dinoszaurusz, fosszilis hüllőnem From Wikipedia, the free encyclopedia
A Stegosaurus (nevének jelentése: „Fedeles gyík”[1]) a madármedencéjű páncélos dinoszauruszok egyik neme, amely a késő jura kor késő kimmeridge-i és kora tithon alkorszakai idején élt, mintegy 155–150 millió évvel ezelőtt, a mai Észak-Amerika nyugati részén. 2006-ban egy portugáliai Stegosaurus példányról számoltak be, ami azt igazolja, hogy Európában is jelen volt.[2] Egyedi lemezei és faroktüskéi miatt a Stegosaurus az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz, a Tyrannosaurus, a Triceratops és az Apatosaurus mellett. A Morrison-formáció felső részén legalább három faját azonosították, és körülbelül 80 példány maradványait fedezték fel. Egykori élőhelyén olyan óriás sauropodák is gyakoriak, mint a Diplodocus, a Camarasaurus és az Apatosaurus.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: késő jura, 155–150 Ma | ||||||||||||||||||||
 A Stegosaurus stenops rekonstrukciója | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Stegosaurus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Stegosaurus témájú médiaállományokat és Stegosaurus témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||||
A Stegosaurus nagy, nehéz felépítésű, négy lábon járó növényevő volt, sajátos és különös testtartással, melynél a hát nagymértékben meghajlott a rövid mellső lábak miatt, a fej alacsonyan, a talaj közelében, a merev farok pedig a levegőben helyezkedett el. A lemezekkel és tüskékkel kapcsolatban számos elképzelés született. A legvalószínűbb, hogy a tüskéket védekezésre használta, míg a lemezek egyaránt szolgálhattak védekezésre és hőszabályzásra. A nagyjából autóbusz méretű Stegosaurus volt a Stegosauria alrendág legnagyobb tagja (mérete meghaladta a Kentrosaurusét és a Huayangosaurusét), amely számos, a többi stegosaurusnemre jellemző tulajdonsággal rendelkezett.
A 9 méter hosszú[3] és 5,3–7 tonna tömegű,[4][5] négy lábon járó Stegosaurus a hátán két sorban, függőlegesen álló rombusz alakú lemezei, valamint a farka végén vízszintesen elhelyezkedő két pár hosszú tüskéje miatt az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz. Nagy mérete ellenére eltörpült kortársai, az óriás sauropodák mellett. Páncélzatára a nagyméretű ragadozó theropoda dinoszauruszokkal, például az Allosaurusszal és a Ceratosaurusszal való együttélés miatt lehetett szüksége.
A hátsó lábain három rövid ujj volt, míg a mellsőkön öt; a belső két ujján lekerekített patákat viselt. A lábakat a lábujjak mögött levő talppárnák támasztották alá.[6] A mellső lábak jóval rövidebbek voltak a zömök hátsóknál, ami szokatlan testtartást eredményezett. Az elfogadott rekonstrukciók alapján a farkát a talaj felett, a fejét pedig aránylag alacsonyan, körülbelül 1 méter magasságban tartotta.[7]
A hosszú és keskeny koponya aránylag kicsi volt a testhez képest. Az orr és a szem között egy, az archosaurusokra és a mai madarakra jellemző kis oldalsó nyílás (fenestra antorbitalis) található, ami a krokodiloknál elveszett. A fej alacsony elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy a Stegosaurus a kis magasságú növényzetet legelte. Erre utal az is, hogy az elülső fogak hiányoztak, helyettük egy elszarusodott csőr volt a koponya elején. A stegosaurusok fogai kicsik és háromszög alakúak voltak, lapos oldaluk arra utal, hogy ezek az állatok megrágták a táplálékot. Az állcsontokban lévő betéthely alapján a Stegosaurus a táplálék rágás közbeni megtartását szolgáló pofával rendelkezett.[8]
