Roy Ayers

Roy Ayers (Los Angeles, 1940. szeptember 10. –) amerika vibrafonos.

Roy Ayers
Glastonbury Festival, 2019
Életrajzi adatok
Született	1940. szeptember 10. (84 éves)[1][2] Los Angeles[3]
Származás	afroamerikai
Iskolái	Jefferson High School
Pályafutás
Műfajok	dzsessz acid jazz
Hangszer	vibrafon énekhang zongora
Tevékenység	énekes-dalszerző dzsesszzenész énekes előadóművész
Kiadók	Atlantic Records
IPI-névazonosító	00040053828
Roy Ayers weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Roy Ayers témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Ayers apja harsonázott, anyja zongorázott. Ayers első vibrafonját állitólag a legendás jazzvibrafonista, Lionel Hampton ajándékozta neki, amikor ötéves volt.

Ayers az 1960-as években dzsesszzenészként vált ismertté, különösen soul számaival. Az 1970-es években azonban egyre inkább a funkra koncentrált. Énekesként és zeneszerzőként is dolgozott. Ekkor legnagyobb slágere, az „Everybody Loves The Sunshine”, a Blaxploitation-Film Coffy filmsláger volt. Az 1980-as évekig együtt turnézott és producerkedett Fela Kuti nigériai zenésszel, akivel az Uno Melodic Records lemezcéget is megalapították. A hiphop felvételei különösen sikeresek lettel Angliában, és a népszerű acid jazz területén.

Az 1990-es évek végén a befolyásos brit DJ-guru, Gilles Peterson hívta fel Ayers zenéjére a figyelmet azzal, hogy a BBC rádió „Worldwide” című műsorában gyakrabban játszotta régi darabjait. Nem utolsósorban emiatt 2001-ben megjelent egy Roy Ayers album 1976-tól 1981-ig korábban kiadatlan felvételekkel, amely aztán számos remix alapjául szolgált, és Ayers zenéje visszanyerte népszerűségét az elektronikus tánczene területén.

Roy Ayers ma is aktív zenész. 2010-ben egy európai turné során többször is fellépett Németországban és Franciaországban.

Albumok

• West Coast Vibes (1963)
• Virgo Vibes (1967)
• Stoned Soul Picnic (1968)
• Daddy Bug (1969)
• All Blues (1969)
• Unchain My Heart (1970)
• Ubiquity (1970)
• Live at the Montreux-i Jazz Fesztivál (1972)
• He's Coming (1972)
• Virgo Red (1973)
• Red Black & Green (1973)
• Coffy (1973)
• Change Up the Groove (1974)
• Mystic Voyage (1975)
• A Tear to a Smile (1975)
• Daddy Bug & Friends (1976)
• Everybody Loves the Sunshine (1976)
• Vibrations (1976)
• Lifeline (1977)
• You Send Me (1978)
• Step in to Our Life (1978)
• Starbooty (1978)
• Let's Do It (1978)
• Fever (1979)
• No Stranger to Love (1979)
• Love Fantasy (1980)
• Africa, Center of the World (1981)
• Feeling Good (1982)
• Lots of Love (1983)
• In the Dark (1984)
• You Might Be Surprised (1985)
• I'm the One (1987)
• Drive (1988)
• Wake Up (1989)
• Searchin' (1991)
• Hot (1992)
• Good Vibrations (1993)
• The Essential Groove Live (1994)
• Nasté (1995)
• Mahogany Vibe (2004)

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians

Források

• http://www.royayers.com/
• All About Jazz
• https://www.allmusic.com/artist/roy-ayers-mn0000345168#biography
• https://www.discogs.com/artist/2265

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Roy Ayers című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.