(1859–1916) magyar színész From Wikipedia, the free encyclopedia
Somló Sándor, eredetileg mogyorósi és bánóczi Hlavathy Ödön (Kapos, 1859. november 19. – Budapest, 1916. szeptember 2.)[2] magyar színész, színházigazgató, drámaíró, Somló Sári szobrász édesapja. A Kisfaludy Társaság (1897) és a Petőfi Társaság (1899. december) tagja.
| Somló Sándor | |
 | |
| Született | Hlavathy Ödön 1859. november 19. Kapos |
| Elhunyt | 1916. szeptember 2. (56 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Vadnay Vilma |
| Gyermekei | Somló Sári |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| A Nemzeti Színház igazgatója | |
| Hivatali idő 1902 – 1908 | |
| Előd | Beöthy László |
| Utód | Tóth Imre |
| Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia igazgatója | |
| Hivatali idő 1907 – 1916 | |
| Előd | Váradi Antal |
| Utód | Tóth Imre |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Somló Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hlavathy János és Grenner Anna fiaként született. Apjától, aki a premontreiek jószágigazgatója volt, gondos nevelést kapott. Korán érdeklődött a történelem, a népmesék és dalok iránt. Iskoláit Ungváron és Pesten végezte. Pesten elragadta a színpad utáni vágy, abbahagyta az iskolát és Somló néven 1875-ben beiratkozott a Színészeti Tanodába. Szülei ezért megvonták tőle a támogatást, nélkülözött, másolásból és statisztálásból élt. Ekkor kezdett rendszeresen verseket írogatni, és színművek írásában Szigligeti Ede is bátorította. A színiiskola után, 1878-tól három évet Győrött töltött; itt adták elő első népszínművét, az Apa és fiút, de ezzel nem aratott sikert. Ezután az ország számos városában fordult meg; 1887-ben a pozsonyi Toldy Kör Gorgo című tragédiájának ottani sikeréért ezüst koszorúval tisztelte meg. 1893-ban a Nemzeti Színház tagja, 1902-ben igazgatója lett. Ebben az évben vették fel a Corvin Mátyás szabadkőműves páholyba. Rákosi Szidi színiiskolájában tanárként is működött, 1909-től az Országos Színművészeti Akadémia igazgatójaként működött. Felesége Vadnay (Stépán) Vilma volt. Sírja a Kerepesi úti temetőben áll (20/1-1(2)-58).
Mint színműíró számos pályadíjat nyert (MTA, Nemzeti Színház, Vígszínház), de színdarabjainak egy része kéziratban maradt. Romantikus színjátékai közül a Fra Girolamónak volt a legnagyobb sikere. Ebben Savonarola, a híres firenzei egyházi szónok tragédiáját dolgozta fel. Hőse küzd a nép boldogságáért, de híveiben csalódik; harcol az előkelők erkölcstelensége ellen, a pápasággal is szembeszáll, végül ellenségei máglyára viszik. A szombatosok hősei 17. századi erdélyi magyarok, Pécsi Simon és hittestvérei. Ez a történelmi színműve a komor jelenetek ellenére oldott hangulatban fejeződik be. Az író darabjaiban sok a képzelet szülte regényes elem, de témáit színszerűen dolgozza fel. Kedvelt módszere: egy-egy erős jellem belső átalakulásának bemutatása; hogyan lesz a tisztalelkű ember vétkessé, vagy ellenkezőleg, hogyan talál az erény útjára a bűneivel terhelt ember.
Kéziratban: Apa és fiú című első népszínműve, előadták Győrött az 1870-es évek végén; Sirius című tragédiája és egy Prológ 1881-ben az egri színház megnyitására; 1885-ben Ovid című vígjátékával az MTA Teleki-díját nyerte el; Nagyravágyó című tragédiája 1889-ben Teleki-díjat nyert; Thököly Imre, dráma, 1890; Szerelem, tragédia, 1897; Királyi házasélet, vígjáték három felvonásban (bemutatója a Nemzeti Színházban 1899. január 20-án); Rege, tündérjáték, 1906; Fortuna szekere, vígjáték, 1913; Lélekvásár, színmű, 1915.)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