Az állat nagy mérete ellenére a Stegosaurus koponyája kicsi, nagyjából kutyaméretű volt. Egy 1880-as években felfedezett, jó állapotban megőrződött koponya Othniel Charles Marsh számára lehetővé tette az agy méretére utaló agyüreg kiöntését. Az öntvény szerint az agy nagyon kicsi volt, talán a dinoszauruszok között a legkisebb. Ahhoz képest, hogy a testtömeg 4,5 tonna felett volt, az agy tömege a 80 grammot sem haladhatta meg, ami összhangban áll azzal a mára nagyrészt elvetett régi elképzeléssel, ami szerint a dinoszauruszok nem voltak intelligensek.[9]
A Stegosaurusról rendelkezésre álló információ nagy része felnőtt állatok maradványaiból származik, azonban találtak fiatalabb példányokat is. 1994-ben egy még kifejletlen, 4,6 méter hosszú és 2 méter magas Stegosaurust fedeztek fel Wyoming államban, melynek tömegét 2,4 tonnára becsülték. A fosszíliát a Wyomingi Egyetem Geológiai Múzeumában (University of Wyoming Geological Museum) állították ki.[10] A Denveri Természet és Tudomány Múzeuma (Denver Museum of Nature & Science) gyűjteményében egy még kisebb, mindössze 210 centiméter hosszú és 80 centiméter magas példány található.
A Stegosaurus a Stegosauridae család elsőként elnevezett neme és egyben a típusnem, amelytől a család a nevét kapta. A Stegosauria alrendágon belül két család található, a Stegosauridae és a Huayangosauridae. A Stegosauria a Thyreophora alrenden belül helyezkedik el, a sokkal változatosabb Ankylosauria alrendággal együtt. A stegosaurusok kládjába hasonló megjelenésű, testtartású és alakú állatok tartoznak, melyek nagyrészt a tüskék és a lemezek elrendezésében különböznek egymástól. A Stegosaurus legközelebbi rokona a kínai Wuerhosaurus és a kelet-afrikai Kentrosaurus.
A Stegosaurus származása bizonytalan, a bazális stegosaurusok és őseik maradványai ritkák. 1985-ben a Morrison-formáció alsó részéről egy, a Stegosaurus első megjelenésénél több millió évvel korábbról, a kora kimmeridge-i alkorszakból származó stegosaurida került elő, amely a Hesperosaurus nevet kapta.[11] A legkorábbi ismert stegosaurida (a Lexovisaurus) Anglia és Franciaország területéről az Oxford Clay-formációból került elő, a callovi korszak közepéről.
A korábbi, és még bazálisabb nem, a Huayangosaurus, a Huayangosauridae család egyetlen ismert tagja a középső jura idején (165 millió évvel ezelőtt), a Stegosaurusnál 20 millió évvel korábban élt Kínában. Még korábbról, mintegy 190 millió évvel ezelőttről származik az Anglia kora jura kori rétegéből előkerült Scelidosaurus. Ez a nem érdekes módon egyaránt rendelkezik a stegosaurusok és az ankylosaurusok jellemzőivel. A Németországban felfedezett Emausaurus kisméretű volt és négy lábon járt, míg az Egyesült Államok Arizona államában fellelt még korábbi nem, a Scutellosaurus képes volt a két lábon való járásra is. Ezek a kis, könnyű páncélzatú dinoszauruszok közeli rokonságban álltak mind a stegosaurusok, mind pedig az ankylosaurusok közvetlen őseivel. Franciaországban egy fosszilizálódott vadcsapást fedeztek fel, ami feltehetően egy korai páncélozott dinoszaurusztól, körülbelül 195 millió évvel ezelőttről származik.[12]
A Stegosaurus, melyet eredetileg Othniel Charles Marsh nevezett el 1877-ben, a Colorado állambeli Morrisontól északra talált maradványok alapján, a csontháború során elsőként összegyűjtött és leírt dinoszauruszok egyike.[13] Csontjai a Stegosaurus armatus holotípusává váltak. Tudományos neve (a 'fedeles gyík') Marsh elképzelésén alapul, aki úgy gondolta, hogy a lemezek az állat hátán zsindelyszerűen egymásra fektetve helyezkedtek el. A következő néhány évben nagy mennyiségű Stegosaurus fosszíliát fedeztek fel, Marsh pedig számos cikket jelentetett meg a nemmel kapcsolatban. Kezdetben több faj leírására is sor került, de a későbbiekben sokuk érvénytelenné vagy a meglevő fajok szinonimájává vált,[14] így végül két jól ismert és egy kevésbé ismert faj maradt. A Morrison-formáció 2–6. sztratigráfiai zónájában igazolt Stegosaurus maradványokat találtak, az 1. sztratigráfiai zónából pedig a Stegosaurushoz köthető maradványok kerültek elő.[15]
