Szegletes lednek

A szegletes lednek vagy szeges lednek, szegesborsó (Lathyrus sativus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lednek nemzetség egyik faja. Száraz vidékek értékes abraktakarmánya, de emberi fogyasztásra is alkalmas. Dísznövényként is vonzó lehet.

Szegletes lednek
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Hüvelyesek (Fabales) Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae) Alcsalád: Bükkönyformák (Faboideae) Nemzetség- csoport: Fabeae Nemzetség: Lednek (Lathyrus) L. (1753) Fajcsoport: Lathyrus sect. Cicercula Faj: L. sativus
Tudományos név
Lathyrus sativus L.
Szinonimák
Szinonimák Cicercula alata Moench Cicercula alba Medik. Cicercula caerulea Medik. Cicercula sativa (L.) Medik. Lathyrus asiaticus (Zalkind) Kudrj. Lathyrus azureus Dean Lathyrus sativus subsp. albus Smekalova Lathyrus sativus f. chlorospermus Smekalova Lathyrus sativus var. comitans Smekalova Lathyrus sativus var. depressus Smekalova Lathyrus sativus var. orbiculatus Smekalova Lathyrus sativus var. parviflorus Smekalova Lathyrus sativus var. pisiformis Smekalova Lathyrus sativus var. platyspermus Smekalova Lathyrus sativus var. pulchrus Smekalova Lathyrus sativus var. variegatus Smekalova Lathyrus sativus var. violascens Smekalova Orobus bimarginatus Stokes
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szegletes lednek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szegletes lednek témájú médiaállományokat és Szegletes lednek témájú kategóriát.

Eredete valószínűleg a Mediterráneum és Ázsia, de napjainkra már csak a termesztett változatok ismertek.^[1] (egy 2013-as tanulmány szerint az iráni Zagrosz-hegység lábainál fekvő Csogha Golan területén egy újkőkori településcsoport már termesztett szegesborsót).^[2] Dél-Európában ősidők óta termesztik, az Alpoktól északra csak a 16. századtól.^[1] Belső-Ázsiában fogyasztották, de ismertek kárpát-medencei leletei is. Első ismert említései az 1200-as évekből származnak.^[3] Magyarországon csupán szórványosan termesztik.

Jellemzése

Hosszúnappalos, egyéves növény, erős gyökérrendszerrel. Igénytelen, bőtermő, szikes talajon is jól érzi magát. Szögletes, szürkészöld szára 15–60 cm-re, néha 100 cm-esre nő. Levelei párosan, szárnyaltan összetettek, a növény felső részén gyakran egyszerű, vagy szöges, kacsos módosulású levelekkel. A levélkék 2,5–15 cm hosszúak, 3–7 mm szélesek, de hosszuk legalább háromszorosan meghaladja szélességüket. Alakjuk lándzsás-elliptikus, rajtuk 5-7 feltűnő, és sok fakóbb, vékonyabb hosszirányú levélérrel. A pálhák 10–20 mm hosszúak, 2–5 mm szélesek, alakjuk lándzsás vagy nyílszerű. 12–24 mm-es, erősen aszimmetrikus pillangós virágai többnyire magánosan állók, színük általában fehér, kék erezettel, ritkábban rózsaszín vagy kékes. Hüvelye hasi varratos, benne 2-4 lapított, szögletes, sárgásfehér, csicseriborsóra emlékeztető mag van. Ezermagtömege 350-500 gramm.

Magjában a glutaminsavval analóg, ám toxikus aminosav található, túlzott bevitele súlyos mérgezéshez, latirizmushoz vezet. Homeopátiás szer alapanyaga.

Kromoszómaszáma 2n=14.

Galéria

• 
  Habitusa
• 
  Virága
• 
  Termése