Sorraia póni
lófajta From Wikipedia, the free encyclopedia
A sorraia Dél-Ibéria utolsó, máig fennmaradt vadlófajtája. A Sor és Raia folyók (Sør-Raia) mentén őshonos, nevét is innen kapta.
| Sorraia | |
 | |
| Sorraia vadló | |
| Származási hely | Portugália |
| Vérmérséklet | Melegvérű |
| Szín | Szürke vagy fakó, jegyek nélkül, fekete hátszíjjal |
| Jellemzők | A nyak rövid, erős, mellkasa mély, a farok mélyen tűzött |
| Marmagasság | 123-133 cm |
| Fejforma | Hosszú, konvex fej |
| Eredete | Jégkorszakot megelőző időkből származik |
| Élettere | Mediterrán éghajlat |
| Hasznosítása | Mezőgazdasági munkákra használják, |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sorraia témájú médiaállományokat. | |
Története
A fajtát, mint a vadlovak egyik utolsó leszármazottját Európában, 1920-ban Ruy d'Andrade portugál tudós fedezte fel. Ruy d'Andrade kutatásaiban rámutatott arra, hogy egyes Sorraia lovak erős hasonlóságot mutatnak a luzitán, andalúz és berber lovakkal. Ez elsősorban a fogak és a koponya hasonlóságában bizonyított. A modern technológia előnyeit kihasználva a tudós DNS-elemzést végzett, amivel közelebb jutott a fajta eredetéhez. D'Andrade arra a következtetésre jutott, hogy a Sorraia vadon élő őse az andalúz és luzitán fajtáknak és rokonságban áll a Przsevalszkij-lóval, ezáltal felbecsülhetetlen genetikai értékeket hordoz. Hardy Oelke szintén DNS vizsgálatokat végzett és bebizonyította a kapcsolatot az Iberian Sorraia és az Észak-Amerikai Sorraia Musztángok között.
Jellemzése
Vérmérséklete szerint melegvérű, marmagassága bottal mérve 122-123 cm között van. Testfelépítésére a kompakt test, rövid, erős nyak, hosszú, enyhén konvex fej a jellemző. Figyelmes, nem túl nagy szemei vannak, jól izmolt, gömbölyű fara. Színe szürke vagy fakó, jegyek nélkül, fekete hátszíjjal.
Hasznosítása
Elvadult, de ha megszelídítik, megfelel könnyebb mezőgazdasági munkákra is.
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.