Rózsás álsügér

A rózsás álsügér^[1] (Helicolenus dactylopterus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes) rendjébe, ezen belül a Sebastidae családjába tartozó faj.

Rózsás álsügér
Kifogott kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Skorpióhal-alakúak (Scorpaeniformes) Alrend: Scorpaenoidei Család: Sebastidae Alcsalád: Sebastinae Nem: Helicolenus Goode & Bean, 1896 Faj: H. dactylopterus
Tudományos név
Helicolenus dactylopterus (Delaroche, 1809)
Szinonimák
Helicolenus dactylopterus dactylopterus (Delaroche, 1809) Helicolenus imperialis (Cuvier, 1829) Helicolenus maculatus (Cuvier, 1829) Helicolenus maderensis Goode & Bean, 1896 Helicolenus thelmae Fowler, 1937 Scorpaena dactyloptera Delaroche, 1809 Sebastes dactyloptera (Delaroche, 1809) Sebastes dactylopterus (Delaroche, 1809) Sebastes imperialis Cuvier, 1829 Sebastes maculatus Cuvier, 1829
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rózsás álsügér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsás álsügér témájú médiaállományokat és Rózsás álsügér témájú kategóriát.

A Helicolenus halnem típusfaja.

Előfordulása

A rózsás álsügér előfordulási területe főleg az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben van, de a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó KwaZulu-Natal tartomány vizeiben az elterjedése az Indiai-óceánba is benyúlik. Az Atlanti-óceán nyugati felén a kanadai Új-Skóciától egészen Venezueláig, míg ugyanez óceán keleti felén Izlandtól és Norvégiától kezdve, a Földközi-tengeren, a Madeira-, az Azori- és a Kanári-szigeteken keresztül, egészen a Guineai-öbölig lelhető fel. A Namíbiához tartozó Walvis-öbölben is észrevették.

Megjelenése

Ez a hal általában 25-32 centiméter hosszú, de akár 47 centiméteresre is megnőhet. Eddig a legnehezebb kifogott példány 1,6 kilogrammos volt. A hátúszóján 12 tüske és 12-13 sugár, míg a farok alatti úszóján 3 tüske és 5 sugár ül. A hal színe rózsaszínes szürke sávokkal. A második hátúszó és a farok alatti úszó között Y alakú sötét sáv húzódik. Testének oldalain méreggel teli kinövések vannak.

Életmódja

Mélytengeri skorpióhal, amely 50-1100 méteres mélységek között lelhető fel, bár általában 150-600 méteres mélységekben tartózkodik. A felnőtt példány a kontinentális selfeket és a kontinentális lejtőket választja élőhelyül. Fenéklakó és nyílt vízi rákokkal, halak, fejlábúakkal és tüskésbőrűekkel táplálkozik. A legfőbb természetes ellensége, a fura megjelenésű, mélytengeri koboldcápa (Mitsukurina owstoni).^[2][3]

Legfeljebb 43 évig él.

Szaporodása

A rózsás álsügér szaporodási módszere különleges. Az ikrázó és elevenszülő halak között helyezkedik el. Az ikrák, melyeket zselatinos réteg borít, belsőleg termékenyülnek meg. Ezután az anyahal több, különböző fejlődési szakaszban levő kicsinyeit kibocsátja a tengerfenékre. Miután a zselatinos réteg elbomlott az ivadék a nyílt vízben úszik és része lesz a planktonnak.

Felhasználása

Ezt a halfajt ipari mértékben halásszák. Általában frissen árulják. Azonban vigyázni kell vele, mivel mérgező mirigyei vannak.

Képek

• 
  Rózsás álsügér a Mexikói-öbölből
• 
  és a tenger fenekén

Jegyzetek

1. (2009. március 31.) „Az Európai Parlament és a Tanács 216/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról (átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg)” (PDF). Az Európai Unió Hivatalos Lapja 52 (L 87), 25. o. ISSN 1725-5090. (Hozzáférés: 2023. február 18.)
2. Duffy, C.A.J. (1997). „Further records of the goblin shark, Mitsukurina owstoni (Lamniformes: Mitsukurinidae), from New Zealand”. New Zealand Journal of Zoology 24 (2), 167–171. o. DOI:10.1080/03014223.1997.9518111.
3. Martin, R.A.: Biology of the Goblin Shark. ReefQuest Centre for Shark Research. (Hozzáférés: 2015. január 5.)

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
• Helicolenus dactylopterus (Delaroche, 1809) FishBase
• Eschmeyer, W.N. and L.J. Dempster, 1990. Scorpaenidae. p. 665-679. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.
• Delaroche, F.E. 1809: Suite du mémoire sur les espèces de poissons observées à Iviça. Observations sur quelques-uns des poissons indiqués dans le précédent tableau et descriptions des espèces nouvelles ou peu connues. Annales du Muséum d'Histoire Naturelle, Paris 13: 313-361, Pls. 20-25.
• Goode, G.B. & Bean, T.H. 1896: Oceanic ichthyology, a treatise on the deep-sea and pelagic fishes of the world, based chiefly upon the collections made by the steamers Blake, Albatross, and Fish Hawk in the northwestern Atlantic, with an atlas containing 417 figures. Special Bulletin U. S. National Museum 2: Text: i-xxxv + 1-26 + 1-553, Atlas: i-xxiii, 1-26, 123 pls.

• Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap