Sumer (Akkádul: Šumerû 𒋗𒈨𒊒; Sumerül: KIEN-ĜIR15, 𒆠𒂗𒂠) az ókori Mezopotámiának az Eufrátesz, a Tigris folyó és a Perzsa-öböl által határolt területe volt, a mai Irak déli részén. Területén alakult ki a mezopotámiai civilizáció a sumerek révén az i. e. 4. évezredben, amelyik az i. e. 1. évezred végén a hellenizmus majd a következő évszázadokban a kereszténység és az iszlám megjelenésével ért véget.
A termékeny félhold
A Közel-Kelet a legkorábbi civilizációk kialakulási területe, amelyek előzményeit a régészet segítségével a régészeti kultúrákon keresztül figyelhetjük meg. A civilizációk kialakulásához a újkőkorszak folyamán az élelmiszertermelés – földművelés és állattenyésztés – kialakulása vezetett az ezt megelőző gyűjtögető-vadász kultúra után, amely folyamatok nagyjából i. e. 12000 és i. e. 40. század között zajlottak le.[1][2]
A mezőgazdaság kialakulásának területe a régészet szerint i. e. 9000 előtt (Natúf-kultúra) nagyjából a későbbi Kánaán, Szíria valamint a Középső- és Délkeleti-Torosz déli lejtői, valamint a Zagrosz a Felső-Záb és Alsó-Záb vidékén – azaz az úgynevezett termékeny félhold peremterületei – voltak, ahol ehhez volt elegendő csapadék. i. e. 9000 és i. e. 7000 között (PPNA) ez a terület észak felé Anatólia délkeleti részeire, kelet felé a Zagrosz egész északnyugati felére is kiterjedt, i. e. 5000-re (PPNB, Haszúna-kultúra, valamint a termékeny félholdon kívüli egyidejű kultúrák) pedig már Egyiptom, Délkelet-Európa, a Kaukázus, Dél-Irán valamint Baktria is beletartozott.[2]
Az első mezopotámiai kultúrának az i. e. 6000 körül kezdődő, a mai Moszul környéki lelőhelyről elnevezett Haszúna-kultúrát tekintik, amelyik kőeszközeit és kerámiáit tekintve egyértelmű folytatása a korábbi Zagrosz-beli Dzsarmó-kultúrának, mintha az leereszkedett volna a hegyekből.[1] A későbbi mezopotámiai civilizáció magterülete, az i. e. 3. évezredben Sumer és Akkád majd az i. e. 2. évezredtől Babilónia néven ismert terület volt Dél- és Közép-Irakban. A mezőgazdaság és az ekkoriban elterjedő kerámiaedények i. e. 5900 után Dél-Mezopotámiában az Ubaid-kultúrával, Közép-Mezopotámiában i. e. 5600 után a Szamarra-kultúrával jelentek meg itt.[2] Ezen mezopotámiai kultúrák etnikai jellegét nem ismerjük, de nem sémi népek és nem sumerek voltak. Az Ubaid-kultúra helyére i. e. 4300 körül Észak-Mezopotámiában a Gavra-kultúra, Dél-Mezopotámiában az Uruk-kultúra lépett.[2]
Ubaid-kultúra
Dél-Mezopotámia területén, a Tigris és az Eufrátesz hordaléka által feltöltött síkságon a legkorábbi településeket az ún. Ubaid-kultúra idejéből ismerjük, i. e. 5900 tájáról. Ebben az időben az éghajlat sokkal csapadékosabb volt, mint ma, a terület rendkívül elmocsarasodott, ami egymástól elszigetelt falvak rendszeréhez vezetett. Ez a kultúra még nem a sumereké volt, hanem egy korábbi, ma már nem azonosítható mezopotámiai népességé, amelynek nyomai azonban szubsztrátumként megmaradtak a sumer nyelvben és a sumer vallásban.[2]
Ebben a korban sok technikai újítást alkalmaztak, például a rézöntést, a folyami szállításra kis vitorláscsónakokat, az égetett téglás építkezést.[1]
Uruk-kultúra
Az Ubaid-kultúra helyére i. e. 4300 körül Észak-Mezopotámiában a Gavra-kultúra, Dél-Mezopotámiában az Uruk-kultúra lépett.[2] A településrendszer ekkor egyedi falvakból állt, nem mutatkoztak még körzetközpontok.[3] Az Uruk-kultúra időszaka, amelyet kora, középső és késő Uruk-korra osztanak fel fontos változásokat hozott a civilizáció és az állam kialakulása szempontjából. Az Uruk kor elején Szúszát – valószínűleg vallási központként – a Dél-Mezopotámia és a Zagrosz közötti alluviális síkságon. A középső Uruk-korral egyidőben kezdődött itt a régészek által Szúsza I-nek vagy Szúsza A-nak nevezett korszak,[2] amely a településrendszer átalakulását hozta. Az i. e. 4. évezred első felében kiépült egy egyszerű településekből, alsó- és középső centrumokból álló háromszintű településrendszer, ami az állammá szerveződés felé tett lépések jele.[3]
