festő, 1954- From Wikipedia, the free encyclopedia
Regős István (Budapest, 1954. szeptember 17.–) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, képzőművész.
Regős István | |
Született | 1954. szeptember 17. (70 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Regős Anna |
Foglalkozása | festőművész |
Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Középiskolai tanulmányait 1969-1973 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola Díszítőfestő szakán végezte, majd két éven át díszítőfestő munkákat vállalt az Országos Szakipari Vállalat alkalmazottjaként (Szépművészeti Múzeum, Andrássy úti paloták, Országház, Vakok Intézete). 1975-80 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) Festő szakán tanult. Mestere Sváby Lajos. 1986-tól tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek, a Magyar Festők Társaságának, a Szentendrei Grafikai Műhelynek és alapító tagja a szentendrei ARTéria Galériának.
1973-tól Szentendrén él és dolgozik. 1998-ban feleségével, Regős Annával megalapították a Palmetta Design Galériát. 2013-ban Budapesten megnyitották a Palmetta Design és Textilművészeti Galériát.
1985-ben jelentkezett először önálló kiállítással a korábban a Vajda Lajos Stúdióval kiállító Sváby-növendék festő, aki nem véletlenül nevezi meg éppen Magritte-ot, Ensort és Mrožeket az őt ért hatások közül: a kezdetektől karakteres piktúráját egyaránt illethetjük emblematikus-szürreális, naiv-expresszív vagy abszurd-groteszk jelzőkkel.
A szentendrei festészet ef Zámbó–Wahorn–fe Lugossy nevével fémjelezhető vonulatának is sokat köszönhet, különösen az irónia tekintetében ez a pszeudo-naiv, a historikus-eklektikus nosztalgiákat, a metafizikus festészetet és a giccset egyaránt nyersanyagnak tekintő letisztult formavilágú művész, akinek mágikus realista képfelfogása szintén nem előzmények nélküli a magyar művészetben. A tradicionális táblaképfestészet megszüntetve megőrzését célozzák olykor shaped canvas, olykor kollázstechnikával készült, sokszor farostlemezre akrillal festett kabinetképei, melyekre mohát, babaszemeket, címkéket stb. applikál egyfajta túlhangsúlyozott, s így ironikus festői hatás érdekében. Nemcsak a táblakép síkjából terjeszkedik a harmadik dimenzió felé, hanem assemblage-okkal, kép-tárgyaiból összeállított installációkkal is.
Művei tematikus ciklusokba rendezhetők, a Gyermekkor-képeket követően születtek meg a Kastély-sorozat darabjai, majd a Reformkor-művek (Hídavatás, 1992) következtek, de önálló egységet alkot a szélfajtákat feldolgozó festménysorozat (Bóra, Föhn, Nemere, 1992) és az időhöz, az óraszerkezetekhez kötődő, óralapokat és óramutatókat képbe-képtárgyba komponáló alkotások sora (Time, 1993; Alagút, 1994; Archeológia, 1994). Képeit olykor rúdra tekerhető, szertárba való szemléltető eszközökként állítja elénk, Világvevő c. műve (1994) képkeretbe foglalt "kiterített" rádió. A képre, mint a demonstráció eszközére reflektáló emblematikus tömörségű, az egykori lőtáblák és cégérek hangulatát idéző piktúrájának egyéni vonásai a posztmodern giccsközeli tendenciáival együtt érvényesülnek nagyméretű akrilképein éppúgy, mint szitanyomatain vagy rézkarcain.[1]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.