kitalált faj From Wikipedia, the free encyclopedia
A tündék (Elsőszülöttek, Quendek) egy faj J. R. R. Tolkien regényeinek világában. Eredetük az Ainulindale idejéről származik, mikor Ilúvatar, az Egyetlen megteremtette az Ainukat, akik eldalolták az Ainuk Muzsikáját.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Az Elsőszülöttek, Ilúvatar Idősebb Gyermekei, akiket Eru az Ainulindalë harmadik szólamában teremtett. Középfölde legősibb és legnemesebb népe. Önmagukat quendeknek nevezték, "szóval szólóknak", mivel ők voltak az első beszédre képes faj Középföldén.
Önnön eredetmítoszuk szerint Cuiviénen öblében ébredtek fel Yavanna Álmának csillagfényében. Itt pillantotta meg őket Oromë, akitől a tündék eleinte féltek, főleg, mert Melkor félelmet ültetett a szívükbe. Melkor egyes tündéket elragadott, megnyomorította őket, így születtek az orkok. Időközben a Valák legyőzték Melkort és saját otthonukba, Valinorba hívták a tündéket. Ekkor történt a tündék népének első nagy szakadása.
A tündék lélegzetelállítóan szép alkotásokat hoztak és hoznak létre; legendás a képzőművészetük – ők alkották a Hatalom Gyűrűit, akárcsak a csodás fegyvereket, a zenét, a nyelveket, a regéket. Halhatatlanok és kortalanok.
Morgoth hétszer csapott le és a király hétszer ugrott félre és mindig megsebezte Morgothot. Morgoth hétszer kiáltott fel de olyan rettenetesen hogy az angbandi seregek mindig arcra borultak. de elfáradt a király és az ellenség lecsapott míg végül a földre sújtotta a noldák nagykirályát. Ekkor az orkoknak akarta vetni, de lecsapott Thorondor (minden madarak királya) és belemart Morgoth arcába azután felkapa az elesettet és egy hegytetőre vitte ahol később Turgon, Fingolfin fia és gondolin királya, kőhalmot emelt a teste fölé. Ezután ott mindig dúsan nőtt a fű és ork be nem tette oda a lábát Gondolin bukásáig.
Amroth Galadriel és Celeborn fia volt, és szerelmes lett az erdőtünde Nimrodelbe. Nimrodellel együtt akart eljutni Valinorba, de Nimrodel útközben eltévedt, és Amroth nélküle indult el. Amroth vízbe fúlt Dol Amroth partjai előtt.
Amroth Lórien erdőtünde királyának volt a fia, aki elment Nimrodellel, így Galadriel és Celeborn vették át az ország vezetését.
A Gyűrűk Urában több fajta tünde létezik, azaz több helyen szálltak meg. A tündék a kor nagy háborúja előtt nem hódoltak be a sötét Sauronnak, mert ők nem csábultak el a három gyűrűtől, melyet nekik adtak. Pontosan négy helyről tudunk, ahol megszálltak a tündék.
Völgyzugoly: ennek ura Elrond, aki bölcs és híres harcos, ő is ott volt a Végzet-hegyénél történő csatánál, és ő kísérte el Isildurt a Végzet-hegyének lángoló lávájához. Sajnos az emberek szíve könnyen lágyul és az Egy Gyűrű megmaradt. A völgyzugolyi tündék már nem nagyon csatáznak, inkább bölcs tanácsaikat kérni mennek oda más népek. Egyébként itt tanácskoznak a Gyűrű sorsáról, A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetségében. Valamint itt gyógyítják meg a korábban megsebesült Frodót.
Lórien: Itt a fák úrnőjének (Galadriel) birodalma van. Frodó majdnem nekiadja a Gyűrűt, de szerencsére nem enged a csábításnak és nem veszi el tőle. Valamint itt él Haldir, aki erős hadvezére a lórieni seregnek, ő az, aki meglepi a Gyűrű Szövetségét mikor kimenekülnek Móriából. Ő és a serege segít a Helm-szurdoki csatánál és itt lehet látni, hogy jól bánik a karddal és az íjjal is. Sajnos, ő itt a seregével együtt életét veszti. (Ám ez csak a filmben van így, a könyvben még csak nem is segítenek.) A Gyűrű Szövetsége Lórienben száll meg éjszakára és innen indulnak tovább.