i. e. 3500 körül az addig emberöltőkön keresztül nedves éghajlatot egy szárazabb időjárás váltotta fel Mezopotámiában, ekkor ugyanis a folyótorkolatok előtti tengeri üledékben lecsökkent a szervetlen anyagok aránya.[3] Az ekkor kezdődő mezopotámiai késő Uruk-kor illetve szúsziánai Szúsza II periódusban Szúsziána fokozatosan elnéptelenedett – lakói részben a Zagrosz és az iráni fennsík felé vándorolhattak el –, de ezt követően kialakult Dél-Mezopotámiában az a többszintű településrendszer, ami eddig Szúsziánára volt jellemző. Mindez a Szúsziánából részben legalábbis a Dél-Mezopotámia – ettől kezdve Sumer – felé mutató népmozgásra utal, amit a sumerek bevándorlásával azonosíthatunk. A következő Dzsemdet Naszr-kultúra idején azután i. e. 3100-at követően Szúsziánában megjelent az iráni fennsíkkal szorosabb kapcsolatot ápoló protoelámi kultúra (Elám).[2]
Dzsemdet Naszr-kultúra
A korszakban – körülbelül i. e. 3100 és i. e. 2900 között – folytatódott a késő Uruk-korban megkezdődött kiszáradás, ami ebben a korszakban már jelentős összetelepüléshez, a népességnövekedés miatt a települések méretének jelentős növekedéséhez vezetett. Ebből a korból származnak az első nagyobb öntözőcsatornákra és folyamszabályozásra vonatkozó egyértelmű bizonyítékok, azonban ekkor a szomszédos településközpontok még valószínűleg nem nagyon kerültek konfliktusba egymással, mert a települések még nem szorultak annyira a nagyobb folyók partjára, hogy egymáshoz való közelségük miatt határvitáik legyenek.[3]
A korszakból származnak az első nagy biztonsággal sumer nyelvűnek azonosított írásemlékek, zömükben gazdasági feljegyzések. Egy itt előkerült agyagtáblán egy pecséthenger-lenyomat számos város – többek között Ur, Larsza, Uruk, Zabalam, Umma, Aksak – isteneinek jelképét örökítette meg. Ebből egyesek egy politikai városállam-szövetség meglétére következtetnek, mások viszont csak valamiféle kereskedelmi szövetséget feltételeznek. Mindenesetre kicsit későbbi korból, az i. e. 3. évezred első feléből, a dinasztikus periódusból is maradtak ránk hasonló városlistákat tartalmazó pecséthenger-lenyomatok.[2]
Kora dinasztikus kor
Az i. e. 2900 után kezdődő korai dinasztikus korban jelentősen megváltozott a településhálózat. A települések korábban véletlenszerűen helyezkedtek el, ebben a korban viszont egy lánc szemeihez hasonló sorba rendeződtek, ami a távolsági öntözőcsatornahálózat kiépülését mutatja. Emellett a kis falvak száma erősen lecsökkent, a nagyobb települések mérete tovább nőtt. Uruk körzetében Uruk egymaga foglalta el a beépített terület felét.[2] A Buranunna lényegesen nagyobb vízhozamú, mélyebb medrű és lassabb folyású, mint az Idigina, ezért a települések a Buranunna alsó folyása és a tengerpart mentén sorakoztak. A sumer településterület az akkori tengerparttól körülbelül Nippurig tartott. Már az i. e. 25. században megjelentek az akkádok, akik a Kis–Borszippa vonaltól felfelé telepedtek meg és alapítottak városokat, sőt a legelső akkád nyelvű emlék ugyanebből az időből Urból ismert. A két nagy településcsoportot a Nippur és Kis közt húzódó mocsaras és sivatagos térségek szinte hermetikusan elzárták egymástól, így alakult ki Sumer és Akkád hagyományos, földrajzilag determinált elkülönülése.
