R–11 (rakéta)

Az R–11 (NATO-kódja: SS–1A, GRAU-kódja: 8A61) és az R–11M (NATO-kódja: SS–1B Scud A, GRAU-kódja: 8K11) szovjet harcászati-hadműveleti ballisztikus rakéta, melyet az 1950-es évek második felére fejlesztettek ki Viktor Makejev vezetésével az OKB–1 tervezőirodában, nagyrészt a zsákmányolt második világháborús német ballisztikus rakétákra (mindenekelőtt a V–2-re) alapozva. Az egyszerű felépítésű, egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta hagyományos- vagy atomtöltetet hordozhatott. Szállító és indító járműve az ISZU–152 önjáró lővegen alapuló 8U218 lánctalpas harcjármű.

Ez a szócikk a ballisztikus rakétáról szól. Hasonló címmel lásd még: Tumanszkij R–11.

R–11
Harci rész nélküli R–11M rakéta a hordozó-indító járművén
NATO-kód	SS–1B Scud–A
Funkció	Harcászati-hadműveleti ballisztikus rakéta
Tervező	OKB–1
Szolgálatba állítás	1957
Méret- és tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	10,70 m
Törzsátmérő	0,88 m
Indulótömeg	4400-6500 kg
Hasznos teher tömege	600-950 kg
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hatótávolság	150-700 km
CEP	4000 m
Fokozatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Fokozatok száma	1
A Wikimédia Commons tartalmaz R–11 témájú médiaállományokat.

A világ számos országába exportálták. Sok helyen gyártották is, több országban ezen rakéta (gyakran illegális) gyártása és továbbfejlesztése teremtette meg az alapot az önálló rakétagyártáshoz. Észak-Koreában és Iránban is gyártják. Irak az irak–iráni háborúban és az öbölháborúban tömegesen vetette be a rakétákat, melyek hatótávolságát helyben megnövelték.

A rakéta előkészítése az indításra sok időt vesz igénybe, pontatlan, emiatt csak tömegpusztító fejrésszel lenne alkalmazható hatásosan, a Szovjetunióban a TR–1 Tyemp és az R–400 Oka rakéták váltották le. A Magyar Néphadseregben az 1990-es évek elejéig állt rendszerben 9 komplexum (24 rakétával), egy vegyes fegyverzetű rakétadandárban, Luna–M rakétákkal együtt.^[1]

Jegyzetek

1. Sárhidai, Gyula: A Magyar Honvédség rakétaegységének leszerelése. Haditechnika, 1991 (Hozzáférés: 2008. november 8.)^{[halott link]}

Források

• Az R–11 a gyártó Enyergija vállalat honlapján Archiválva 2009. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz R–11 (rakéta) témájú médiaállományokat.

A Magyar Néphadseregben 1963- 1973 között álltak rendszerben. 1973-ban váltotta a 9K72 "Elbrus" komplexum, melyekbóől először 6, később 9 db volt hadrendben.