Staicele

Staicele (németül: Staizel) kisváros Lettországban.

Staicele
Staicele címere Staicele zászlaja
Közigazgatás
Ország	Lettország
Tájegység	Vidzeme
Alapítás éve	1992
Irányítószám	LV-4043
Népesség
Teljes népesség	766 fő (2024. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 57° 50′ 08″, k. h. 24° 44′ 51″57.835555555556, 24.7475
Staicele weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Staicele témájú médiaállományokat.

Fekvése

Staicele Lettország északi részén, a Salaca folyó partján, az észt határ mellett fekszik.

Története

A Salaca folyón 1887-ben épült az első híd, amelynek hídfőjénél egyre többen telepedtek le. 1897-ben a híd közelében papírgyár létesült, és a papírgyári munkásoknak épült házakból alakult ki a település. 1913-ban a papírgyár saját vasúti szárnyvonalat épített Pāle településig.

Staicele a Rigai-öböl mentén elterülő, a 6-tól a 13. századig létező lív államnak, Metsepolenek ^[2] a területére esik. Az itt élő lívek kezdeményezésére 1999. március 27-én nyitották meg a Pivālind Lív Kulturális és Információs Központ és Múzeumot. A „Pivālind” szó lív nyelven gólyát jelent, ami a városka címermotívuma.

Staicele 1992-ben kapott városi jogokat. A 2009-es közigazgatási reformig Lettország Limbaži járásához tartozott.

Lakosság

Staicele össznépességének körülbelül 90%-a vallja magát lettnek.

Jegyzetek

1. Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
2. Henrik Livónia krónikája Metsepole-t megemlíti: X:14, XI:2-3, XIV:10, XV:10, XV:1, XV:3, XV:7, XVI:4, XIX:3, XXI:7, XXVII:1 és XXIX:3

• Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap