From Wikipedia, the free encyclopedia
Ribagorça grófság a történelmi Marca Hispanica frank tartomány egyik grófsága volt Katalóniában, majd Aragónia része lett. Területe nagyjából azonos volt a mostani Ribagorça természetföldrajzi tájegységével Katalónia (Alta Ribagorça) és Huesca tartomány (Ribagorza járás) határvidékén.
Fővárosa Benabarre volt a mai Ribagorza járásban. Az 1083-ban alapított ribagorçai egyházmegye székhelye Roda de Isábenában van.
Területének zöme hegyvidék (a Pireneusok és előhegyei). A grófságról, illetve tájegységről kapta nevét a Noguera Ribagorçana folyó.
A grófság elődét — akárcsak a hegység szomszédos grófságainak előképeit valószínűleg már a vizigótok megszervezték, a mórok pedig 716 (a Pireneusok elfoglalása) után többé-kevésbé formálisan emírséggé alakították át. I. (Nagy) Odo akvitán herceg 721 után visszafoglalta és a baszk hercegséghez csatolta.
Ezután a területen viszonylagos béke volt Kis Pipin 752–761-es hadjáratáig. Pipin 759-ben elfoglalta Narbonne-t, majd Roussillont, és ezzel a mórok elveszítették a Pireneusoktól északra meghódított területeiket. A Pireneusok hegylánca vált Andalusz és a Frank Birodalom határvidékévé.
778-ban Nagy Károly az I. Abd ar-Rahman córdobai emír ellen lázadó emírek hívására átkelt a hegyvidéken, de vereséget szenvedett, és kénytelen volt visszavonulni. Az általa átmenetileg megszállt területek többségét a mórok gyorsan visszafoglalták.
A baszkokkal meglehetősen ellenséges Chorso toulouse-i gróf (vagy már herceg) 781-ben[1] grófságába kebelezte Pallarsot és Ribagorçát.
II. Lupus baszk herceg Adalrik (Odalric) nevű fia azonban 787-ben vagy 789-ben elfogta Chorsót, majd olyan megegyezést erőszakolt ki Nagy Károllyal, amelynek értelmében Károly leváltotta Chorsót tisztségéből, és helyére a királyi család egy tagját nevezte ki — ő későbbi tettei miatt szent Vilmos néven vált ismertté. A toulouse-i grófság (tehát Akvitánia) területéből kivették a vitatott grófságokat, de nem adták vissza ezeket a baszkoknak, hanem az újonnan alakított Marca Hispanica tartományba olvasztották őket.
A függetlenséghez vezető út Pallars grófság történetében olvasható.
I. Rajmund halála után Pallars és Ribagorça különvált. Ribagorça a 10. század elején dinasztikusan egyesült Sobrarbe grófsággal, amikor I. Bernát ribagorçai gróf feleségül vette II. Galindo Aznárez lányát, Aragóniai Toda Galíndezt. A 10/11. század fordulóján a sorozatos mór támadások miatt Sobrarbe elnéptelenedett, sőt, egy időre újra mór fennhatóság alá is került. Sobrarbét 1015-ben, majd Ribagorçát 1018-ban III. (Nagy) Sancho pamplonai király foglalta el. A két grófságot harmadik fiára, Gonzalóra hagyta. Ebből az alkalomból a két grófságot összevonta és királysággá minősítette, így Gonzalo Sobrarbe és Ribagorça királya Ez azonban nem tartott sokáig, mert féltestvére, I. Ramiro aragóniai király (egyes források szerint Gonzalo halála után, 1045-ben, mások szerint már életében, 1043-ban) bekebelezte a grófságokat. Ezután a grófságot és vele a titulust hosszú ideig Aragónia királyai örökölték. Az utolsó ilyen uralkodó II. Jakab (1291–1327) volt.
1322-ben újraszervezték a grófságot, hogy azt Empúriessel és Pradessel együtt Péter (1322–1381), a király negyedik törvényes fia örökölhesse. Ebben a formában a grófság 1598-ig állt fenn.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.