A Stegosaurus armatus, jelentése 'páncélozott fedeles gyík', az elsőként felfedezett faj, amely két részleges csontváz, két részleges koponya és legalább 30 töredékes egyed alapján ismert.[13] Négy vízszintes faroktüskével és aránylag kis lemezekkel rendelkezett. 9 méteres testhosszával a leghosszabbnak számít a Stegosaurus fajok között.
A Stegosaurus stenops, azaz 'keskeny arcú fedeles gyík' neve 1887-ből, Marshtól származik,[17] holotípusára pedig Marshal Felch talált rá a Garden Parkban, a coloradói Cañon Citytől északra, 1886-ban. Ez a Stegosaurus legjobban ismert faja, főként annak köszönhetően, hogy a fosszíliái között legalább egy teljes, összefüggő csontváz is található. Nagy, széles lemezekkel és négy hosszú faroktüskével rendelkezett. A Stegosaurus stenops egy teljes és négy részleges koponya, valamint legalább 50 részleges csontváz alapján ismert, melyek között felnőtt és fiatal egyedekhez tartozók egyaránt találhatók. A S. armatusnál rövidebb volt, a hossza elérte a 7 métert.
A Stegosaurus longispinus jelentése 'hosszú tüskéjű fedeles gyík'. Ezt a fajt Charles W. Gilmore nevezte el,[18] és egy részleges csontváz alapján ismert, melyre a Morrison-formációban, Wyoming államban találtak rá. A Stegosaurus longispinus szokatlanul hosszú faroktüskéiről ismert. Egyes kutatók szerint inkább a Kentrosaurus nemhez tartozik. A S. stenopshoz hasonlóan 7 méteres hosszúságot ért el.
2008-ban Susannah Maidment és kollégái nagymértékű változtatást végeztek a Stegosaurus taxonómiáján. Javasolták a S. stenops és a (néha érvényesnek tekintett; lásd lentebb) S. ungulatus és a S. armatus szinonimizálását, továbbá a Hesperosaurus és a Wuerhosaurus Stegosaurus nembe való beolvasztását, típusfajaik Stegosaurus mjosira és Stegosaurus homhenire történő átnevezésével. Emellett javasolták a S. longispinus kétséges névként való megjelölését is. Az elképzelésük alapján a Stegosaurus három érvényes fajt tartalmaz (a S. armatust, a S. homhenit és a S. mjosit), az evolúciós időszaka és területe pedig a késő jura kori Észak-Amerikától és Európától a kora kréta kori Ázsiáig terjed.[19]
A Stegosaurus ungulatus, azaz 'patás fedeles gyík' maradványait a Wyoming állambeli Como Bluffban fedezték fel 1879-ben, neve pedig Marshtól származik.[20] Néhány csigolya és páncéllemez alapján ismert. Elképzelhető, hogy a S. armatus fiatal példánya,[21] habár a S. armatus teljes leírása még nem készült el. A Portugáliában fellelt, és a késő kimmeridge-i–kora tithon korszakra datált példányt is ehhez a fajhoz sorolták be.[2]
A Stegosaurus sulcatus, a 'barázdás fedeles gyík' leírását Marsh készítette el 1887-ben egy részleges csontváz alapján.[17] A S. armatus szinonimájának tekintik.[21] A Stegosaurus duplex jelentése 'kettős fedeles gyík' (utalásként a keresztcsontnál levő, jelentősen megnagyobbodott idegcsatornára, amit Marsh „hátsó agyüregként” jellemzett), és feltehetően megegyezik a S. armatusszal.[21] Habár a név Marsh-tól, 1887-ből származik (a faj holotípusával együtt), a tagolatlan csontokat valójában Edward Ashley gyűjtötte össze 1879-ben, a Wyoming állambeli Como Bluffban.
