás, hanem a rendszertelen, kiszámíthatatlan mozgás okoz szédülést és rosszullétet, ami csak a nézők számára szórakoztató. A centrifugában ugyancsak jelentkezik az a kiváltó ok, hogy az alany szemmel nem érzékel mozgást, az egyensúlyszerve azonban hátrafelé irányuló erőt érzékel, tehát ez a kétféle érzékelés ellentmondásba kerül egymással.
Ha valaki a függőleges tengely körül forgást végez, majd a forgás hirtelen abbamarad, a belsőfülben lévő folyadék egy ideig még megtartja a mozgási energiáját, így az agy felé mozgási érzést közvetít, ugyanakkor a szem álló helyzetet jelez. Az eredmény szédülés (az eredmény kellemes is lehet, a gyermekek szeretik; egy játszótereken előforduló eszköz lehetővé teszi ennek átélését).
Ezekben az esetekben a szem mozgást lát, és ezt közvetíti az agy felé. Ugyanakkor a vesztibuláris rendszer nem érzékeli a mozgást, vagy csak minimális mértékben.[9]
Elsősorban az arra érzékeny egyéneken jelentkezik, filmek nagy felületen való nézésekor (például IMAX), de előállhat nagy méretű otthoni tévén való filmnézéskor is. Az újdonságok kedvéért a panorámamozik gyakran amúgy is drámai mozgásokat mutatnak be, például a földfelszín fölötti alacsony, nagy sebességű repülést, és hasonlókat. Az ebből fakadó rosszullétet nincs mód elkerülni, ha az alany teljes látóterét betölti a mozgást ábrázoló képsorozat. A szem behunyása segíthet, illetve házimozi esetén a tekintet elfordítása.
Amatőr videók (és egyes filmek) esetén gyakori, hogy a felvételt készítő kamera mozgásban van, ez a nézők számára a kép remegésében nyilvánul meg, és ez is rosszullétet okozhat (emellett idegesítő is). Módjával kell bánni a zoomolás alkalmazásával is, mivel normál körülmények között az emberi szem erre nem képes, tehát ez is mozgási ingert közvetít az agy felé, és kellemetlen tüneteket válthat ki a nézőben. A felvételt készítő számára ez másképp nyilvánul meg, mivel ő átéli a mozgást, tehát számára a kétféle érzékelés (a látás és a mozgás) összhangban van egymással.
A majdani nézőkre gondolva a negatív hatások csökkenthetők néhány egyszerű szabály betartásával: amikor a felvételt készítő egy helyben áll és lehetősége van rá, használjon állványt, vagy a kamerát tartó kezét támassza meg valahol; a kamerán be kell kapcsolni a képremegést csökkentő funkciót; módjával kell bánni a zoomolás sebességével (kis változás esetén a negatív hatás kisebb, vagy egyáltalán nem jelentkezik); kerülni kell a mozgó járműből, különösen hajóból a távoli célpontok filmezését, még akkor is, ha azok szilárdan állnak a talajon, mivel a néző a hajó mozgását a képen fogja érzékelni.