Bakacsinerdei tündék: róluk nem sokat tudni, csak annyit hogy Legolas apja (Thranduil) a király, tehát Legolas a hercege. Ő a Gyűrű Szövetségének egyik tagja, remek íjász és a karddal is jól bánik.
Mithlondi tündék: ők a kikötő őrzői, sajnos többet nem tudunk.
Elwë Singollo teler uralkodó volt. A valák őt választották ki a telerek házának képviseletére Valinorban, így ő volt az egyetlen a Középföldén maradt moriquendek közül, aki látta a Fák fényét. A Nagy Utazás vége felé, mikor Region erdejébe ért, találkozott Meliannal, a maiával, és szerelemre lobbantak egymás iránt. Elwë így nem tért vissza népéhez, saját népet alapított, a sindák népét, nevét pedig Elu Thingolra, Szürkeköpenyes Királyra változtatta. Melian nagy hatalommal ruházta föl, s ő lett Doriath királya.
A noldák érkezését nem nézte jó szemmel, a nemestündéket mindig is kívülállónak, "behatolónak" tekintette. A nolda hercegek közül csak Finarfin gyermekeit bocsátotta be birodalmába, mivel ők a vérei voltak (Finarfin felesége teler volt). A Homály sűrűsödésével Melian megbűvölte birodalmának erdőit, Melian övébe később semmilyen gonosz teremtmény (de szövetséges se igen) sem tehette be a lábát. Az edainok közül elsőként Beren merészkedett Doriathba és bebocsátást is kapott, mert Melian előre látta, hogy sorsa nagyobb dolgokhoz van kötve, mint egy király akarata.
Doriath alkonya az egyik szilmaril megszerzése után jött el. Thingol gőgössé vált, eszében csak a gyönyörű ékszer járt. Húrin, az ember később elhozta neki a Nauglamírt Nargothrond romjai közül. Ezt az ékszert még a törpök készítették személyesen Finrod Felagundnak. Thingol elhatározta, hogy megkéri a törpöket arra, hogy a szilmarilt kovácsolják bele a híres ékszerbe. Ám a törpök is megirigyelték a szilmarilt, így Menegroth föld alatti műhelyeiben meggyilkolták Thingolt. Melian bánata oly hatalmas volt, hogy feloldotta Doriath védelmét, kitéve ezzel birodalmát minden veszélynek. Malian maga pedig eltávozott középföldéről, magával vitte szerelmének minden emlékét, hogy Lórien ligeteiben elevenítse fel őket.
Thingol utódja Dior Eluchíl lett, Beren és Lúthien fia. Doriath gyengüléséről Fëanor még élő fiai is értesültek, így a szilmarilt megszerzendő újabb testvérmészárlást követett el tünde tünde ellen. Ezzel ért véget a dicsőséges Doriath története.
Történt egyszer, hogy a dúnadánok ifjú vezére, akit Elrond házában Estelnek (azaz reménynek) hívtak, a fák között megpillantotta számára Arda leggyönyörűbb teremtését. Ámulatában Lúthiennek nevezte, utalva Beren és Lúthien történetére. Ez a gyönyörű tünde hölgy elárulta Aragornnak, hogy ő Elrond egyetlen leánya, aki anyjának rokonságánál, Lothlórienben töltötte az utóbbi időket.
Aragornt anyja és maga Elrond is figyelmeztette arra, hogy mekkora kincs tetszett meg neki, hiszen Arwen tünde révén elda éltű, Aragorn pedig – bármilyen hatalmas úr is saját népe körében – halandó. Elrond a következőket jövendölte Aragornnak:
"Nagy sors vár terád: vagy magasabbra emelkedsz minden ősödnél Elendiltől kezdve, vagy pedig sötétségbe zuhansz nemzetséged minden maradékával. A próbatétel hosszú évei állnak előtted. Nem lehet feleséged, és senki lánnyal el nem jegyezheted magad, amíg el nem jön az ideje, és be nem bizonyosodik, hogy méltó vagy rá."
