HU
All
Articles
Dictionary
Quotes
Map

Wikiwand ❤️ Wikipedia

PrivacyTerms

Szuperszimmetria

From Wikipedia, the free encyclopedia

Szuperszimmetria
A szimmetriák felosztása és jelentőségeA Poincaré-szimmetria és a spinorokTovábbi információJegyzetekForrások

A szuperszimmetria egy a kiterjesztett dimenziókkal rendelkező terekkel kapcsolatos fogalom, mely a részecskefizika egyik fontos eleme.

A szuperszimmetria elmélete a négyes téridőt szupertérré bővíti, ami ötödik és további dimenziókként nem a négyesteret leíró valós számot, hanem Grassmann-számokat ad hozzá a leíráshoz. A szuperszimmetria az így kiterjesztett téren lehetséges transzformációkkal szembeni szimmetriát jelenti. Jóslata szerint minden általunk ismert részecskének létezik egy – nyilván nagy tömegű, mivel eddig még nem fedeztük fel őket – ún. szuperpartnere. A fermionok szuperpartnere bozon és megfordítva. A szuperszimmetrikus modellek a standard modell sok problémáját képesek megoldani, a részecskefizika egyik mai legfontosabb feladata a szuperszimmetria igazolása avagy kizárása.

Az elemi részecskék esetében két általános érvényű csoportszimmetriát különböztetünk meg:

.  Tér-idő szimmetriák (kifejezetten tér-idő koordináták)

.  Belső szimmetriák (a térelméletben létrehozott különböző tér-idő transzformációkkal van szoros összefüggésben)

Φ a ( x ) ⟼ M b a Φ b ( x ) {\displaystyle \Phi ^{a}(x)\longmapsto M_{b}^{a}\Phi ^{b}(x)} {\displaystyle \Phi ^{a}(x)\longmapsto M_{b}^{a}\Phi ^{b}(x)}ahol a, b a különböző térindexek. Amennyiben M b a {\textstyle M_{b}^{a}} {\textstyle M_{b}^{a}}állandó, akkor globális szimmetriának nevezzük, viszont ha M b a ( x ) {\textstyle M_{b}^{a}(x)} {\textstyle M_{b}^{a}(x)} téridő függő, akkor ezt lokális szimmetriának nevezik. A különböző részecskék szimmetriák által meghatározott konzervatív jellegét az eltérő – a téridő és a belső szimmetriák (tömeg, spin, töltés, szín stb.) révén definiált – kvantumszámok határozzák meg. A szimmetriák ugyanakkor a részecskék közti kölcsönhatásokat is előirányozzák, így például a mértékelméletben. A legtöbb kvantumtérelméletben a vektor-bozon (melyek a gyenge kölcsönhatásban is részt vesznek) nem renormalizálhatók. Szemléltetésképp tekintsünk egy ide vonatkozó Lagrange-függvényt:   L = ∂ μ Φ   ∂ μ ϕ ∗ − V ( ϕ , ϕ ∗ ) {\displaystyle {\mathcal {L}}=\partial _{\mu }\Phi \ \partial ^{\mu }\phi ^{*}-V(\phi ,\phi ^{*})} {\displaystyle {\mathcal {L}}=\partial _{\mu }\Phi \ \partial ^{\mu }\phi ^{*}-V(\phi ,\phi ^{*})}amely invariáns a komplex síkban a ϕ = e x p ( i α ) ϕ {\displaystyle \phi =exp(i\alpha )\phi } {\displaystyle \phi =exp(i\alpha )\phi }

kifejezéssel, mindaddig, amíg α {\textstyle \alpha } {\textstyle \alpha }állandó (vagyis globális szimmetriáról van szó). Amennyiben ugyanis α = α ( x ) {\textstyle \alpha =\alpha (x)} {\textstyle \alpha =\alpha (x)} nem invariáns, ez esetben

∂ μ ϕ ⟼ e x p ( i α ) ( ∂ μ ϕ + i ( ∂ μ α ) ϕ ) {\displaystyle \partial _{\mu }\phi \longmapsto exp(i\alpha )(\partial _{\mu }\phi +i(\partial _{\mu }\alpha )\phi )} {\displaystyle \partial _{\mu }\phi \longmapsto exp(i\alpha )(\partial _{\mu }\phi +i(\partial _{\mu }\alpha )\phi )}

Az ún. rejtett szimmetriák jelenléte több alapvető szempontból is fontos. Ez ugyanis egy természetes módszer arra, hogy egy adott rendszert energetikai szempontból  determináljunk. Mint az gyakran megfigyelhető, a standard modell hozzávetőleg 103 GeV nagyságrendű szféráiban ez egy kulcsfontosságú kritérium a részecskék tömegük alapján történő szeparálásában, vagy például az elektrogyenge mértékbozonok Yukawa-potenciál révén megvalósuló azonosításában. A rejtett szimmetriák mindazonáltal arról is felvilágosítást nyújthatnak, miként kerülnek olykor ellentétbe a már ismert alapvető, természetben előforduló szimmetriák összessége azon szimmetriák néhány típusával, melyek a kísérletek során megfigyelhetőek. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a kísérletek során analizált jelenségek főként az állapothatározók normál értékeinél mérhetők.

A Poincaré-csoport nagyban összefügg a speciális relativitás alapvető szimmetriáival, hatással van a téridő koordinátákra, mint az az alábbiakban látható:

x μ ↦ x ′ μ = Λ μ ν   x ν + a μ {\displaystyle x^{\mu }\mapsto x^{'\mu }={\Lambda ^{\mu }}_{\nu }\ x^{\nu }+a^{\mu }} {\displaystyle x^{\mu }\mapsto x^{'\mu }={\Lambda ^{\mu }}_{\nu }\ x^{\nu }+a^{\mu }}

A Lorentz-transzformáció a metrikus tenzort - η μ ν = d i a g ( 1 ; − 1 ; − 1 ; − 1 ) {\textstyle \eta _{\mu \nu }=diag(1;-1;-1;-1)} {\textstyle \eta _{\mu \nu }=diag(1;-1;-1;-1)}- változatlanul hagyja (tehát invariáns):

Λ T η Λ = η {\displaystyle \Lambda ^{T}\eta \Lambda =\eta } {\displaystyle \Lambda ^{T}\eta \Lambda =\eta }

A Poincaré-csoportot másképpen inhomogén Lorentz-csoportnak is nevezik, illetve gyakran az utóbbit a Poincaré-csoport alcsoportjaként reprezentálják.[1] A csoport generátorai a M μ ν {\textstyle M^{\mu \nu }} {\textstyle M^{\mu \nu }}(rotáció) és a P σ {\textstyle P^{\sigma }} {\textstyle P^{\sigma }} (transzláció), melynek algebrai kifejtése a következőképp adható meg:

[ P μ , P ν ] = 0 {\displaystyle [P^{\mu },P^{\nu }]=0} {\displaystyle [P^{\mu },P^{\nu }]=0}


[ M μ ν , P σ ] = i ( P μ η ν σ − P ν η μ σ ) {\displaystyle [M^{\mu \nu },P^{\sigma }]=i(P^{\mu }\eta ^{\nu \sigma }-P^{\nu }\eta ^{\mu \sigma })} {\displaystyle [M^{\mu \nu },P^{\sigma }]=i(P^{\mu }\eta ^{\nu \sigma }-P^{\nu }\eta ^{\mu \sigma })}

( M μ ν , M ρ σ ) = i ( M μ σ η ν ρ + M ν ρ η μ σ − M μ ρ η ν σ − M ν σ η μ ρ ) {\displaystyle (M^{\mu \nu },M^{\rho \sigma })=i(M^{\mu \sigma }\eta ^{\nu \rho }+M^{\nu \rho }\eta ^{\mu \sigma }-M^{\mu \rho }\eta ^{\nu \sigma }-M^{\nu \sigma }\eta ^{\mu \rho })} {\displaystyle (M^{\mu \nu },M^{\rho \sigma })=i(M^{\mu \sigma }\eta ^{\nu \rho }+M^{\nu \rho }\eta ^{\mu \sigma }-M^{\mu \rho }\eta ^{\nu \sigma }-M^{\nu \sigma }\eta ^{\mu \rho })}

Ilyen módon az M μ ν {\textstyle M^{\mu \nu }} {\textstyle M^{\mu \nu }}négydimenziós mátrix reprezentációja:

( M ρ σ ) μ ν = − i ( η μ σ δ ρ μ − η ρ μ ρ δ ν ) {\displaystyle {(M^{\rho \sigma })^{\mu }}_{\nu }=-i(\eta ^{\mu \sigma }{\delta ^{\rho }}_{\mu }-\eta ^{\rho \mu }{\rho ^{\delta }}_{\nu })} {\displaystyle {(M^{\rho \sigma })^{\mu }}_{\nu }=-i(\eta ^{\mu \sigma }{\delta ^{\rho }}_{\mu }-\eta ^{\rho \mu }{\rho ^{\delta }}_{\nu })}

  • N. Seiberg, Naturalness Versus Supersymmetric Non-renormalization Theorems, Phys. Lett. B 318 (1993) 469
  • Haymaker, Richard W. (1986). „Supersymmetry in quantum mechanics”. American Journal of Physics 54 (10), 928–936. o, Kiadó: American Association of Physics Teachers (AAPT). DOI:10.1119/1.14794. ISSN 0002-9505.
  • Fényes. Atommagfizika II. : részecskék és kölcsönhatásaik (egyetemi tankönyv) (lett nyelven). Debreceni Egyetemi Kiado (2013). ISBN 978-963-318-397-7. OCLC 922687784
  1. [1]
    https://csanad.web.elte.hu/phys/msc/05.pdf
    • B. C. Allanacha, F. Quevedo: Supersymmetry. Department of Applied Mathematics and Theoretical Physics, Centre for Mathematical Sciences, University of Cambridge, Wilberforce Road, Cambridge CB3 0WA, United Kingdom.
    • Landau, Lev. Elméleti fizika (lett nyelven). Typotex (2010). ISBN 978-963-279-131-9. OCLC 895345921

    • Fizika Fizikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
    Edit in WikipediaRevision historyRead in Wikipedia

    Wikiwand in your browser!

    Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

    Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.

    Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.

    Chrome
    Wikiwand for Chrome
    Edge
    Wikiwand for Edge
    Firefox
    Wikiwand for Firefox

    A szimmetriák felosztása és jelentősége

    A Poincaré-szimmetria és a spinorok

    További információ

    Jegyzetek

    Források