A következő évszázadokra a sumer városállamok jelentősen megerősödtek, hatalmukat kiterjesztették nagyobb területekre is. Az i. e. 2800-2500 közötti időszakban kezdődött az eltérő sémi népek (sémiták) bevándorlása. Az uralkodók ekkorra függetlenedtek a papi hatalomtól. Városaikat erős falakkal vették körül. Ezután egyre erősebb és egymással egyre ellenségesebb uralkodók kerültek hatalomra, akik háborúkat indítottak. Az i. e. 2500-2350 közötti időszakot a dinasztiák versengése jellemezte.
Az évezred első felének, az úgynevezett „kora dinasztikus kornak” legfontosabb tárgyi emlékei közé tartozik az uri királyi temető I. uri dinasztia korára keltezhető gazdag leletanyaga. A korszak leggazdagabb forrásanyaga a sumer királylistából kimaradt Lagas városállamból ismert. Uruinimgina átfogó reformjairól vált híressé, amelyekkel igyekezett megakadályozni a gazdasági-társadalmi egyensúly megbomlását és a nagy néptömegek eladósodását. Az utolsó lagasi király Lugalzaggeszi volt, aki sorra hódította meg a városokat. Terveinek az akkádok vetettek véget.
Sumer viszonylag gyors hanyatlásában nagy szerepet játszott, hogy a tengerhez közeli kereskedővárosok kikötőit a lassú, hatalmas mennyiségű hordalékot hordó Buranunna folyamatosan és gyorsan töltötte fel. Nem csak a tengertől messzebb fekvő Ur és Larsza, de a tengerparti Eridu és Lagas is így járt. Ez alaposan visszavetette a korábban virágzó sumer kereskedelmet. Az egykor a tengerhez közel lévő Ur romjai ma 260 km-re vannak az Eufrátesz torkolatától.
Akkád Birodalom
Az i. e. 2350 táján egy északi, úgynevezett agadei akkád dinasztia egyesítette Sumert és Akkádot. A dinasztia alapítója, Sarrukín (i. e. 24–23. század) több hadjáratban elfoglalta a déli sumer városokat. A függetlenségüket szimbolizáló városfalakat leromboltatta, a városok élére helytartókat ültetett, és kísérletet tett a világtörténelem legkorábbi ismert birodalmi típusú rendszerének megteremtésére. Ő és utódai hadjáratokat folytattak Szíriába, Iránba és a Perzsa-öböl térségébe is. Felirataik többnyire akkád nyelvűek.
Guti uralom
Az Agadei-dinasztia uralmának a Zagrosz-hegységből Dél-Mezopotámiába beszivárgó, alkalmanként hadjáratokkal betörő gutik pusztítása vetett véget. A guti uralom főként Akkádot érintette, ugyanekkor délen az i. e. 22. század második felében Lagas újból felvirágzott. Legfontosabb uralkodója Gudea (i. e. 2150.körül) volt.
Sumer reneszánsz
Sumer és Akkád egységét a gutikat legyőző Utu-hegal uruki uralkodót felváltó Ur-Nammu (i. e. 2112-2095), Ur királya, a III. uri dinasztia megalapítója teremtette meg ismét. Ő és utódja, Sulgi (i. e. 2094-2047) Sumer és Akkád egész területét meghódította, de hozzácsatolta Elám fővárosát, Szúszát is, és több hadjáratot vezetett a Tigris mentén északi irányba. A hódítások közigazgatási és gazdasági reformmal, a központi adóbevételek növelésével jártak együtt. Az adminisztrációt a felduzzadt katonai-adminisztratív apparátus irányította. Az állam területét kerületekre osztották, amelyek élén egy hivatalnok állt, enszi rangban. Ur-Nammu törvénykönyvet alkotott, és új épületekkel (köztük négy hatalmas zikkurattal) díszítette Sumer városait. Bár a III. uri dinasztia korszakát a sumer nyelv ismét hivatalossá válása miatt a sumer reneszánsz korának nevezik, a dinasztia valójában akkád eredetű volt. Ekkor jelent meg a templom lépcsőzetes kialakítása, az úgynevezett zikkurat.