A Stegosaurus seeleyanus, korábbi nevén Hypsirophus, feltehetően megegyezik a S. armatusszal. A Stegosaurus (Diracodon) laticeps leírását Marsh végezte el 1881-ben, néhány állcsont maradvány alapján.[22] Egyesek szerint a S. stenops a Diracodon egyik faja, míg mások szerint a Diracodon egy Stegosaurus faj. 1986-ban Robert T. Bakker felélesztette a D. laticeps elnevezést,[23] mások szerint azonban az anyag nem diagnosztikus, és valószínűleg a S. stenops szinonimája.[14]
A Stegosaurus affinis, melyet Marsh írt le 1881-ben, csupán egy szeméremcsont alapján ismert, és nomen dubiumnak tekintendő.[21] Feltehetően a S. armatus szinonimája.[18]
A Madagaszkárról származó Stegosaurus madagascariensis kizárólag a fogai alapján ismert, leírását pedig Jean Piveteau készítette el 1926-ban. A leletet változóan egy stegosaurus, a theropodák közé tartozó Majungasaurus,[24] egy hadrosaurida, illetve egy krokodil fogaiként tartják számon.
Egyes, korábban a Stegosaurus fosszíliáinak tekintett maradványokat jelenleg más nemekhez sorolnak be. Ez a helyzet például a Frederick Lucas által 1901-ben leírt Stegosaurus marshival, melyet 1902-ben Hoplitosaurusra neveztek át. A Stegosaurus priscust, melynek leírását 1911-ben Nopcsa Ferenc készítette el, a Lexovisaurushoz társították,[21] jelenleg pedig a Loricatosaurus típusfajának tekintik.[19]
A Stegosaurus a legnagyobb stegosaurus volt, a tömege az 5,3–7 tonnát is elérhette.[4][5] Felfedezésekor a rövid mellső lábai miatt Marsh úgy vélte, hogy két lábon járt,[25] ám 1891-ben, miután felismerte, hogy milyen nehéz felépítésű volt, megváltoztatta a véleményét.[26] A Stegosaurust jelenleg egyértelműen négy lábon járó állatként tartják számon, noha viták folytak arról, hogy képes lehetett-e a hátsó lábaira állni, a farkát támasztékként használva, hogy elérhesse a magasabban található lombokat.[21] Ezt a Robert Bakker által felvetett elképzelést[23][27] Kenneth Carpenter kezdte vitatni.[7]
A Stegosaurus mellső lábai a hátsókhoz viszonyítva nagyon rövidek voltak. Ráadásul a mellső lábak alsó része (a sípcsont és a szárkapocs csont) a combcsonthoz képest rövid volt. Ez arra utal, hogy az állat nem volt képes gyors járásra, ugyanis az alapján, hogy a hátsó lábak mikor érik el a mellsőket, a maximális sebességnek 6–7 km/h-nak kellett lennie.[8]
Nem sokkal a Stegosaurus leírását követően Marsh észrevette, hogy a gerincoszlop csípő részénél egy nagy csatorna található, amiben egy, az agynál 20-szor nagyobb struktúra is elférhetett. Ez vezetett ahhoz a híres elmélethez, ami szerint a Stegosaurushoz hasonló dinoszauruszok a farkuknál egy „második aggyal” rendelkeztek, ami a test hátsó részének irányításáért volt felelős. Az is felmerült, hogy a második agy működése átmenetileg intenzívebbé vált, amikor a Stegosaurust megtámadták a ragadozók.[8] A későbbiekben vitatottá vált, hogy a hely (ami a sauropodáknál is megtalálható) tartalmazhatott-e a mai madaraknál is ismert glikogén testet, melynek pontos feladata kérdéses, de a feltételezés szerint az állat idegrendszerének glikogénellátását segíti.[28]
