Szosznogorszk

Szosznogorszk (oroszul: Сосногорск) város Oroszországban, Komiföldön, az azonos nevű önkormányzati járás székhelye. Lakossága: 27 757 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Szosznogorszk (Сосногорск)
Szosznogorszk címere Szosznogorszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Komiföld
Rang	város
Alapítás éve	1939
Városi jogokat kapott	1955
Polgármester	Natalja Kupezkowa
Irányítószám	169500–169502
Körzethívószám	82149
Testvérvárosok	Lista Haldensleben
Népesség
Teljes népesség	21 850 fő (2024)
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	90 m
Terület	46 km²
Elhelyezkedése
é. sz. 63° 35′, k. h. 53° 56′63.583333333333, 53.933333333333
Szosznogorszk Pozíció Komiföld térképén
Szosznogorszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szosznogorszk témájú médiaállományokat.

Korábbi neve Izsma (1957-ig). Mai neve a területet borító fenyőfaj nevéből származik (az orosz szoszna jelentése 'erdeifenyő').

Fekvése

A Tyiman-hátság déli lejtőinél, Komiföld központi részén, Sziktivkartól 345 km-re északkeletre, az Izsma bal partján fekszik. A folyó fenyvesekkel benőtt magas partjára épült, az Uhta folyó torkolatánál. A 15 km-re fekvő Uhta „bolygóvárosa”.

Vasútállomás a Komiföldet délnyugat–északkeleti irányban átszelő Kotlasz–Vorkuta vasúti fővonalon. Környékén, a Szosznogorszki járásban találhatók Komiföld legnagyobb kőolaj- és földgázmezői.

Története

1939-ben alapították, 1944-ben munkástelepülés (rabocsij poszjolok) besorolást kapott, 1955-ben nyilvánították várossá.

1937-ben döntés született egy észak-pecsorai vasúti fővonal megépítéséről Konosa–Kotlasz–Vorkuta útvonalon. Ennek alapján kezdték el 1939-ben Izsma vasútállomás építését, mely 1942-ben a pecsorai vasúti részleg központja lett. A vasutastelep közelében 1945 végén kezdték építeni Szosznovka települést, az északi vidékek földgázfeldolgozó központját. Tíz évvel később a két település egyesítésével alapították Izsma várost, melynek nevét 1957-ben Szosznogorszkra változtatták. 1979-ben az Uhtai járás egy részéből létrehozott Szosznogorszki járás központja lett.

Népesség

• 1959-ben 15 799 lakosa volt.
• 1979-ben 27 021 lakosa volt.
• 1989-ben 30 439 lakosa volt.
• 2002-ben 29 587 lakosa volt.
• 2010-ben 27 757 lakosa volt, melynek 83,1%-a orosz, 7,7%-a komi, 3,9%-a ukrán és 1,1%-a fehérorosz.

Gazdasága

Gazdasági életének alapja a vasút és a földgázfeldolgozó kombinát. Itt van az Északi Vasútvonal komiföldi részének egyik központja. A földgázfeldolgozó kombinátot az 1940-es évek közepétől építették fel, eredetileg főként ipari korom előállítását szolgálta. A Gazprom-hoz tartozó kombináton jelentős korszerűsítési munkákat végeztek, illetve végeznek, hogy megfeleljen az újabb igényeknek.

Fontos része a város és Komiföld energetikai iparának a hatalmas hőrőmű. Építése 1955-ben kezdődött, első egysége 1960-ban adott áramot. 1978-ra Komiföld számos járását ez az erőmű látta el villamos energiával.^[2]

Jegyzetek

1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 2.)
2. Szosznogorszkaja TEC (orosz nyelven). So-ups.ru. (Hozzáférés: 2014. november 24.)

Források

• Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
• szerk.: Je. M. Poszpelov: Geograficseszkije nazvanyija mira: Toponyimicseszkij szlovar (orosz nyelven) (2001)
• szerk.: A. I. Turkin: Toponyimicseszkij szlovar Komi ASZSZR (orosz nyelven). Sziktivkar: Komi Könyvkiadó (1986)