Aragorn ennek megfelelően évtizedekig harcolt a Sötétség ellen, hogy elnyerhesse szíve választottja kezét. Kalandozásai közben ellátogatott Lórienbe, itt találkozott újra a pár, és eljegyezték egymást. Arwen vállalta, hogy elfogadja a halandó létet, nem hajózik népével nyugatra. Ettől fogva tudták, hogy sorsuk ugyanaz lesz.
Szauron legyőzése után Aragorn elfoglalhatta méltó helyét Isildur örököseként Gondor királyi trónján Elessar Telcontar néven. Miután Elrond átadta neki Anúminas jogarát, Elrond kénytelen volt belátni, hogy már semmi sem állhat Elessar király és Arwen közé, áldását adta az egybekelésre.
Százhúsz évig uralkodtak középfölde emberei fölött. Aragornnak megadatott az a lehetőség, hogy megválassza távozása időpontját. Nk. 120-ban Elessar király átadta a koronát fiának, Eldarionnak, és minden idők egyik legtekintélyesebb halandó uralkodójaként szenderült örök álomra a Rath Dínenen. Arwen pedig ettől fogva már nem tudta élvezni az életet, megtudta mi az, amit a tündék az "emberek ajándékának" neveznek. Visszatért a kihalt Caras Galadhonba, és Cerin Amroth dombján távozott Középföldéről.
Kettejük történetével végül újra egyesült a féltündék két ága, és ez lett az utolsó házasság, ami halandó és halhatatlan között köttetett.
A tündék legtöbbjének – a Valinorban élőknek, illetve akik onnan visszajöttek Középföldére – általában legalább három nevük volt, s az emberi névadási szokásoktól eltérően, nem egyszerre használták őket.
Az első vagy apai nevüket (ataressë) apjuk adta születésük napján, ez a fiúk esetében általában megegyezett apjuk nevével (ha így volt, akkor a gyermekkor végén megkülönböztető előtagot kapott – ld. Finwë/Curufinwë) vagy arra hangzásban hasonlított.
A második vagy anyai nevüket (amilessë) anyjuk adta nem sokkal születésük után, s ennek különös jelentőséget tulajdonítottak, mert „az eldák asszonyai gyermekük jellemének és adottságainak legmélyére láttak, sokuk pedig sorsát is megjósolta”.
A jelentősebb tündék azonban egyiket sem, hanem inkább a közösség által rájuk aggatott vagy maguk által választott ragadványnevet (epessë) használták a leggyakrabban. Így lett például Curufinwéből Fëanor, Ereinionból Gil-galad, Elwë-ből (Elu) Thingol, vagy Artanis/Nerwenből Alatáriel, aminek az elnevezett később leginkább a sinda tükörfordítását (Galadriel) használta.
A Gyűrűk Ura Peter Jackson-féle filmadaptációjában a tündék fülének teteje nem kerek, hanem az emberi fülnél néhány centiméterrel hosszabb, és hegyes. Valójában Tolkien egyik regénye, sem A szilmarilok, sem A hobbit, sem A Gyűrűk Ura nem tartalmaz direkt utalást vagy előírást erre vonatkozólag, Tolkien egyetlen tündéket is ábrázoló képén (Taur-na-Fúin) pedig olyan kicsik az alakok, hogy az efféle részletek nem kivehetőek. A tündék fülhegyességének kérdése így ádáz vitákra késztette a rajongókat. Az bizonyítható, hogy Tolkien közelebb állt, legalábbis élete egy időszakában, a hegyesfülűség koncepciójához.
A Christopher Tolkien által szerkesztett The History of Middle-Earth c. munka ötödik kötetében (The Lost Road) van egy rövid szótárvázlat, ahol a LAS szóval kapcsolatban – ami levelet és hallgat(óz)ást is jelent – Tolkien megjegyzi: „Van lehetséges kapcsolat a két jelentés közt, mivel a tündék fülei hegyesebbek és levélformájúbbak voltak, mint az embereké”. A kötet az 1930-as években jelent meg.[1]
Hasonlóan bizonytalanul, a filmes/képi ábrázolásokban, és a későbbi fantasyvilágokban sokszor – eredendően – sima képűnek ábrázolják a tündéket, pedig Tolkien műveiben több utalás is történik a szakállukra (pl. Círdan tépi szakállát).
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.