Mosómedvefélék

A mosómedvefélék (Procyonidae) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyaalkatúak (Caniformia) alrendjébe tartozó család.

Mosómedvefélék
Evolúciós időszak: Kora miocén - jelen, 22,6–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
A család jellegzetes fajai
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia) Alrendág: Arctoidea Öregcsalád: Musteloidea Fischer, 1817 Család: Procyonidae J. E. Gray, 1825
Szinonimák
Bassaricyonidae Coues, 1887 Bassaridae Gray, 1869 Bassariscidae Gray, 1869 Cercoleptidae Bonaparte, 1838 Nasuidae Gray, 1869 Potidae Degland, 1854 Potosinae Trouessart, 1904
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mosómedvefélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mosómedvefélék témájú kategóriát.

Tudnivalók

A mosómedvefélék kizárólag Amerikában őshonosak. Kis és közepes termetű fajok, többnyire hosszú farokkal. Első és hátsó végtagjaikon egyaránt öt ujj van, melyek végén rövid, hajlott karmokat viselnek. Talpon járó állatok, tépőfoguk kicsiny, vakbelük nincs. Habár a ragadozók rendjébe tartoznak, a mosómedvefélék mindenevők. Magányos életmódú fajok és családi közösségekben élők egyaránt vannak közöttük. A mosómedveféléknek összesen 40 darab foguk van ${\displaystyle {\tfrac {3.1.4.2}{3.1.4.2}}}$, ez alól kivételt képez a farksodró, amelynek csak 36 foga van ${\displaystyle {\tfrac {3.1.3.2}{3.1.3.2}}}$.

Kifejlődésük

Korábban a kutatók minden fosszilis mosómedvefajt a Bassariscus nembe helyeztek, hiszen ezt tartották a család legősibb ágának. A mosómedveféléket, mint családot a kutyafélék (Canidae) egyik korai elágazásának vélik; az előbbi család mindenevőbb, mint a kutyafélék.^[1] A család legnagyobb fajgazdagsága Közép-Amerikában van;^[2] Dél-Amerikába, csak a pliocén kor idején, az úgynevezett nagy amerikai faunacsere következtében jutottak el,^[3] a Cyonasua nembeli fajok kezdeményezésével.^[4]

A genetikai vizsgálatok szerint ez a ragadozócsalád, két ágra - ez esetben alcsaládra - oszlik; az ősibb Potosinae-ra és az újabb Procyoninae-ra. A két ág körülbelül 22,6 millió évvel ezelőtt válhatott szét.^[5] A ma is létező nemek, nagyjából 17,7 millió,^[2] illetve 10,2 millió éve jelentek meg.^[2][3]

Rendszerezés

A családba az alábbi 2 alcsalád, valamint 6 élő nem és 19 fosszilis nem tartozik:

• Procyoninae - alcsalád
  • Procyonini - nemzetség
    • Procyonina - alnemzetség
      • Procyon Storr, 1780 - típusnem; 3 élő faj és 1 fosszilis faj;^[6] kora pliocén - jelen
    • Nasuina - alnemzetség
      • Nasua Storr, 1780 - 2 élő faj és 2 fosszilis faj
      • Nasuella Hollister, 1915 - 2 élő faj

• Bassariscini - nemzetség
  • Bassariscus Coues, 1887 - 2 élő faj és 2 fosszilis faj

• Potosinae - alcsalád
  • Bassaricyon J. A. Allen, 1876 - 4 élő faj
  • Potos Geoffroy Saint-Hilaire & G. Cuvier, 1795 - 1 élő faj

Az alábbi fosszilis nemek még nincsenek alcsaládokba, nemzetségekbe besorolva:

• †Amphinasua
• †Angustictis
• †Arctonasua Baskin, 1982 - 5 fosszilis faj; középső miocén - kora pliocén
• †Bassaricynoides
• †Brachynasua
• †Broiliana
• †Chapalmalania Ameghino, 1908 - 2 fosszilis faj; pliocén
• †Cyonasua Ameghino, 1885 - 9 fosszilis faj; késő miocén - pleisztocén
• †Edaphocyon
• †Myxophagus
• †Pachynasua
• †Parahyaenodon^[7]
• †Paranasua
• †Parapotos
• †Probassariscus
• †Protoprocyon
• †Sivanasua
• †Stromeriella
• †Tetraprothomo^[7]

Jegyzetek

1. Russell, James.szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 98–99. o. (1984). ISBN 978-0-87196-871-5
2. (2013. augusztus 15.) „Taxonomic revision of the olingos (Bassaricyon), with description of a new species, the Olinguito”. ZooKeys (324), 1–83. o. DOI:10.3897/zookeys.324.5827. PMID 24003317. PMC 3760134.
3. (2007) „Phylogeny of the Procyonidae (Mammalia: Carvnivora): Molecules, morphology and the Great American Interchange”. Molecular Phylogenetics and Evolution 43 (3), 1076–1095. o. DOI:10.1016/j.ympev.2006.10.003. ISSN 1055-7903. PMID 17174109.
4. (2010. július 14.) „The Great American Biotic Interchange: Dispersals, Tectonics, Climate, Sea Level and Holding Pens”. Journal of Mammalian Evolution 17 (4), 245–264. o. DOI:10.1007/s10914-010-9144-8. PMID 21125025. PMC 2987556.
5. (2010. február 4.) „Pattern and timing of diversification of the mammalian order Carnivora inferred from multiple nuclear gene sequences”. Molecular Phylogenetics and Evolution 56 (1), 49–63. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.01.033. PMID 20138220. PMC 7034395.
6. Kurtén, Björn; and Anderson, Elaine (1980) Pleistocene Mammals of North America Columbia University Press, New York ISBN 0-231-03733-3
7. Forasiepi, Analía M. (2007). „Taxonomic revision of Parahyaenodon argentinus Ameghino and its implications for the knowledge of the Mio-Pliocene large carnivorous mammals of South America”. Ameghiniana 44 (1), 143–159. o.

Források

• CARNIVORA
• ITIS szerinti rendszerbesorolás
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Procyonidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a List of procyonids című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap