Sztiliták vagy stiliták (latin stylita, ejtsd: 'sztilita, sztülita', ógörögül: στυλίτης, sztülitész) vagy magyarosan oszloposok, olyan aszkéta remeték,[1] illetve szerzetesek voltak, akik az ókor és középkor idején életük egy – jelentős – részét valamilyen oszlopon vezekelve töltötték.

Thumb
Idősebb Oszlopos Szent Simeon (orosz ikon, 1465)

Meghatározás

A sztilitizmus egyes nézetek szerint nem keresztény gyökerű életforma.[2] Érvként hozzák fel, hogy Szamoszatai Lukiánosz (120180) vándorszónok és író szerint a Kr. e. II. században[3] Hierapoliszban élt egy pogány férfi, aki évente kétszer két hetet egy oszlopon töltött elmélyült szemlélődésben.[2]

Csak a 4. században jelentek meg Keleten az első keresztény aszkéták, akik néhány méter magas oszlopon éltek, imádkoztak, vezekeltek, kitéve magukat az időjárás viszontagságainak.[2] Küroszi Theodorétosz szerint az első stylita Oszlopos Simeon volt, aki 423-tól kezdve 37 évig (459-ben halt meg) élt 16 méter magas oszlopán.[2] A keresztény keleten az ő nyomán terjedt el a styliták mozgalma. A 6. században Szírián túl Mezopotámiában, Palesztinában, Egyiptomban, Bizáncban, később Oroszországban jelentek meg styliták.[2]

Ezzel szemben Nyugaton nem talált követőkre ez az életforma. Tours-i Szent Gergely ad hírt (Historia Francorum VIII. c.15-17) róla, hogy egy Vulflagius nevű ember 585 körül próbálkozott a stylitia életmóddal, de a helyi püspök parancsára engedelmesen elhagyta az oszlopát.[2]

Az aszkézis e sajátosan keleti formája a 16. században tűnt el véglegesen.[2]

Ismertebb sztiliták

Jegyzetek

Források

Wikiwand in your browser!

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.

Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.