A Stegosaurus leginkább felismerhető jellegzetességei a bőrlemezek, melyekből 17 darab található az állat hátán. E nagymértékben módosult bőrcsontok (csontmagos pikkelyek) a mai krokodiloknál és gyíkoknál is megtalálható függelékekre hasonlítanak. Nem volt közvetlen kapcsolatuk a csontvázzal, ehelyett az állat bőréhez kapcsolódtak. A múltban egyes őslénykutatók, például Robert Bakker, azt feltételezték, hogy a lemezek bizonyos szögben mozgathatók voltak, mások azonban elvetették ezt az elképzelést.[29] Bakker szerint a lemezek hegyes szaruborítású lemezek csontmagvai voltak, melyeket a Stegosaurus képes volt egyik oldalról a másikra billenteni, hogy egy sor tüskével és pengével próbálja meggátolni a ragadozókat abban, hogy egy hatékony támadáshoz megfelelő közelségbe kerüljenek. A lemezek természetes módon meghajolhattak a Stegosaurus oldalai felé, a hosszuk tükrözhette az állat szélességét a gerinc mentén. Bakker magyarázata a lemezek feltételezett szaru borítására vonatkozóan az volt, hogy a fosszilizálódott lemezek felülete hasonlóságot mutat azokkal a más állatoknál talált csontos részekkel, amik az ismeretek, illetve a feltételezés alapján szaruval voltak borítva. Emellett a védelemmel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a lemezek szélessége nem volt elegendő ahhoz, hogy könnyedén függőleges helyzetbe lehessen azokat állítani, az izmok folyamatos megfeszítése nélkül.[30] A legnagyobb lemezek az állat csípője felett helyezkedtek el, a szélességük és a magasságuk egyaránt 60 centiméter volt. A lemezek elrendezése sokáig viták tárgyát képezte, de végül a legtöbb őslénykutató egyetértésre jutott abban, hogy két sorban helyezkedtek el az állat hátán, a test középvonalának két oldalán.
A lemezek feladata sok vitát váltott ki. Kezdetben úgy gondolták, hogy pajzsként szolgáltak,[25] de úgy tűnik, hogy túl törékenyek és rosszul elhelyezettek voltak ahhoz, hogy védelmet nyújthassanak, mivel védtelenül hagyták az állat oldalait.[31] Később egyes kutatók felvetették, hogy a testhőmérséklet szabályzásában lehetett szerepük.[29] Elképzelésük szerint a Spinosaurus vagy a pelycosaurusok közé tartozó Dimetrodon hátán levő vitorlához (és a ma élő elefántok és nyulak füleihez) hasonlóan a lemezek barázdáiban vérerek voltak, és a lemezeket körülvevő levegő lehűtötte az erekben keringő vért.[32] Ezt az elméletet komolyan megkérdőjelezték,[33] mivel legközelebbi rokonaival ellentétben a Stegosaurus stenops lemezek helyett kis felületű tüskékkel rendelkezett, ami arra utal, hogy a hűtés nem volt annyira fontos, hogy lemez formájú egyedi képződményeket igényeljen.
