Szegő Károly

Szegő Károly (Budapest, 1943. augusztus 17. – Budapest, 2022. január 22.)^[4][5] állami díjas fizikus, űrkutató, a fizikai tudományok doktora,^[6] egyetemi magántanár, az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet (RMKI) volt igazgatója (1975-2002), a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézeti Főosztályának főosztályvezetője (2002-2012). Fizikai munkássága kezdetén főként elméleti részecskefizikával, azon belül csoportelméleti módszerek alkalmazásával foglalkozott. Az 1980-as években fordult az érdeklődése az űrfizika felé, kiemelten az üstökösök felszínét, a felszíni folyamatokat, a napszél és az üstökösök kölcsönhatását tanulmányozta.

Szegő Károly
Született	1933. augusztus 17.[1] Budapest[1]
Elhunyt	2022. január 22. (88 évesen)[2] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	fizikus, űrkutató
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1961-1966)
Kitüntetései	Bay Zoltán-díj (2007)[1] Eötvös József-koszorú (2018)[1]
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	űrkutatás, részecskefizika
Tudományos fokozat	fiz. tud. kandidátusa (1973) fiz. tud. doktora (1987)
Munkahelyek
MTA KFKI RMKI	tudományos tanácsadó (1966-2022)
Tudományos publikációk száma	318 (2024. január 18.)[3]
weboldal MTMT
Sablon • Wikidata • Segítség

Munkássága

Szegő Károly a 20. század utolsó két évtizedében a magyar űrkutatás kiemelkedő, nemzetközileg is elismert alakja volt. Társvezetője volt a Halley-üstökös megismerésére irányuló nemzetközi részvétellel 1986-ban indított szovjet VEGA űrmissziónak.^[7] Kutatási projektben az emberiség történetében először készítettek képet egy üstökös magjáról. A kutatócsoport által sikeresen meghatározták a mag méretét, forgását, modellezték felszíni aktivitását. Az üstökös lökéshulláma előtti térrészben új részecskegyorsítási mechanizmust fedeztek fel.

Emellett a NASA Pioneer Venus Orbiter missziójában volt vendégkutató, illetve társkutatóként részt vett a Mars kutatására indított Fobosz-2 misszióban. Jelentős eredményeik voltak a nem mágneses bolygók nappali oldalán lejátszódó fizikai folyamatok modellezésében. Ezt követően részt vett a Vénusz kutatását célzó Venus Express misszió ASPERA-4 kísérletében mint társkutató, ahol elsősorban a Vénusz csóvájában megfigyelhető folyamatok vizsgálta. Illetve társkutató volt NASA által a Szaturnusz bolygó tanulmányozására indított Cassini missziónak és az ESA (Rosetta) missziójának plazmafizikai kísérletében.

Kitüntetései és elismerései[8]

• KFKI Intézeti Díj (1972),
• NASA oklevél (1982),
• Állami Díj (1986),
• Megbecsülés jele érdemrend (Szovjetunió, 1986),
• Magyar Asztronautikai Társaság Fonó Albert-díj (1989),
• NASA és ESA „group achievements awards” több alkalommal,
• MTESZ Díj (1991),
• Bay Zoltán-díj (2007),
• MTA Pro Scientia Hungarica Érem (2008).

Jegyzetek

1. PIM122357
2. Elhunyt Szegő Károly, a magyar űrkutatás kiemelkedő alakja
3. Pál Lénárd publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2019. október 26. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
4. http://www.rmki.kfki.hu/space/person/szego_karoly.html#tabset-tab-8. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
5. https://wigner.hu/hu/elhunyt-szego-karoly. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
6. https://doktori.hu/index.php?menuid=192&lang=HU&sz_ID=1866. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
7. https://www.urvilag.hu/hazai_kutatohelyek_es_uripar/20220126_szego_karoly_19432022. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
8. http://www.rmki.kfki.hu/space/person/szego_karoly.html#tabset-tab-3. (Hozzáférés: 2024. január 18.)