Szojuz TMA–14

A Szojuz TMA–14 a Szojuz–TMA orosz háromszemélyes szállító/mentőűrhajó űrrepülése volt 2009-ben. A 46. emberes repülés, a 19. állandó személyzet a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Charles Simonyi az első űrturista, aki másodszor repült az űrállomásra. Ez a küldetés a 101. emberes Szojuz űrrepülés.

Szojuz TMA–14
Nemzetközi Űrállomást kiszolgáló program
Repülésadatok
Űrügynökség	Orosz Szövetségi Űrügynökség
Hívójel	Альтаир - Altair
Hordozórakéta	Szojuz–FG
A repülés paraméterei
Start	2009. március 26.
Starthely	Bajkonur LC-1/5
Leszállás
ideje	2009. április 8.
helye	Kazahsztán
Időtartam	~ 173 nap
Űrhajó tömege	7,27 t
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	200/242 km
Pályahajlás
Föld körül	51,6°
Periódus
Föld körül	88,64 perc
Előző repülés Következő repülés Szojuz TMA–13 Szojuz TMA–15
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz TMA–14 témájú médiaállományokat.

Küldetés

Hosszú távú cserelegénységet szállított az ISS fedélzetére. A tudományos és kísérleti feladatokon túl az űrhajók cseréje volt szükségszerű.^[1]

Jellemzői

A Wikihírek kapcsolódó cikke:

Charles Simonyi elindult az űrbe

2009. március 26-án^[2] az ISS-hez március 28-án, magyar idő szerint 14:15-kor dokkolt.^[3] A Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–FG juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Több pályamódosítást követően március 28-án a Nemzetközi Űrállomást (ISS) automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 199 kilométer, apogeuma 251 kilométer volt.

A Szojuz indításával a világűrben egy időben lévő emberek száma elérte a 13 főt, ennél több űrhajós még sosem repült egyszerre (ennyien 1995-ben már voltak, hasonlóan egy Szojuz, a Mir-űrállomás és egy űrsikló legénysége).^[4]

Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. A program szerint, szolgálat teljesítésre fogadták űrrepülőgépeket, elvégezték a meghatározott feladatokat. A teherűrhajókat (M–02M, M66, M67), kirámolták a szállítmányokat, illetve bepakolták a keletkezett hulladékot.

Simonyi többek között újra méréseket végzett a magyar fejlesztésű Pille dózismérővel.^[5] Mivel már másodszor jutott ki a világűrbe, így szervezete gyorsabban alkalmazkodott a súlytalansághoz. Ez okból több mérés elvégzésére is lehetőség nyílt.

A repülés alatt több alkalommal létesítettek kapcsolatot magyar rádióamatőrökkel. Április 3-án a Kárpát-medence 15 városában lévő rádióamatőrökkel, 4-én különféle járműveken, többek között balatoni kompon, kerékpáron, sárkányrepülőn és hőlégballonon tartózkodókkal létesítettek rádiókapcsolat, 5-én pedig diákok kérdéseire válaszolt Simonyi.^[6]

2009. október 11-én Arkalik (oroszul: Арқалық) városától hagyományos visszatéréssel, a tervezett leszállási körzettől mintegy 90 kilométerre délre ért Földet. Összesen 198 napot, 16 órát, 42 percet és 25 másodpercet töltött a világűrben. 3129 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet

Indításkor

• Gennagyij Padalka (3), parancsnok,  Oroszország
• Michael Reed Barratt (1), fedélzeti mérnök,  Egyesült Államok
• Charles Simonyi (2), űrturista,  Magyarország/ Amerikai Egyesült Államok

Leszálláskor

• Gennagyij Padalka (3), parancsnok,  Oroszország
• Michael Reed Barratt (1), fedélzeti mérnök,  Egyesült Államok
• Guy Laliberté speciális űrutazó  Kanada

Tartalék személyzet

• Makszim Viktorovics Szurajev parancsnok  Oroszország
• Jeffrey Williams fedélzeti mérnök  Egyesült Államok
• Esther Dyson speciális űrutazó  Anglia

Űrturizmus

Charles Simonyi lett az első űrturista, aki kétszer is meglátogatja a világűrt és az ISS-t, de egyelőre az utolsó is. Azzal magyarázzák ezt, hogy az Nemzetközi Űrállomás (ISS) az STS–119 küldetése után már hat űrhajóst is képes egyszerre ellátni, így a Szojuz-űrhajók jelenlegi gyártási kapacitása teljesen le van kötve, azaz nincsen olyan szabad űrjármű, amely a turistákat szállíthatná.

A küldetés logója

A Roszkoszmosz által kiírt pályázaton 6 és 15 év közötti gyerekek vehettek részt. A pályázat célja az volt, hogy tervezzenek egy logót a Szojuz TMA–14 misszióra. A pályázat eredményét 2008. december 28-án hirdették ki. A nyertes művet a 12 éves moszkvai Anna Csibiszkova készítette.^[7]

Lásd még

• Szojuz TMA–9

Jegyzetek

1. Space Adventures’ Orbital Spaceflight Candidate, Charles Simonyi, Plans Spring 2009 Return Flight to the ISS. [2008. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 30.)
2. Frey, Sándor: GYORSHÍR: Sikeres indítás. Űrvilág, 2009. március 26. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
3. Frey, Sándor: Dokkolt a Szojuz TMA-14. Űrvilág.hu, 2008. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
4. Malik, Tariq: Population in Space at Historic High: 13 (angol nyelven). SPACE.com, 2008. március 27. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
5. Apáthy, István; Deme Sándor: Charles Simonyi újra mér a Pillével (1. rész). Űrvilág.hu, 2009. február 19. (Hozzáférés: 2009. február 19.)
6. Frey, Sándor: Magyar rádiókapcsolatok Charles Simonyival. Űrvilág, 2009. március 25. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
7. Frey, Sándor: Gyerek tervezte a Szojuz TMA-14 jelvényét. Űrvilág.hu, 2009. január 5. (Hozzáférés: 2009. január 5.)

Külső hivatkozások

• Schuminszky, Nándor: Charles második repülése előtt. Űrvilág, 2009. március 22. (Hozzáférés: 2009. március 22.)
• Charles Simonyi hivatalos honlapja
• Szojuz TMA–14. kursknet.ru. [2015. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
• Szojuz TMA–14. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
• Szojuz TMA–14. sg.hu. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)
• Szojuz TMA–14. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 16.)

• Csillagászatportál
• Hadtudomány-portál
• Oroszország-portál