Nagy méretük miatt elképzelhető, hogy a lemezek célja talán az állat látszólagos magasságának megnövelése volt, az ellenségek elriasztása[18] vagy a párzás során történő pózolás érdekében,[31] habár a hímek, és a nőstények egyaránt rendelkeztek velük. Egy 2005-ös tanulmány szerint a lemezek azonosításra szolgáltak. A kutatók úgy vélik, hogy a különböző dinoszauruszfajok egyéb anatómiai jellegzetességeinek hasonló célja lehetett.[34] A Stegosaurus stenops a lemezek mellett a csípőjénél korong alakú lemezeket is viselt.
A Stegosaurusról szóló könyvek és cikkek egyik fő témája a lemezek elrendezése.[35] Az erről szóló vita az egyik legfontosabb a dinoszaurusz rekonstrukciók történetében. Az évek során négy lehetséges elrendezés merült fel:
Vitatott, hogy a faroktüskék Gilmore 1914-es állításának megfelelően csak pózolásra szolgáltak,[18] vagy inkább fegyverek voltak. Robert Bakker szerint sokkal rugalmasabbak lehettek, mint a többi dinoszaurusz tüskéi, mivel hiányoztak belőlük az elcsontosodott inak, ami a fegyver hipotézisnek ad hitelt. Ezzel kapcsolatban Carpenter megjegyezte,[7] hogy a lemezek számos farokcsigolyát átfedtek, ami korlátozhatta a farok mozgását. Azonban Bakker felfedezte, hogy a Stegosaurus hátsó része könnyen mozgatható, így támadás esetén az állat hosszú hátsó lábait mozdulatlanul tartva, rövid, izmos mellső lábait használva, képes lehetett gyorsan reagálni a támadásra.[23] L. A. McWhinney és szerzőtársai 2001-es faroktüskékről szóló tanulmánya[37] a gyakori traumás sérüléseket bemutatva azt az álláspontot erősíti, hogy a tüskéket harc közben használták. Ezt az elméletet támogatja egy lyukas Allosaurus farokcsigolya is, amelybe tökéletesen beleillik egy faroktüske.[38]
A Stegosaurus stenops a farkán négy darab 60–90 centiméter hosszú bőrtüskét viselt. A tagolt Stegosaurus pajzsok felfedezése, legalábbis néhány példány esetében arra utal, hogy a tüskék vízszintesen álltak ki a farokból és nem függőlegesen, ahogy az a képeken gyakran látható. Marsh első leírása szerint a S. armatusnak nyolc faroktüskéje volt, ellentétben a S. stenopsszal, a későbbi vizsgálatok azonban arra a következtetésre jutottak, hogy ez a faj is csak négy tüskével rendelkezett.[14]
A Stegosaurus és a rokonságába tartozó nemek növényevő életmódot folytattak, viszont a többi madármedencéjű növényevőtől eltérő táplálkozási stratégiát követtek. Míg más madármedencéjűek a növények megőrlésére képes fogakkal rendelkeztek, állkapcsuk felépítése pedig az egyszerű függőleges mellett alkalmas volt a vízszintes mozgásra is, addig a Stegosaurusnak (és a többi stegosaurusnak) kis, vízszintes lemezekkel ellátott fogai[39] és szinte csak harapásra alkalmas állcsontjai voltak.[21]
A stegosaurusok sikeres állatoknak tekinthetők, mivel többféle változatuk is kialakult, és földrajzilag elterjedtek a késő jura kor során.[21] Az őslénykutatók úgy vélik, hogy mohákat, harasztokat, zsurlókat, cikászokat, tűlevelűeket és gyümölcsöket fogyasztottak,[40] és rágóképességük hiánya miatt zúzóköveket nyeltek az emésztésük megkönnyítésére, a mai madarakhoz és krokodilokhoz hasonlóan.[41] A fű legelése, ami a mai növényevő emlősöknél megfigyelhető, nem volt lehetséges a Stegosaurus számára, mivel a fűfélék csak a késő kréta korban jelentek meg, évmilliókkal a Stegosaurus kihalása után.
