2002-ben bemutatott amerikai tudományos-fantasztikus film From Wikipedia, the free encyclopedia
A Solaris (Solaris) 2002-ben bemutatott amerikai tudományos-fantasztikus film, dráma Steven Soderbergh rendezésében, mely Stanisław Lem azonos című regényéből készült.
| Solaris (Solaris) | |
| 2002-es amerikai film | |
 | |
| Natascha McElhone (Rheya) és George Clooney (Chris Kelvin) | |
| Rendező | Steven Soderbergh |
| Producer | James Cameron |
| Alapmű | Stanisław Lem: Solaris |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Steven Soderbergh |
| Főszerepben | George Clooney Ulrich Tukur Natascha McElhone |
| Zene | Cliff Martinez |
| Operatőr | Steven Soderbergh |
| Vágó | Steven Soderbergh |
| Jelmeztervező | Milena Canonero |
| Gyártás | |
| Gyártó | 20th Century Fox |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Forgatási helyszín | |
| Játékidő | 99 perc |
| Költségvetés | 47 millió USD (becsült)[1] |
| Képarány | 2,35:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | 20th Century Fox |
| Bemutató |  2002. november 19. 2003. március 13. |
| Bevétel |
|
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az első, Andrej Tarkovszkij rendezte 1972-es változatban a film legvégső része lényegesen eltért a regényétől, az ateista, technokrata Lem rosszallását kiváltva.[2][3] Hasonlóan az első, és Tarkovszkíj által rendezett 1972-es változathoz, a film befejezése itt is lényegesen eltér az eredeti regénytől. Ahogy mindkét film utolsó percei messze túlnyúlnak a Lem általiaktól, Soderbergh filmjének nem egy, hanem három kruciális[4] pontja van filozófiailag. Mindkét film azt kérdezteti a nézőtől, embernek tekinthető-e egy nem anyaszülte, ha annak/ neki teljességgel emberiek az érzelmei és a tudata? Hogyan anthropomorfizálódik Lelkileg egy nem anyaméhből keletkezett?
„Steven Soderbergh filozófiai kérdéseket feszegető és lélektani drámára épülő, bensőséges kamara-sci-fije inkább gesztusértékű alkotás: tisztelgés, főhajtás a nagy előd, Tarkovszkij Solarisa előtt.”
.Dr. Chris Kelvin feladatul kapja, hogy eljusson a Prometheus nevű űrállomásra, mely a Solaris nevű bolygót vizsgálja. A bolygó felszínét ellepő intelligens óceán titkai megfejtésre vártak. Az ott tartózkodó, tudományos kutatást folytató, háromtagú tudóscsoporttal megszakadt mindenféle kapcsolat, és Kelvinnek kell kiderítenie, hogy a kutatók miért szakítottak meg mindenfajta kommunikációt a Földdel. A csoport vezetője, Gibarian kifejezetten Kelvin segítségét kérte.
Az űrállomásra érkező Kelvin megdöbbenve látja, hogy Gibarian időközben öngyilkosságot követett el. A bázison maradt két tudós pedig elmezavar jeleit mutatja. Dr.Gordon teljesen elbarikádozza magát, dr.Snow ( az eredeti műben Snout ) pedig össze-vissza beszél, mintha megőrült volna. Kelvin hamarosan személyesen is megtapasztalja az űrállomás legénységét megzavaró jelenséget, és másnap arra ébred, hogy halott szerelme, Rheya (az eredeti könyvben Harey) ül vele szemközt egy széken. Kiderül, a Solaris realizálja az ember elnyomott bűneit, vágyait és viszonyait: megjelennek a múltunkban lent a Földön ismert emberek.
A film 3 kruciális pontja közül az első, amikor Kevinnek fél-álomban megjelenik a halott Gibariannak a szelleme, s föltesz 2 kérdést, és tesz egy megállapítást. Az egyik kérdése a pszichológus felé az, hogy ki kinek a bábja, a másik, hogy Kevin embernek tartja-e magát, A megállapítása így hangzik: "A bábok álma embernek lenni" (ez utánérzésnek is felfogható a Philip K. Dick általi "Álmodnak-e az androidok bárányokról?" könyvben foglaltak szerint).
A teremtmény Rheya kijelenti. "csapdaélet ez a miénk". Ez a mondata visszavezeti a nézőt ahhoz a patrisztika korában még ismert nézethez, hogy mindenki szomorú a másik 2 miatt, Isten, ember és ördög. A második kruciális pont tehát ez, amikor a nő kijelenti ezt a sok irányba magyarázható mondatát: "Tudom, hogy nem vagyok ember, ezért nem értem, hogy (Chris) mitől fél."
Az amerikai Solaris film 80. percénél kiderül , maga Snow sem Snow, mert az eredetit annak az f-lénye , Snow képzelt bátyja megölte, azonban a bolygó ezt a Snow-gyilkost "eltette láb alól", és mire Chris Kevin pszichológus megérkezik az űrállomásra, egy az eredeti Snowval identikus Snow f-lény fogadja. A bolygó nem engedélyezi a halált.
A harmadik kruciális pont ezután következik be.
Kevin és Gordon megszervezik a Földre történő visszatértüket, azonban a visszatértek jelenete összeforrasztja a gépet az izzadó szenvedő, lelkiségükben Vergődő emberekkel. A film záró részében azt lehet látni, Kevin a Földön otthonában megvágja az ujját ( 1'25"30''') azonban a seb azonnal eltűnik, és utána láthatjuk, hogy nem csak az van, hogy az eredeti Chris Kevin visszamaradt a sikertelen hazautazási kísérlet folytán a Solaris körül keringő Prometheusz űrállomáson, hanem azt is, hogy a bolygó leküldte a Földre a szerelmes párt.
Az amerikai filmrendező nem foglalkozik a solarisellenes Gordonnal sem , sem a magát megölő, de utána mégiscsak—halál többé nem lévén ott, ahol a Solaris operál—élő Snow világával, ahogy azzal sem, milyen is lehet mindezek után az Élet az űrállomáson.
| Szerep | Színész | Magyar hang |
|---|---|---|
| Chris Kelvin | George Clooney | Szabó Sipos Barnabás |
| Rheya | Natascha McElhone | Kéri Kitty |
| Gibarian | Ulrich Tukur | Forgács Péter |
| Snow | Jeremy Davies | |
| Helen Gordon | Viola Davis | Fullajtár Andrea |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