A számítógépes videójátékok, játékkonzolok használata közben kiváltott rosszullét megnevezésére alkalmazzák ezt a kifejezést.[1]
A magyarázat ugyanaz: a szem erőteljes mozgást közvetít az agy felé, amit a mozgásérzékelő rendszer nem erősít meg. A következmény kábultság, szédülés, hányás lehet. A University of Minnesota kutatói által végzett egyik vizsgálat során a hallgatóknak a Halo játékkal kellett játszaniuk legfeljebb 1 órát. Ennek befejezése után a résztvevők 50%-a rossz közérzetre panaszkodott.[10]
Az amerikai hadsereg számára a U.S. Army Research Institute 1995-ben végzett ilyen irányú kutatást katonai pilóták részvételével. A 742 résztvevő közül 334 számolt be valamilyen tünetről, ami a repülésszimulátor használata után jelentkezett, és sokuknál csak több óra elteltével múlt el.[11][12]
A virtuális valóságban való ténykedés is kiválthatja a tüneteket, mivel a látás a külső valóság felé teljesen blokkolva van (a résztvevő többnyire sisakot visel, és a szeme előtt képernyő van, amin a virtuális valóság látható). A hatást tovább fokozza, ha a részt vevő alany háromdimenziós képet lát, és sztereó hanghatást érzékel. Kutatások szerint a virtuális valóságban a forgó mozgás látványa növeli a szédülés és az egyéb negatív tünetek előfordulását.[13]
Az űrbetegség az űrhajózás kezdetén még ismeretlen fogalom volt, elsősorban azért, mert a helyszűke miatt az űrhajós gyakorlatilag mozdulatlan volt egész idő alatt. A jelenség akkor vált ismertté, amikor az űrhajós az űrhajóban már viszonylag szabadon mozoghatott.[1] Az első szenvedő alany German Tyitov volt, aki 1961 augusztusában a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén repült, és szédülésről, rosszullétről számolt be, több ízben hányt is. Frank Borman, az Apollo–8 és Russell Schweickart, az Apollo–9 űrhajóban szenvedte meg a tüneteket, amik olyan komolyan akadályozták a feladatok végrehajtását, hogy a küldetési tervet menet közben módosítani kellett. A Space Shuttle legénységének 60%-a az első utazása során hasonló tünetekről számolt be.
Sok óvintézkedés és javaslat ismert a tünetek megelőzésére.
A legegyszerűbb megelőzési mód a mozgó jármű ablakán való kinézés, és a látóhatár figyelése a haladás irányában. Ez a belső egyensúlyszerv számára kiegészítő információt szolgáltat a test mozgásáról. Sötétben, vagy zárt térben segíthet a szemek lehunyása (még inkább a szundítás). Ez feloldja a konfliktust a látás és a belsőfül információi között (a belsőfül működését akaratlagosan nem tudjuk kikapcsolni), továbbá a rágondolást is megszünteti (ami általában erősíti a tüneteket). A friss, tiszta levegő enyhítheti a tüneteket, bár ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a rossz, elhasznált levegő vagy a kellemetlen szagok nem jutnak be a szervezetbe.[14]
Gyógyszereket csak orvosi előírásra, az előírt adagolást betartva szabad használni. Például a szkopolamin hatásosnak számít, de ugyanakkor halálos méreg.[15]
A szédülésre és rosszullétre egyéb esetekben alkalmazott szerek általában hatástalanok az eltérő kiváltó okok miatt. Ilyen például a metoklopramid és a proklórperazin. Az anti-hisztamin hatóanyagok, mint a prometazin, hatásosak, bár kábultságot, álmosságot okozhatnak.
A gyömbérnek általában a szédülés, nőknél a terhesség elején jelentkező „reggeli rosszullét” elleni jótékony hatása régóta ismert. Egy klinikai tanulmány szerint a gyömbér kristályosított formában, kapszula alakjában való bevétele, vagy a gyömbértea ivása is csökkenti a szédülés jelentkezését.[16]
Az Állítólag… (eredeti címén: MythBusters) című televíziós sorozatban is kipróbálták a gyömbért a mozgás kiváltotta szédülés ellen, és hatásosnak találták.[17]
A gyömbér a (gyomor alján található) gyomorkapura fejt ki nyugtató hatást.[16] A nyugtató hatás egyik következménye, hogy a gyomortartalom el tud indulni a vékonybél felé (a hányás egyik oka lehet, ha a gyomortartalom nem tud továbbhaladni).[18]
Minthogy az űrhajósoknál gyakran jelentkeznek a tünetek, a NASA kiterjedt kutatást végzett a tünetek csökkentése céljából. Egy ígéretes kísérleti berendezés a szem előtt viselt LCD, amin stroboszkóphatás látható 4 Hz frekvenciával és 10 ezredmásodperc felvillanással.[19]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.