osztrák zeneszerző, karmester (1880-1975) From Wikipedia, the free encyclopedia
Robert Elisabeth Stolz (Graz, 1880. augusztus 25. – Berlin, 1975. június 27.) osztrák zeneszerző, karmester.
| Robert Stolz | |
 | |
| Született | Robert Elisabeth Stolz 1880. augusztus 25.[1][2][3][4][5] Graz[6][7] |
| Elhunyt | 1975. június 27. (94 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin[8][7] |
| Állampolgársága | osztrák |
| Házastársa | Einzi Stolz |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Wiener Zentralfriedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Stolz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jakob Stolz zeneszerző, zenei rendező és Ida Stolz (szül. Bondy) zongoraművész, zenetanárnő tizenkettedik gyermekeként született. Grazban, Berlinben és Bécsben tanult zenét. 1896-ban fejezte be zenei tanulmányait. 1897-ben a Grazi Városi Színház operakorrepetitora lett, majd karmester Mariborban és 1902-ben a Salzburgi Városi Színházban.
Itt debütált zeneszerzőként 1903. március 3-án a Schön Lorchen című operettjével. A brünni Deutsches Theaterben vállalt megbízatása után – 1907. május 29-én vezényelte búcsúelőadását – 1907-től 1917-ig a Theater an der Wien zeneigazgatója volt.[9] 1914 és 1918 között katonai szolgálatot teljesített. A Theater an der Wien zenei vezetőjeként kortárs zeneszerzők zenés színpadi műveinek ősbemutatóit is vezényelte. Ezek közé tartott Lehár Ferenc Luxemburg grófja című operettjének premierje 1909. december 12-én.
Amikor a saját színházának felállítására tett kísérlet a hivatalos követelményekből fakadó hatalmas költségek miatt kudarcot vallott, 1924-ben Berlinbe ment. 1925-ben a Kabarett der Komikerben mutatták be Märchen im Schnee operettjét. 1924-ben nyílt meg Bécs belvárosában a rövid életű Robert Stolz Színpad.[10] 1926-tól ismét Bécsben élt. Több mint 60 operettet és számos filmzenét, slágert írt és a bécsi operett utolsó mesterének tartják. Műveiből sok darab ismert és szeretett a mai napig.
Miután a nemzetiszocialisták 1933-ban hatalomra kerültek, titokban több zsidót és politikailag üldözött személyt szállított Ausztriába limuzinjába rejtve.[11] Saját elmondása szerint 1938-ban (mások szerint csak 1939-ben),[12] Ausztria Németországhoz való csatolása után, illetve a nemzetiszocializmushoz való negatív hozzáállása miatt elhagyta hazáját. Mint visszaemlékezett, Zürichen keresztül érkezett Párizsba, ahonnan immár ötödik feleségével, Einzivel Genován keresztül New Yorkba emigrált. Töretlen, folyamatos zeneszerzői tevékenységének köszönhetően Robert Stolzot, aki a háborús éveket az USA-ban töltötte, emigrációja idején filmzenei Oscarra jelölték, az It Happened Tomorrow (Holnap történt, 1944) című filmért; A Spring Parade (1940, Udvari bál) című filmhez írt Waltzing in the Clouds című daláért a „Legjobb eredeti dal” kategóriában jelölték. 1942. március 28-án távollétében a Harmadik Birodalom megfosztotta állampolgárságától, és vagyonát elkobozták, miután visszautasította a Birodalom minden ajánlatát, hogy „becsületből” visszatérjen Németországba.[13]
1946-ban visszatért Bécsbe, és zeneszerzőként és karmesterként folytatta munkáját. 1952-ben kezdett zenét szerezni a legendás Wiener Eisrevue számára.[14][15] Die Ewige Ewa (utalás a bécsi Európa-bajnok műkorcsolyázónőre, Eva Pawlikra[16][17]) című művével 19 jégoperettje közül az elsőt alkotta meg. 1960-ban ő komponálta és vezényelte az Eurovíziós Dalfesztivál osztrák indulójának dalát, a „Du hast mich so fasziniert” (Stay) címűt, amit Harry Winter énekelt Londonban.
Robert Stolz ötször nősült, először Grete Holm és Franzi Ressel énekesnőkkel, majd Josephine Zernitz-cel, akit negyedik felesége, Lilli követett, s végül ötödik házasságában Yvonne Louise Ulrichhal, „Einzi”-vel (1912–2004), aki haláláig menedzsere is volt.[18] Első házasságából egy lánya született. Halála után Einzi megalapította a Robert Stolz Társaságot, s megírta életrajzát[19] és számos művészt díjazott (többek között: Udo Jürgens, Milena Rudiferia, Hans-Erich Halberstadt és Klaus Eberle, a Grazer Salonorchester igazgatója) Robert Stolz díszoklevéllel „[Robert Stolz] műveinek gondozásáért és népszerűsítéséért tett nagyszerű szolgálataikért”.[20]
.jpg)
1975. július 4-én temették el a Zentralfriedhofban, az elnöki sírbort közvetlen közelében lévő díszsírban, több tízezer gyászoló jelenlétében. Mellette nyugszik utolsó felesége, „Einzi”, aki 2004. január 18-án hunyt el Bécsben.
_1980,_MiNr_627.jpg)
_Robert_Stolz.jpg)
Németországban és Ausztriában számos utca és tér viseli a nevét. 1978-ban Bécsben, az Innere Stadt-ban (I. kerület) egy teret (Robert-Stolz-Platz) neveztek el róla az Opernringnél, s található Robert-Stolz-Strasse Augsburgban, Düsseldorfban, Nürnbergben és Wiesbadenben is.
Mellszobra Stuttgart-Bad-Cannstatt áll; Stolz az első világháború előtt itt volt ideiglenes karmester.[22]
Ausztriában működik egy Robert Stolz Társaság, és Robert Stolz Egyesületeket alapítottak Nagy-Britanniában, Franciaországban, Belgiumban, Ausztráliában, Japánban, Uruguayban és Dél-Afrikában is.
Még Robert Stolz életében elkezdte feljegyezni ifjabb Aram Bakhsian amerikai író Robert és „Einzi” Stolz emlékeit. Számos bécsi látogatása során beszélgetéseket folytatott a Stolz házaspárral, és magnófelvételeket is készített, amelyeket később felhasznált a Robert Stolz „Servus, Du” (angolul „The Barbed Wire Waltz”) című életrajzhoz, amely papírkötésben is megjelent „Die ganze Welt ist himmelblau” címmel.[19] Bebizonyosodott azonban, hogy ez a mű sok részletében téves, és hogy kizárólag Einzi Stolz írta 1946-tól kezdődően.[23]
Robert Stolzot életében számos bélyegen és különleges bélyegzőn tisztelték meg életében. Arcképével ellátott bélyegek Ausztriában, Németországban (Deutsche Bundespost Berlin), San Marinóban, Paraguayban, Uruguayban, Magyarországon és még Észak-Koreában is megjelentek. A neki szentelt speciális bélyegzők száma alig tekinthető át, és önálló gyűjtési témává vált, a „Robert Stolz Filatélia”. Angliában sok éven át ítélték oda a „Robert Stolz Trophy for Music Philately”.
A Stájer Rézfúvós Zenei Szövetség (Steirischer Blasmusikverband) a Robert Stolz-díjat ítéli oda az elismerése méltó fúvószenekaroknak.[24]
A Bécsi Filharmonikusok 2016. január 1-jén a Mariss Jansons által vezényelt újévi koncertet Robert Stolz UNO-indulójával nyitotta meg.
2020-ban Graz városa bejelentette, hogy 2021-re múzeumot épít nagy szülöttje számára, miután egy korábbi létesítmény, amely 1991 óta Stolz szülőházában, a Mehlplatzon működött, hosszú ideje nem üzemel. Az új projekt különlegessége, hogy a kiállítást integrálták egy idősek számára fenntartott létesítménybe, mint „generációk közötti múzeum”.[25]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