Az egyik feltételezett táplálkozási stratégia szerint ezek az állatok kis magasságban legelve a különféle virágtalan növények lombjait és gyümölcseit fogyasztották. Eszerint a Stegosaurus a talajszinttől legalább egy méter magasan táplálkozott.[42] Ha azonban a Stegosaurus a hátsó lábaira tudott állni, ahogy azt Bakker felvetette, képes lehetett a magasabban levő növényekkel is táplálkozni, így egy felnőtt példány akár a 6 méter magasságban levő élelmet is elérhette.[8]
A coloradói Morrison Természetrajzi Múzeum (Morrison Natural History Museum) kutatója, Matthew Mossbrucker által felfedezett lábnyomok alapján a Stegosaurus különböző korú egyedekből álló csordákban élt. A nyomok egyik csoportja négy vagy öt egy irányba haladó fióka nyomait őrizte meg, míg egy másik fosszílián egy fiatal egyed lábnyoma látható, amire egy felnőtté nyomódott.[43]
A Stegosaurus a legkönnyebben felismerhető dinoszauruszok egyike,[8] amely filmekben, képregényekben és gyermekjátékok formájában egyaránt felbukkan, emellett pedig 1982-ben Colorado állam hivatalos dinoszauruszává vált.[44]
Egy Stegosaurusról készült rajz fontos szerepet tölt be Arthur Conan Doyle Az elveszett világ című regényének első fejezeteiben. Evelyn Sibley gyermekkönyve, a The Shy Stegosaurus of Cricket Creek (A Cricket-patak félénk Stegosaurusa) egy ikerpárról szól, akik a farmjukon egy beszélő Stegosaurust találnak.
A Stegosaurus az évek során többször is látható volt a képernyőn és a mozivásznon, gyakran nagy húsevő dinoszauruszokkal harcolva. A klasszikussá vált 1933-as King Kong című filmben a Stegosaurus az első dinoszaurusz, amellyel a mentőcsapat találkozik (a Peter Jackson által készített 2005-ös adaptációban a Triceratopshoz hasonló, kitalált „Ferructus” nevű állat veszi át a helyét). Az 1954-es Journey to the Beginning of Time (Utazás az idők kezdetéhez) című filmben a Ceratosaurusszal harcol, az 1956-os The Animal Worldben (Az állatvilág) pedig ismét feltűnik. Michael Crichton 1990-es Jurassic Park című regényében a park beteg dinoszaurusza egy Stegosaurus, és bár a filmváltozatban egy Triceratops szerepel helyette,[45] a neve hibás formában ('Stegasaurus') felbukkan a Nedry által ellopott dinoszauruszembriós fiolák egyikén. Az 1997-es Az elveszett világ: Jurassic Park és a 2001-es Jurassic Park III egy-egy jelenetében már a Stegosaurus is látható. A Godzilla-filmek szörnyének megalkotásához a Tyrannosaurus és az Iguanodon mellett a Stegosaurust is felhasználták. A King Kong vs. Godzilla amerikai változatának egyik szereplője meg is jegyzi, hogy Godzilla félig Stegosaurus, félig pedig Tyrannosaurus.
A Stegosaurus az Allosaurusszal együtt szerepel a BBC által készített Dinoszauruszok, a Föld urai második részében és a sorozat Nagy Al Balladája című különkiadásában. Emellett látható a Dinoszauruszok, az ősvilág urai (When Dinosaurs Roamed America, 2001) és a Jurassic Fight Club (2008) című dokumentumfilmekben is, ahol szintén az Allosaurusszal kerül szembe.
Képregényekben is szerepet kapott, a Transformers képregényekben mint Acsargó tűnik fel a dinobotok csapatában. Később bekerült a filmsorozatba és a mozifilmbe is.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
