német tengeralattjáró From Wikipedia, the free encyclopedia
Az U–1228 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. október 14-én. A hajót 1943. december 22-én vették hadrendbe. Három járőrutat tett, amelyen egy hajót süllyesztett el.[1]
| U–1228 | |
 | |
| Hajótípus | Tengeralattjáró |
| Üzemeltető | Kriegsmarine |
| Hajóosztály | IXC/40 típus |
| Pályafutása | |
| Építő | Deutsche Werft AG, Hamburg |
| Megrendelés | 1941. október 14. |
| Építés kezdete | 1943. február 16. |
| Vízre bocsátás | 1943. október 2. |
| Szolgálatba állítás | 1943. december 22. |
| Szolgálat vége | 1945. május 17. |
| Honi kikötő | Lorient |
| Sorsa | Megadta magát, majd elsüllyesztették[1] |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 1120 T felszínen 1232 T víz alatt |
| Hossz | 76,76 m |
| Szélesség | 6,86 m |
| Merülés | 4,67 m |
| Maximális merülési mélység | 230 m |
| Hajtómű | MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db SSW GU345/34 elektromos motor 2 db |
| Sebesség | 19 csomó felszínen 7,3 csomó víz alatt |
| Hatótávolság | 25 620 km felszínen 117 km víz alatt |
| Fegyverzet | 6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm) Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45) |
| Legénység | 48-56[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz U–1228 témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Első harci küldetésére Friedrich-Wilhelm Marienfeld kapitány parancsnoksága alatt a norvégiai Hortenből futott ki 1944. szeptember 11-én. Feladata az volt, hogy a kanadai partok előtt cserkésszen szövetséges hajók után. Indulását követően hamarosan utasítást kapott, hogy segítsen a megrongálódott U–867-nek. Mielőtt felvehette volna a kapcsolatot a másik búvárhajóval, szeptember 18-án egy brit B–24 Liberator hat mélységi bombát dobott rá. Az egyik elég közel robbant a hajóhoz, és kisebb sérüléseket okozott. Megrongálódott a légzőcső is, emiatt merüléskor a legénység szén-monoxid-mérgezést kapott, egy tengerész meghalt. A tengeralattjáró kénytelen volt visszafordulni.[3]
Következő útján már eljutott Kanada partjaihoz, és 1944. november 25-én megtámadta HMCS Shawinigan kanadai korvettet. A kisméretű hadihajó kikötője az új-fundlandi Sydney volt, és annak környékén járőrözött. A korvettet hajnali fél háromkor találta el a torpedó, miközben a Cabot-szorosban tengeralattjáró-elhárító akcióban vett részt. A hajó felrobbant, és azonnal elsüllyedt, a teljes legénység, 91 ember odaveszett.[4][5]
Az U–1228 1945. április 12-én indult utolsó harci küldetésére, ismét az Atlanti-óceán túlsó felére. A német kapituláció után a tengeralattjáró is megadta magát a New Hampshire-i Portsmouth-ban 1945. május 17-én.[6] 1946. február 5-én az amerikai USS Sirago búvárhajó megtorpedózta, és az U–1228 elsüllyedt Cape Cod partjaitól keletre.[1]
| Név | Kezdőnap | Zárónap |
|---|---|---|
| Friedrich-Wilhelm Marienfeld | 1943. december 22. | 1945. május 17. |
| Dátum | Hajó neve | Nemzetisége | Brt |
|---|---|---|---|
| 1944. november 25. | HMCS Shawinigan |  Kanada | 900 |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