Sumer hanyatlása
A későbbi uralkodók alatt egyre nagyobb gondot jelentett az északi irányból Dél-Mezopotámia felé vándorló sémi amurrú nomád törzsek feltartóztatása. Su-Szín egy 275 km hosszú falat (Martu-fal) építtetett ellenük Bagdadtól északra a Tigris és az Eufrátesz között, és a városokat is újra falakkal vették körül. A kezdetben bérmunkásokként és zsoldosokként alkalmazott amurrú nomádok beáramlását azonban nem tudták feltartóztatni. A dinasztia utolsó uralkodója, Ibbi-Szín (ur.i. e. 2028-2004) idején elszakadt Urtól az északi városok nagy része, az elámiak egy betörése során pedig Ibbi-Színt is elhurcolták. Bár az iszini dinasztia a korábbi sumer hagyományokat megkísérelte továbbvinni, az i. e. 19. századtól jelentőségük az amurrú vezetésű dél-mezopotámiai dinasztiák (larszai, óbabilóniai) hatására erőteljesen csökkent és Sumer történeti, politikai és kulturális önállósága fokozatosan megszűnt.
A birodalmat az északi Elám királyai döntötték meg.
A sumerek vallása igen nagy hatással volt a környező kultúrákra, népekre. Az írás elterjedésével megjelentek az ősi vallási íratok, amelyek segítségével le tudták jegyezni a mitológiai hiedelmeiket. A kézműipar a templomokat kezdte mind magasabb fokra emelni. Megjelentek a lépcsős piramisok, a vallási szobrok és az istenek képmásai, melyeket tisztelni tudtak. A templomokban áldozatokat mutattak be, továbbfejlődtek a vallási kultuszok, mind több helyen építettek hatalmas templomokat és szervezték meg köréjük a városállamokat. Hitük szerint a föld, ahol éltek, a ház, ahol laktak, a termények és állatok mind-mind az istenek tulajdonát képezték. Az isteneiket a természet erőiben vélték felfedezni. A három főisten: Anu, az istenek apja, Enlil (En lil= Levegő Ura) , Enki (En-Ki= Föld Ura)
Emellett még nagy tisztelet övezte Utut, a nap-, Nannát, a hold- és Innint, a termékenység istenét. Kialakultak a bonyolult szertartások. Bár a természet ereje ellen kérték isteneik segítségét, hittek a túlvilágban is. Amilyen fontos volt számukra a napi megélhetés, olyan fontos lett az is, hogy túléljék a halált. Hittek a túlvilágban, vallásukban jelentek meg az első utalások a mennyek birodalmára és a pokolra. Az uralkodók egy személyben papok, vallási vezetők is voltak. Kialakultak a papi osztályok, megjelentek az első jósok és bölcsek, akik az írással a tudományt is tovk voltak.
Mezopotámia hitvilágának jellegzetes vonása a jóslás. Természeti jelenségek jelezték a jövőt. Ilyenek voltak a csillagok, melyeket toronytemplomokból vagy zikkuratokból fürkésztek. (A istenjegyzékekben az istenvilágban 450, valahol pedig 3600 földöntúli lényről is beszéltek. Ennek az a magyarázata hogy eleinte minden városnak külön istene volt, de a kapcsolatok bővülésével az istenek átvétele, cseréje is megkezdődött.)
Fejlett volt a tudományuk is, előbb képjelekkel, majd ékírással örökítették meg törvényeiket, előírásaikat. Ezzel párhuzamosan fejlődött a csillagászat is, amelyben a hatvanas számrendszert alkalmazták. Ennek nagy előnye, hogy 11 számmal, maradék nélkül osztható. 3600 másodperc az 60 perc, ami egy óra. Így osztották fel a kört is 360 fokra. Egy nap 24 óra lett, egy év pedig 12 hónap. Egy év 12, egységesen 30 napos időszakból állt. A különbséget a csillagképek alapján évente egyszer kiigazították. Itt vezették be az állatöv fogalmát is.
A sumer csillagászok az eget már ugyanúgy három részre osztották fel, mint a mai csillagászok. A középső régió volt ANU útja, az északi régió volt EN.LIL útja, valamint a déli régió volt EN.KI (ÉA) útja. 12 Zodiákus csillagkép UL.HE "ragyogó nyáj"
- GU.AN.NA "égi bika", Taurus,
- MAS.TAB.BA. "ikrek", Gemini,
- DUB "fogó", rák, Cancer,
- UR.GULA, "oroszlán", Leo,
- AB.SZIN. "szűz" Virgo,
- ZI.BA.AN.NA, "égi sors", mérleg, Libra,
- GIR.TAB, "karmoló, vágó" Scorpio,
- PA.BIL, "oltalmazó", nyilas, Sagittarius,
- SZUHUR.MAS, "kecske-hal", bak, Capricorn,
- GU "a vizek ura", vizöntő, Aquarius,
- SZIM.MAH "halak", Pisces,
- KU.MAL "a mezők lakója" kos, Aries
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
