(1969) író, zenész, újságíró, publicista From Wikipedia, the free encyclopedia
Pozsonyi Ádám, (1969 –) író, publicista, zenész.
| Pozsonyi Ádám | |
 | |
| Született | 1969. nem ismert |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | író, képzőművész, zenész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsonyi Ádám témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bár eredetileg képzőművésznek indult – ahogy egy későbbi visszaemlékezésében megemlíti: "a nyolcadik osztály elvégzése után jelentkeztem a képzőművészeti szakközépbe, melynek patinás falai közé kettes matematika osztályzatom miatt nem nyertem felvételt" – pályafutását mint underground muzsikus kezdte. (A képzőművészethez majd csak évtizedekkel később kanyarodik vissza, amikor is a köteteit saját grafikáival illusztrálja.) Az 1980-as években több budapesti punkzenekarnak volt tagja: AVO, Magyar Királyi Tűzoltózenekar (MKT), Kisangyal, Rohadt Budapest stb.
1994-ben megalapította a Tekintetes Úr nevű zenekart.[1] Ez az együttes képviselte először Magyarországon a politikailag nem korrekt kifejezésmódot az underground zene területén. Témaköreikben a hivatalos világnézeti klisékkel szemben foglaltak állást már a 90-es évek első harmada óta. Ezt a csapat logója, Göre Gábor, Gárdonyi Géza közismerten leragadt parasztfigurája is hűen képviselte. Mindezt a nézetrendszert humorral, abszurd, groteszk látásmóddal, valamint különleges, sehová sem sorolható zenei világgal fűszerezve. Megjelent albumok: Úgy megvagyok hatva a franczia forradalomtól (1996), Seregesen senkik jönnek (2000), Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam (2006), Kínos történetek (2015). Az együttes – melynek Pozsonyi Ádám énekese, szövegírója, gitárosa és olykor basszusgitárosa – elvileg ma is létezik, bár megalakulása óta jó pár tagcserén esett át és fellépései igencsak rapszodikusak.
Írói munkássága is gyakorlatilag az „undergroundból” eredeztethető. 1990-ben megalapította a Genyó Szívó Disztroly nevezetű fanzint (szamizdat kiadványt), s itt alakította ki sajátos, csak rá jellemző formanyelvét. A lapnak 1990–1999 között 11 száma jelent meg, s a lapszámokon végigkövethető a szerző világlátásának fokozatos változása. Az "anarchista pletykalapként" induló GSZD eleinte a minden hazugnak, kötelezőnek és álértéknek nekirontás jegyében támadta a jelenségeket (1-3. szám), majd fokozatosan szembesülve az ellenkultúra álszentségével, annak belső ellenzékévé vált (4-6. szám), s végül – miután kritikáiért gyakorlatilag mindenhonnan kirekesztették – a legtöbb hazugságot és álértéket magában az ellenkultúrában, és a forradalmi eszmékben találva meg, "jobbosan kispolgári" magazinként szűnt meg.
A hivatalos sajtóban – néhány provokatív, figyelemfelkeltő interjút követően (Wanted Magazin, Magyar Fórum, Magyar Demokrata) az ezredforduló táján kezd el publikálni. Elbeszéléseiben „mestereihez, Mikszáthhoz, Hašekhoz, Mrozekhez és Chestertonhoz hűen a groteszk, az abszurd, az irónia és a gyilkos humor minden eszközét latba veti, hogy leleplezze a mai kor felvilágosult ostobaságait és fricskát mutasson a tolerancia egyetemes diktatúrájának.”[2]
"Az elmúlt száz évben egyre tökéletesedő világunkban a magukat rosszul érző írók száma ijesztő mértékben megcsappant. Mára szinte a nullával vált egyenlővé. A magyar írótársadalom is már csak a formán vitatkozik, de a lényeget illetően nem hajlandó többre az udvari bolond szerepénél. (…) Pozsonyi Ádám életének eddigi 36 éve az őszinteségről, a gondolkodás bátorságáról szól. Publicistaként éppen úgy mint íróként nem görbe tükröt tart elénk, csak nekünk már a normális tükör tűnik görbének. A normalitás hat abszurdként. Ez voltaképp munkássága fő üzenete is. Nem dől be a rendszerváltás hazugságának sem. Látja, hogy lényegileg semmi se változott. A demokrácia éppen úgy abszurd és hazug, mint a kommunizmus. helyzetünk abszurditását azonban csak groteszk módon lehet láttatni. A groteszket a maga tisztaságában talán ma ő képviseli egyedül irodalmunkban.” – írja Bognár József, 2005-ben, a „Jönnek a kispolgárok” c. elbeszélésgyűjtemény utószavában.[3]
Legkedvesebb figurája Keskeny Károly – ködlovag és hivatásos reakciós. Írásai megjelentek a Magyar Nemzet a Magyar Demokrata és a Magyar Hírlap hasábjain, a barikad.hu oldalon, illetve elbeszélései a Hitel folyóiratban, és az Irodalmi jelenben. A Magyar Demokratában jelenleg önálló rovata van Korszellem néven.[4] A lap – azóta megszűnt – Demokrata Videó Televízió című DVD-mellékletén 2007 januárja és júliusa közt külön egyszemélyes műsort vezetett Pellengér címmel.
