módszertan From Wikipedia, the free encyclopedia
A röntgendiffrakció egy anyagvizsgálati módszer megnevezése. A módszer alapjául szolgáló klasszikus kísérletet Max von Laue német tudós végezte el.[1]
A röntgendiffrakciós krisztallográfiát a tudomány számos területén alkalmazzák:az ásványtanban,[2] az anyagtudományban,[3] a katalízisben[4][5][6][7], biokémiában,[8][9][10][11][12] sőt a művészettörténetben[13][14][15] és a régészetben[16] is.
A 20. század elején többen kutatták a röntgensugárzás természetét és a kristályos anyagok szerkezetét is. Max von Laue volt az a német tudós, aki kigondolt egy kísérletet és ezzel két legyet ütött egy csapásra.
Arra gondolt ugyanis, hogy a természetben előforduló kristályoknak olyan a kristályrácsa, melynek rácsállandója (vagyis rácssíkjainak távolsága) a röntgensugarak hullámhosszával azonos nagyságrendbe esik. A kristályszerkezetben a kristályt alkotó részecskék periodikusan ismétlődő síkokat alkotnak a tér három irányában elrendezve. (Ez valójában egy térbeli pontrács, de a kísérlet értelmezéséhez előnyösebb a rácspontokat síkbarendezetteknek tekintenünk.)
A kísérlet, amelyet Laue hipotézise alapján Knipping cink-szulfid kristályon végzett el 1912-ben, igazolta Laue meglátását.
Diffrakció (fényelhajlás)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.