Røros
település Norvégiában From Wikipedia, the free encyclopedia
Røros egykori bányaváros Norvégiában, Sør-Trøndelag megyében. Rézércbányászatáról ismert: a kitermelés a 17. századtól kezdve meghatározta a település életét. Røros bányaváros és környezete néven a világörökség része.
| Røros | |||
 | |||
| Røros látképe | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Norvégia | ||
| Földrajzi régió | Trøndelag | ||
| Megye | Sør-Trøndelag megye | ||
| Község | Røros község | ||
| Rang | község székhelye | ||
| Polgármester | Isak Veierud Busch (2019–, Munkáspárt)[1] | ||
| Alapítás éve | 1838 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5598 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 2,86 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 628 m | ||
| Terület | |||
| Összesen | 3,27[3] km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 62° 34′ 27″, k. h. 11° 22′ 59″ | |||
| Røros weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Røros témájú médiaállományokat. | |||
Földrajz
A település Norvégia hegyvidékes belső területein, a svéd határ közelében fekszik Oslótól 380 km-re északra és Trondheimtől 155 km-re délre. Røros község központja, és Sør-Trøndelag megyéhez tartozik.
Az ország egyik leghidegebb vidéke. 1914-ben -50,4 °C-os rekordhideget mértek itt. Közelében ered Norvégia legnagyobb folyója, a Glomma.
Történelem
A 17. század közepéig Røros egy apró falu volt az erdővel borított környéken, melynek lakói földműveléssel, vadászattal és halászattal foglalkoztak.
A történet szerint Hans Olsen Aasen 1644-ben, egy vadászat során talált rá a rézércre,[4] jóllehet vannak arra utaló jelek, hogy az érclelőhely már egy-két évtizeddel korábban is ismert volt. Bár lehetséges, hogy illegálisan már néhány évvel korábban is működött, az első bányát hivatalosan 1644-ben nyitották meg, és két évre rá az első olvasztókohó is felépült.[5]
Mivel Norvégiának nem voltak bányász hagyományai, egész Európából, de főként német területekről, Szászországból érkeztek bányászok.
A 17-18. század folyamán többször elfoglalták a svédek: 1678-ban és 1679-ben porig rombolták,[5] majd a nagy északi háború folyamán 1718-ban is elfoglalták, hogy a rézércet biztosítsák a hadiipar számára. XII. Károly svéd király halála után visszavonultak, ez azonban katasztrófába torkollott: mintegy 3000 svéd katona vesztette életét a várostól északkeletre fekvő fagyos hegyvidéken a mostoha körülmények között.
A nyolcszögű templom 1779-1784 között épült. 1640 ülőhelyével ma az ország harmadik legnagyobb befogadóképességű temploma, a kongsbergi templom és a nidarosi katedrális után.
A települést Kristianiával összekötő Rørosbanen vasútvonal 1877-ben készült el.[5] 1896-ban (Párizs és Hammerfest után) Európában harmadikként itt épült ki az elektromos közvilágítás.
Az utolsó érclelőhelyet 1936-ban fedezték fel; az itt nyitott bánya nevét Olaf trónörökösről kapta. Miután az olvasztókohó 1953-ban harmadszor is leégett, felszámolták, és az ércet a svédországi Bolidenbe szállítoták feldolgozásra. 1977-ben a Røros Kobberverk A/S bányatársaság csődöt jelentett, ami a 333 éves tevékenység végét jelentette.
Két évvel később az Olaf-bányát megnyitották a látogatók előtt, és V. Olaf király megnyitotta a bányamúzeumot. 1980-ban a város felkerült az UNESCO világörökség-listájára, és tíz évre rá a Røros Múzeum is megnyitotta kapuit az újjáépített olvasztókohó épületében.
| Røros bányaváros és környezete | |
| Világörökség | |
 | |
| A bánya harangja | |
| Adatok | |
| Ország | Norvégia |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | III, IV, V |
| Felvétel éve | 1980, 2010 |
| Elhelyezkedése | |
 Røros
Pozíció Norvégia térképén
| |
| é. sz. 62° 34′ 27″, k. h. 11° 22′ 59″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Røros témájú médiaállományokat. | |
Turizmus
A 333 évi bányaművelés sajátos települést hozott létre a hegyek között. A város épületei kizárólag fából épültek. Maga Røros kultúrák olvasztótégelye volt, ahol német, dán, svéd hatások keveredtek a helyi és trondheimi elemekkel. Eza a sokszínűség alakította ki a faépítészet sajátos stílusát, ami a várost különlegessé teszi.
A világörökségi terület a városközpontra és a faépületekre terjed ki. A településszerkezet és utcahálózat a 17., az épületek többnyire a 18-19. századból maradtak fenn.[6]
- A templom: 1779-1784 között épült, az ország egyik legnagyobb temploma. A norvég barokk építészet egyik jellemző alkotása. Tornyán a kereszt kalapácsból készült, utalva a városlakók foglalkozására.
- Aasen Gard: az érclelőhely felfedezőjének háza, a város legrégebbi épülete.
- Olaf-bánya: az 50 m mély, 500 m hosszú akna 1981 óta mutatja be a látogatóknak a bányászatot.
Irodalom
- A világ természeti csodái és kultúrkincsei – Észak- és Közép-Európa. Az UNESCO világöröksége sorozat 2., [Pécs], Alexandra, [1997], ISBN 963-367-272-4
Jegyzetek
Külső hivatkozások
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