Világnézete konzervatív (reakciós) és antiliberális. Ahogy ő szokta mondani: haladásellenes és ellenforradalmár. Nézetrendszerét legtömörebben – és eddig legteljesebben – Göre Gábor, mint filozófus című munkájában fejti ki.[5] A műben társszerzőként szerepelteti Göre Gábor, lepéndi bírót, Gárdonyi Géza közismert „leragadt parasztját”, és ellentétben a megszokott, hivatalos irodalomkritikai nézőponttal, nem megmosolyogja, hanem követendő példaként, a legnagyobb magyar filozófusként állítja elénk. „A haladó – azaz baloldali eszmék – megpróbálják erőszakkal kiiktatni a normalitást, az ún. szélsőjobboldali ideológiák pedig – melyek, minthogy utópisták, voltaképp éppúgy baloldaliak, lásd: nemzetiszocializmus – megpróbálják erőszakkal megerősíteni azt. Holott mindkettő egyformán zsákutca. (…) Úgy kell hagyni mindent, ahogy az van. Ahogy az meg lett teremtve, ahogy azt az ember kézhez kapta” – írja művében. E filozófia jegyében végigveszi a modern ember és a modern társadalom ismert problémáit, és Göre Gábor történetein keresztül, azokat felhasználva, tételesen igazolja, hogy voltaképp mindenért az un. haladás a hibás. (A tudomány hiábavalóságáról. Az emancipáció tébolyáról. A modern oktatásról. Tömeg, egyenlőség, demokrácia. A faji kérdés. A modern kultúra stb.)
Legismertebb szlogenje és egyben ars poeticája: „Vesszen a haladás! Vesszen a modernség! Vesszen a nyugat!”, illetve: „Mindig az az elnyomó, akit tilos szidni!”
Egyéb írásaiban szatirikus elemekkel figurázza ki az ún. „haladó” eszméket és a magukat haladónak ill. szabadelvűnek valló embereket.
2009 novemberében nagy port vert fel a Magyar Demokrata lapban megjelent Harcra fel! című írása, amelyben arra buzdítja olvasóit, hogy a könyvtárakból lopják ki, majd semmisítsék meg (illetve ha ez nehézségbe ütközik, a könyvtárakban vandalizálják) az általa baloldali liberálisnak, illetve a magyarságtól idegennek talált szerzők könyveit. A glosszában Pozsonyi név szerint is említi Spiró Györgyöt, Konrád Györgyöt, Nádas Pétert, Esterházy Pétert és Bächer Ivánt. A szerző szavaival: „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!”
Az írást elítélte több baloldali blog és újság is, és tiltakozó levelet írt Bencsik Andrásnak, a Magyar Demokrata főszerkesztőjének Zentai Péter László a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója. Válaszában Bencsik hisztériakampány gerjesztésével vádolta a Népszabadságot,[6] Pozsonyi írását pedig ártalmatlan szatíraként értékelte. A szerző egy rádióbeszélgetésben mindezt így kommentálta: „Megjelenik egy magyar hetilapban egy kétezer karakteres írás, és másnap már a svéd televízió készít összeállítást arról, hogy Budapest utcáin nácik menetelnek és égetik a könyvet. Aki elgondolkodik azon, hogy ez mennyire reális, az megkapja a választ arra, hogy nekem azt a cikket miért kellett megírnom.”[7] Nincs jele annak, hogy Pozsonyi felhívása nyomán valóban történt volna könyvpusztítás.[8]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
