Heinrich Suso vagy Seuse (Überlingen, 1295. március 21. – Ulm, 1366. január 25.) középkori német szerzetes, író, misztikus teológus.
| Heinrich Suso | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1295. március 21.[1] Überlingen[1] |
| Nemzetiség | német |
| Elhunyt | 1366. január 25.[1] (70 évesen) Ulm[1] |
| Sírhely | Baden-Württemberg |
| Munkássága | |
| Vallás | római katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Suso témájú médiaállományokat. | |
Eckhart tanítványaként gondolatait gyakori extatikus élményeinek elemzésére alapozta.[2] 1831-ben a katolikus egyház boldoggá avatta, ilyen téren ő az egyetlen a késő középkori, három nagy német misztikus közül.[3]
Élete
Német nemesi családba született.[4] Már 13 évesen, 1308-ban belépett a konstanzi domonkos-rendbe, ahol filozófiai és teológiai tanulmányait végezte.[4] Ájtatosságával, illetve tanulmányaival hamar társainak példaképe lett. Szigorú aszkéta életet élt.[5]
1324 és 1327 között a kölni domonkos studium generale-ba járt, ahol Eckhart mester tanítványa lett.[4] Das Büchlein dér Wahrheit című művével őt védte.[6]
Életéről keveset tudni, annyi azonban bizonyos, hogy visszatérve Konstanzba, 1327-1339 közt lektori tisztségre nevezték ki, ahonnan úgy tűnik, 1329 és 1334 között valamikor eltávolították.[4] Zárdájával 1339-1346 közt a Svájcban levő (Frauenfeld melletti) Diessenhofenba vonult, ahol prior lett.[6] A Konstanz melletti Rajna-szigeten, és 1348-tól az ulmi kolostorban töltötte utolsó éveit.
Gyakori eksztatikus látomásai voltak.[4] Kapcsolatot tartott fenn sok misztikussal, főleg Taulerrel és Elsbeth Stagel domonkos apácával.[6] Hatása különösen erős volt számos női kolostorban, különösen a katherinenthali domonkos kolostorban (Diessenhofen), valamint Tössban, ahol a misztikus Elsbeth Stagel élt.[4]
Művei
Első munkája a Büchlein der Wahrheit (Az igazság kis könyve) volt, amelyet 1328 és 1334 között írt Konstanzban. Ez Eckhart mester tanításának rövid védelme volt, akit eretnekséggel vádoltak. 1330-ban ezt az értekezést és egy másikat eretnekségnek minősítették a domonkos ellenfelek, ami miatt Suso az 1330-ban Maastrichtban tartott domonkos káptalanra utazott, hogy megvédje magát.[7]
Következő műve, a Das Büchlein der ewigen Weisheit (Az örök bölcsesség kis könyve), amely 1328–1330 körül írt,[7] kevésbé spekulatív és gyakorlatiasabb. Valamikor 1334 és 1337 között lefordította ezt a művet latinra, de ezzel jelentősen bővítve a tartalmát, és szinte teljesen új könyvet készített belőle, amelyet Horologium Sapientiae-nek nevezett el.[7] Ebből a latin művéből magyar fordítás-részletek vannak a Nagyszombati kódexben.[8]
Ulmban adta ki Exemplar címen 4 részes munkáját (tartalma: Önéletrajz, Az örök Bölcsességről, Az igazságról, és levelezéseinek a kivonata). Számos levele teljes egészében is fennmaradt, elsősorban az Elsbeth Stagel nevű apácához írottak. Ismeretes több szentbeszéde is.[9]
Munkáit 1482 és 1512 között adták ki először nyomtatva.[1]
Az "In dulci jubilo" (→ Az angyal énekel) karácsonyi dal szövegét neki tulajdonítják.[10]
Hatása
Évszázadokon keresztül befolyást gyakorolt a teológusokra, a spirituális írókra. Olvasói és tisztelői közé tartozott Kempis Tamás,[11] Canisius Péter,[11] Nicolaus Cusanus vagy Friedrich Spee, Johann Herder.[12]
Jegyzetek
Magyarul
Források
Egyéb kapcsolódó irodalom
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
