Székely Endre, Braun (Budapest, Erzsébetváros, 1912. április 6.[3] – Budapest, 1989. április 14.)[4] kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karnagy, főiskolai tanár.
| Székely Endre | |
| Született | Braun Endre 1912. április 6.[1] Budapest VII. kerülete |
| Elhunyt | 1989. április 14. (77 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Erkel Ferenc-díj (1954, 1980) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Braun Lipót kereskedő és Winkler Gizella (1888–1975)[5] gyermekeként született az erzsébetvárosi Akácfa utca 27. szám alatt.[6] Apját fiatalon elvesztette, majd édesanyja következő férje, Székely Vilmos (1883–1958) magánhivatalnok örökbe fogadta és nevére vette.[7] 1932 és 1935 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán Siklós Albert, Kodály Zoltán és Molnár Antal növendéke volt. 1937-ben zeneszerzői diplomát szerzett. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1943 novemberében tért haza, s a következő év tavaszán szerzői estet adott Járdányi Pállal, Mihály Andrással és Sugár Rezsővel a Zeneakadémia Kistermében. Részt vett az ellenállásban, majd Magyarország német megszállását követően bujkálni kényszerült. 1945-ig a Bőrös Szakszervezet kórusát vezette, a Vándor-kórusban Vándor Sándor helyettese volt. 1945-ben Járdányi Pállal megszervezte a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetét, majd Szendrő Ferenccel közösen a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt közös szervezetét, a Munkás Kultúrszövetséget. Az összes magyar kórust összefogó Bartók Szövetség főtitkára volt. 1950-től 1952-ig a Magyar Rádió kórusát vezette. 1952-ben Sztálinvárosban (ma Dunaújváros) vegyeskart alapított, amelynek 1956-ig maradt vezetője. 1960-ban kinevezték a budapesti Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanárává, ahol 1972-ben nyugdíjaztatásáig tanított. Az 1960-as években megújította zenei eszköztárát, felzárkózott a korszerű zeneszerzéshez. 1967 körül kialakította saját zenei nyelvét. Az 1986-88 csúcspont volt zeneszerzői pályáján. Kompozícióival sikereket ért el itthon és külföldön (Darmstadtban). Vokális és színpadi műveket, zenekari és versenyműveket, kamarazenei és szólódarabokat írt.
Házastársa Horváth Ilona Margit (1912–1979) tanár, a pedagógiai tudományok kandidátusa volt, akit 1939. szeptember 23-án Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[8]
- Vörös Rébék (ballada, 1946; átdolgozás: 1957)
- Aranycsillag (operett, 1950)
- Petőfi (kantáta, 1952)
- József Attila (kantáta, 1954)
- Vízirózsa (opera, 1958)
- Dózsa György (oratórium, 1958)
- 3 fúvósötös (1953, 1961, 1966)
- 5 Vonósnégyes (1954, 1958, 1961, 1972, 1981)
- Musica notturna (1968)
- Trió (ütők, zongora, 1969)
- Hegedű-szólószonáta (1980)
- II. Hegedű-szólószonáta (1988)
- Erkel Ferenc-díj (1954, 1980)
- Szocialista Munkáért Érdemérem (1955)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1970)
- Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1987)
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
